Rétegek

Egy magyar pillanatok alatt össze tudja foglalni a származását: ősei lovon érkeztek valahonnan Ázsiából már több mint ezer éve és ugyanazt a nyelvet beszéli amióta a történelmi eszét tudja.

Ugyanehhez egy sziciliainak már több időre van szüksége és a végeredmény távolról sem ilyen egyértelmű. Hiába maradt egyhelyben a történelem során: mert hova tűntek az ősi szikánok, az elümoszok, az aszónok és a szikeloszok? És milyen volt a nyelvük? Ki tudja, mert közben jöttek a főniciaiak, majd az antik görögök és utánuk a rómaiak. Őket kiseperték a vandálok, a vandálokat a gótok és őket a Bizánci birodalom. A népek szépen megtanultak görögül és ortodox hitre tértek de akkor megjelentek az arabok és újabb nyelvet kellett tanulni úgy kétszázötven évig. Ez sem tartott örökké: megérkeztek a normannok és királyságot alapítottak a szigeten. A népeket átkeresztelték római katolikusnak és hivatalos nyelvé tették a latint. Majd jöttek a franciák felszerelt hadsereggel és anjou liliommal, ők is eltöltöttek valamennyi időt amíg kénytelenek voltak átadni a helyet a spanyoloknak. 
Dehát könyörgök, érjünk már el az olaszokhoz!! Merthát Szicilia ma oda tartozik! És végre: 1860-ban partra szállt Garibáldi és véget vetett ennek a zűrzavarnak. 1861-ben Szicilia része lett az olasz királyi koronának és ezzel helyreállt a rend, az amit történelem és földrajz órán tanultunk. 

S mégis marad némi bizonytalanság. Hiszen a sziciliaiak nem olaszok. És nem franciák, ahogy nem vandálok, vagy arabok, vagy rómaiak, vagy görögök, vagy nem főniciaiak. És már nemis szikánok, vagy aszónok. Csak egyszerüen Szicilia szigetén lakó emberek, akik fölött újabb és újabb hatalom sepert át folyamatosan. Uralkodott fölötte egy darabig, alakított rajta majd továbbállt. 

Cefalúban mesélte a házigazdánk, hogy a dóm felújításakor ásatásokat végeztek és ahogy haladtak lefele, egymás után tárultak fel a római, a görög, a főniciai maradványok. Itt az arheológusok letetteték a lapátot és visszatemették a helyszint. Féltek, hogy ha még tovább ásnak, kínai leletek is előkerülhetnek... 

Euskal Herrian

Euskal Herrian azaz Baszkföld.

Honnan származnak a baszkok? Ki tudja... eredetük teljesen ködös, viszont Európa legrégebbi lakott területén éltek mindig..

Milyen családhoz tartozik a baszk nyelv? Ki tudja... legalább hatféle elmélet van a nyelvi hovatartozásról és egyik sem teljesen bizonyított. A környezetükben egyértelmű nyelvrokonaik nincsenek.

San Sebastian látványa a várból

Mindig ilyen harciasak voltak a baszkok? Hát csak amióta felbosszantották őket és földjüket két különböző királyságba integrálták. Ma autonóm föld a spanyol rész, de még több önrendelkezést szeretnének. A franciákhoz csatolt részeken sem egyértelmű a béke. A számtalan altalajkincs, a tengeri kikötők, a fantasztikus táj évszázadok óta vonza a különböző népeket és hatalmakat. 

A tengerparton utazva megálltunk Lekeitio-ban, egy kis tengerparti városkában és eltöltöttünk két napot. Mint a legtöbb hasonló kisvárosnak, Lekeitio-nak is állt a többszázéves gótikus katedrálisa és középkori szűk utcák vezettek le a kikötőbe. Bolyongásaink során sok szép házra akadtunk. Általában többemeletesek és kőből épültek igen jó minőségben.

Lekeitio kikötője, háttérben a templomtorony

Így akadtunk erre a szép de lakatlan palotára is. Furcsa volt ilyen elhagyatott épületet látni ami igen ritka volt egész utazásunk során.

Az Abaroa palota

A tengerparton végig üdülőhelyek sorakoznak melyek közül a leghíresebbek San Sebastian és Biarritz a francia partok mentén. Ebbe a sorba illeszkedett Lekeito is. A palotában egykor hercegek, királyok szálltak meg, ezt beszélheti el ez az ismeretterjesztő panó is. Csak baszk nyelven. Hát mit tehet az ember, jól megnézi a képeket és mit lát? Az Osztrák-Magyar monarchia térképét. Biztos valami magyar vonatkozás is lehet, ki tudja? A kiváncsiság nagy motor, én is megpróbáltam megérteni valahogy a szöveget.

