A Tugendhat villa

Így beszélnék az épületről: hangsúlyosan vízszintes elrendezés. A tartóoszlopok szabadon állnak, önnállóan, a térelválasztó falaktól eltávolítva. A belső terek átjárhatóak, egymásba folynak. Köztük ajtó nincs. Térelválasztóként szolgáló falszakaszok különböző anyagokból készültek: hol fa, hol onix, hol síma függöny, amit széthúzhatnak. Az utcafront zárt szerkesztésű míg a kert fele az épület teljesen kitárulkozik, teljes ablaktáblák sűlyeszthetőek be a padlóba. Így a belső és külső tér összefolyik, eggyé válik. A kert természetes meghosszabbításává lesz a háznak, és a ház úgy öleli magához kertet, mint akik összetartoznak. Egyik tér a másiknak testvére és a plafontól a földig nyúló ablaktáblák gondoskodnak erről.
A berendezés minimalista, visszafogott. Dísze nincs. Nincsenek képek a falon vagy faragások a bútorokon. Nagyon kevés szőnyeg van, a padló krémszínű műgyanta borítású. Az egész épület domináló színe a fehér. Egy ilyen belsőben az ember önmaga is visszafogott lesz, kissé hallgatag. Kevesebbet beszél, s ha mond valamit igyekszik tömören fogalmazni, tárgyszerüen, akár a berendezés. Nincsenek fölsleges jelzők, hosszú körmondatok vagy mellébeszélés. Ebben a szobában a szék egyértelmüen csak az ülést szolgálja. A fal nem bújik vakolat, stukkók vagy képek mögé: szabadon mutatja az anyagot, amiből készült. Az ember, aki ül a székben, elmereng a kő vagy a fa erezetein; a lecsupaszított lényeget látja és tekintete szabadon síklik a tiszta formákon, a puritán vonalvezetésen. Az egyszerüség olyan lényegretörő és fegyelmezett mint maga a természet. Így kerül a ház harmóniába kertel, hogy megvalósuljon a külső és beslő tér háborítatlan együttélése, egybeolvadása.

Mindez történt Brno-ban, 1930-ban.
Ez a ház elsők között "fordította" le "európaira" a japán IE -t. Szerkezete vasbeton, fém és kő; rendelkezik a kor legmodernebb kényelmi felszereltségével, és mégis, magában hordozza a japán házak végtelen letisztultságát. "Less is more" = A kevesebb több. Így határozza meg Ludwig Mies van der Rohe, a ház tervezője a modern építészet lényegét. Ő fogalmazta meg egyik legmarkánsabban a modern építészet stílusjegyeit és hozzá nyúlnak vissza még ma is annyian, annyi formában és módon.

A Tugendhat család csupán nyolc évig lakott a villában, de soha nem felejtették azt. Nagyívű építtetők voltak akik felismerték a zseniális építészt. Felépült egy lakóház és egyúttal megvalósult egy jelkép: a modern építészet kvinteszenciája, egy etalon, egy zarándokhely ahova hónapokkal előre be kell jelentkezni, ha meg akarja valaki látogatni.

 

 

Apámé, mennyi sör!

Csehországban az eső dolog a sör, ez egyértelmű. Minden helynek saját sörfőzdéje van és azt csapolja, palackozza, cimkézi és árulja. Így a mi Brno = Brünn = Bruna = Brin = Berén városi túránk meghatározó momentumai is a sőrhöz köthetők. Itt egy Starobrno, ott egy Krusovice, amott egy Lobkowitcz... Ime:

Összesen 52 féle sört számoltam össze egy pivovár kirakatában, vagy legalábbis itt hagytam abba a számolást...

... és az elmaradhatatlan szuvenir:

Neuschwanstein, a Hattyúkő kastély

A XIX. században épült kastély fantasztikus környezetben.
A bajor király, II. Lajos egyszemélyes királyi vára.
A világörökség része.
Operadíszlet.

Ez mind így van de azt hiszem ez az utóbbi áll a legközelebb az igazsághoz: egy operadíszlet 1/1 -es arányban megépítve.  II. Lajos saját bejáratú, egyszemélyes díszlete önnön fantáziálásához arról, hogy ő a hattyúlovag.
Furcsa az élet: adatik egy király sok pénzel, akiben formátlanul ott bújkál az őrület és a világtól való menekülés, elzárkózás. És adatik egy másik őrült zseni, Wagner, aki nagyon jól tudja mit akar: sok pénzt, operákat írni és sok sikert. A kettő találkozásából a szikra belobban.  Wagner sok pénzhez jut, és a király megleli deliriumos rajongásának tárgyát: a wagneri operák mitikus világát. Ettől kezdve a középkor lesz a vezércsillaga és kedvenc szórakozása azon a hattyú formájú csónakon csónakázni, amin Lohengrin érkezett Elza hercegnő megmentésére. Az eredmény világraszóló: felépül Bayreuth és Neuschwanstein. 

Schwangauban a tó, a táj mind adott volt, már csak a kastély hiányzott. És meglett az is. A kastély díszlet voltát jól példázza, hogy a tervező maga is díszlettervező volt, nem építész: talán így könnyebben tudott alkalmazkodni a "rendező" II Lajos elvárásaihoz aki minden részletre odafigyelt. Idézet egy freskóhoz fűzött utasításából:

„A Felség óhaja… a hajó legyen távolabb a parttól, így Lohegrin nyaka kevésbé kell megdőljön; a hajótól a hattyúig húzódó lánc ne rózsákból, hanem aranyból legyen; végezetül, hogy a kastély stílusa maradjon középkori.”

Ezen a nyáron mérhetetlen eső kísért bárhova mentünk. Itt is eláztatott. Ezért a várat csak ködfátylon keresztül láttuk és napsütötte változatot esernyő alól lefényképeztük.

 

 

 

Íme a fantasztikus táj a tóval. A távolban egy másik, II Lajos kastély

II Lajos már nem volt "otthon" ezért a végén mi vendégeltük meg magunkat