Így hangzik baszk nyelven:

XIX mendearen erdi-erdian udarako jauregi bat eta lorategia (gaur eguneko parkea) eraiki zituen Jose Javier Uribarrenek lsuntza hondartza gainean (Jauregi haren lau hormak lurreratu egin ziren 36ko gerra ostean, 37an erre egin baitzen). Lekeition izan zen Antonio Cavanilles bidaiariak ondo deskribatzen du orduko Lekeitio. Esan daiteke ordutik hasi zela "turismoa" garatzen gure herrian: etorkizunean jauregi hartan hartuko zuten ostatu hainbat pertsonai ospertsuk. XIX mendean, Espainiako Isabel II.ak azaleko gaixotasunak osatzeko Kantauri itsasertza aukeratu zuen eta, XX.ko 20.hamarkadan, Austro Hungariar inperioko Zita emperatriza etorri zen Lekeitiora gorte uda pasa etortzeko joera hura. Goi burgesiak atsegin zuen euskal kostaldea uda pasatzeko. Kantauri itsasertzeko zirkuituaren barruan kokatu zen Lekeitio, aisialdirako gune legez, Donostia edo Miarritze bezalako hiriekin batera. Testuinguru horretan eraiki zuen Jose Maria Abaroak bere jauregia. 

A magyarosítást a Google fordító -ra kellett bízzam de ő csak ennyire jutott. Mindenki szabadon kombinálja ki azt, amit jónak gondol:

A tizenkilencedik század közepén épült a nyári palota és a kert (a mai park) a tengerparton Jose Javier Uribarren lsuntza. Antonio Cavanilles jól leírta utast óránként Lekeitio. Amíg azt lehet mondani, hogy "turizmus" fejlődik hazánkban a jövőben lesznek a palotában különböző hírességek.
A tizenkilencedik században, Isabel II a Cantabria partja választotta bőrbetegségek formájában, a 20. században, az Osztrák Magyar Monarchia  császárné Zita jött, de inkább jöjjön a bíróságra a nyáron.
A dzsentrifikáció szereti tölteni a nyarat a baszk partján. Lekeitio bekerült a Cantabriai partján az áramkör, mint egy rekreációs terület, olyan városok közé mint San Sebastian és Biarritz. Ezzel összefüggésben  építette a palotát Jose Maria Abaroa.

Diwali, a fény ünnepe

Vasárnap este egy pár órára “elmentünk” Indiába… hogy a Magyaroszágon élő indiaiakkal együtt ünnepeljük az év legnagyobb ünnepét, a Diwalit. Kicsit tétován ácsorogtunk a szálloda előtt aminek a különtermében tartották a műsort és mondtam is az emberemnek, hogy a csíkos pólója helyett vehetett volna valami rendesebbet mert kezdtek sokasodni körülöttünk a szárik és más csodálatos himzett költemények. Aztán megláttunk egy pár kockás inget is, és akkor megnyugodtunk. 

Fent a teremben, az emberek a fal mentén körbe leültek a székekre és a középen kijelült táncparketten kezdődött a műsor. A műsorvezető sötétkék indiai ingben és papucsban üdvözölte a közönséget és pár szót mondott a Diwali ünnepről: az őszi napforduló után, ez újhold legsötétebb éjszakáján ünneplik a fény győzelmét a sötétség felett. A fényét, a tudásét, a bölcsességét. Ezt illusztrálandó, a kihívott követségi és egyéb hatalmasságok meggyújtották a lángot egy cikornyás mécsestartón. Hangos dobszóval nyomatékosították az eseményt és ezzel kezdetét vette a kultúrműsor.

Egy rövid ének és beszéd után jöttek a táncosok. Három magyar leány ősi hindú táncokat járt. A tömeg konszolidáltan hallgatta, csupán a gyerekek unták egy kicsit és kezdtek gyülekezni a tánctér körül. A tánc után ajándékosztás következett és keresték például azt, akinek a legérdekesebb a zoknija. Mostmár a tömeg is kezdett fellazulni. Néhányan felálltak, járkáltak sőt, szóba is elegyedtek egymással. 
Minket  - be kell vallanom - a kajáspult érdekelt igazán, de illedelmesen vártuk a műsor végét. A műsorvezető körül sűrüsödő tömegben végre megtalálták a legérdekesebb zoknit. Aztán egy indiai fiú következett: rappelt. Hogy hogy jön össze a rapp a diwalival?  Íme egy fölösleges kérdés, hiszen nagy sikere volt és a gyerekek már a fiú lába körül táncoltak a parketten. Mi fél szemmel láttuk közben, hogy el kezdték mérni az italt és nő a tömeg a kajáspult körül.

A műsorvezető már ki sem látszott az őt körülvevő tömegből. Keresnem kellett a szememmel hogy rátaláljak: rendületlenül állt a parketten és hatalmas nyugalommal folytatta a műsort. Most olyan gyererekeket keresett, akiknek a nyagymamája már elmút 80… Cseppet sem zavarta a rohangálás, az állva beszélgető emberek és a növekvő hangzavar: az ajándékok valahogy mindig gazdára találtak. Mindeközben a teremben folyamatosan sűrüsödött a tömeg. Az emberek egymáshoz értek ahogy jöttek-mentek, csoportok ide-oda tapogtak és egyre hangosabban beszéltek, hogy túlharsogják a növekvő ricsajt. Mi beálltunk egy italért a sorba…

Álltunk pohárral a kezünkben és már teljesen szemelől vesztettem a műsorvezető fejét. Azt is hittem vége a műsornak, mikor újabb zene kezdődött és belibegett három (ismét magyar) hastáncos csaj. Arab zenére... Hát! Ez! Na ez hogy került ide? A diwali ünnepségre, dehát ez volt az est másik fölösleges kérdése. Csak annyit állapíthattam meg, hogy még mindig folyt a kultúrműsor, mikor egyszercsak a balkezem felöl 10 óránál megjelent az eső kajával teli tányér. Hűha! És megértettem, hogy a műsornak soha nem lesz egyértelmüen vége, semmit sem jelez kiadott jelszó, nem lesz felkérés erre vagy arra, nincs elvágólag határ semmi között. A dolgok csak átfolynak egyikből a másikba, előbb mint egy vékony szivárgás, majd egyre nagyobb méreteket öltve. Lassan jobbról is megjelent egy kajás tényér…

Így történt, hogy miközben a hastáncos lányok lejtettek, a gyerekek rohangáltak, a népek beszélgettek és jöttek és mentek, mi beleheltük a legkülömb parfümös illatokat és egy asztal mellett álldogálva törölgettük a könnyeinket a csípős ízektől.

Nem tudom mikor lett vége a műsornak és mikor kezdődött a tombola. A műsorvezető teljesen lenyűgözött. Rendületlenül állt a mikrofonnal a kezében és számokat kiabált, nyugalma továbbrais töretlen volt. Kedélyesen adta át az ajándékokat az előkerülő nyerteseknek kicsit a fejek felett, már néha nyújtózkodva, vagy átkukucskálva a vállak fölött, de mindig a megfelelő személynek.

Ezt csinálja utána valaki.

Egy kis összefoglaló:  

Nyelvészkedés

 Csütörtökön indulok Cardiffba.

Ez welszi nyelven így hangzik:
Byddaf yn dechrau i Caerdydd ddydd Iau nesaf.

Visszafordítva ószékelyre annyit tesz mint:

    


... hmmm.
Ettől függetlenül azért csütörtökön elindulok Cardiffba.

Szauna - party

Elküldték a rendezvény programját mely ezzel fejeződött be: szauna-party. Furcsálottam ezt a "finálét" egy 25 éves céges születésnapi programon ahova ügyfelek, partnerek jönnek egy egész napos szemináriumra. Szauna-party egy ilyen rendezvényen? Nehezen fért össze a fejemben.
A rendezvényre mindenki nyakkendősen, kosztümösen érkezett és az előadók laptopokkal voltak felszerelve. Nagy kivetítőkők csüngtek a falakon, az ajtók körül ásványvizes és kávés asztalok. Az auditórium, az előterek és különtermek mind ahhoz az elegáns irodaházhoz tartoztak, ahol a 25 éves cég székelt. Forgattam a nyakam, hogy hol lehet a szauna? Annyira szokványos és főleg szabályosan zajlott minden, hogy azt hittem, mégis kivették a programból.

Végigültem az előadásokat. Sok előadó és legtöbbjük érthetetlen: "Suomenlinnan jälkeen Kempit haluavat tutustua tarkemmin Helsinkiin. He haluaisivat käydä nykytaiteen museossa iKiasmassa, mutta Martin ei tiedä, missä se sijaitsee. Hän päättää kysyä eräältä mieheltä, joka kävelee ohi." Azt mondják, rokonok vagyunk... de ahogy ültem ott bután a székemben és azzal szórakoztam, hogy a szavakban szereplő kettős hangzókat számoltam, semmi ilyet nem éreztem. Csupa pattogó, nyitott hangzó, sajátos ritmust rajzoló kettősség. A hangzás néha ellágyul a dupla "L" vagy "N" -től de néha katonásan bokázik a megnyomott "T" és "P"-től. Nincs egy ismerős szó. A helynév az egyetlen kapaszkodó, az egyetlen "tisztás" ebben az ismeretlen rengetegben, a fehéren villodzó nyírfatörzsek között. A szavak szabadon áradnak a végtelen síkságon, tompán koppannak a jégtől lecsíszolt sziklatömbökön, vagy elnyugszanak a sokezer tó valamelyikén. Kettős "L"-ek ringatnak, sziszegő "SZ"-ek repítenek, "K"-ák, "T"-ék puffannak hogy a számtalan "I", "Ö", "E" újra felkapjon és tovább lendítsen. Alig van "U" de főleg "O" ami lefele vinne, megállítaná az áradást. Az egész beszéd olyan mint egy fáradságot nem ismerő végtelen szökkenés szikláról sziklára. Olyan végtelen, mint az éjszaka, ami nem ismeri a nappalt, vagy a nappal, ami nem ismeri az élszakát.

Végre befejeződtek a beszédek és jöhetett a svédasztalos vacsora a toronyház tetőteraszán. Felvonultunk. A hatalmas terasz hol nyitott, hol üvegfallal elválasztott zárt részei közt téblábolt a tömeg kezében tányérokkal. Kisebb csoportokba verődtek vagy hoki meccset néztek a TV-ben. Végre szabadfoglalkozás, el is felejtettem a szauna-partyt.

Ők viszont nem! Egyszercsak a teraszon félretolták a tetőt egy hatalmas jakuzzi-ról és nemsokára megjelent két fürdőruhás lány. Jól elüldögéltek és beszélgettek a buzgó vízben, majd eltüntek. Ezután jelent meg a férfi szekció. Ki fürdőruhásan, ki csak egy magára tekert törülközővel ült be a kádba. Senkit nem noszogattak, hogy csinálja utánuk, de ők látszólag nagyon jól érezték magukat.  Aztán visszavették a kosztümöket és a nyakkendőket. Ez itt így szokás. Ez olyan hagyomány mint nálunk a pirosra paprikázott gulyásleves. A szauna is a finn lélek meghosszabításaként született, ez itt így természetes.

Asztaltársaim felvilágosítottak a részletekről és utána bekukucskáltam a két, külön fiuknak és külön lányoknak fenntartott szaunába. Közösségi helyen nincs vegyülés, szigorú etikett rendelkezik erről. A lakások persze más, ott lakásonként egy is elég. De: lakásonként, mert alapfelszerelésnek számít mint nálunk a kamra, vagy a külön WC. És mi mindenre jó és hasznos egy ilyen szerkezet! Ezt mind egy olyan ember mesélte, akit az anyja hagyományos módon a szaunában szült. És tényleg: hol lehetne jobb heylet találni erre egy lappföldi végtelen éjszakában?

Mozaik

Apró kis mázas kockák különböző színben rengeteg variációs lehetőséggel…

Angliában, a reptéren várt a taxi és indultunk is a kiállításra. A sofőr, mint általában ilyenkor megkérdezte hogy utaztam, honnan jövök és elbeszélgettünk az időjárásról. Feltünt a kiejtése, mert mintha nyitottabban ejtette volna a magánhangzókat. Talán. Lehet, hogy nem itt született?
Előszőr a szállodába mentem letenni a csomagjaimat és átvenni a szobát. A recepciónál ázsiai lány komolyan nézegette a személyigazolványomat, már azt hittem baj van vele. Aztán megkért, hogy kövessem és a kollegájához vezetett. Halkan mondott neki valamit és a srác mikor felém fordult, már magyarul szólt:
- Isten hozta, hány éjszakát tölt nálunk?
Őt Krisztiánnak hívták.
Gyors "szobafoglalás" után már mentem is a kiállításra. A standon régi ismerősként üdvözöltek, együtt nyűjük végig ezt a három napot már évek óta. Az idén öt fiatal egyetemista srác kisegítőt szerveztek, hát bemutatkozunk. Elvis, akinek nemcsak a neve de mintha a frizurája is Elvis-es lenne, fontosnak tartja odatenni a neve mellé:
- Albániából vagyok, ott születtem.
A másik fiú bőre fekete, mint az ében. Az ő neve Mundumuko és Zambiában született. Gyerekként költöztek Angliába, úgy mint Elvis. A másik három fiú angol volt: Tobias, Williams és James. De azért elcsodálkoztam egy kicsit: ötből kettő nem odavalósi…

A kiállításon bőségesen volt látogató, elbámulhattam a sokszínüségen. Szószerint. Néha olyan gyönyörű tejeskávé-bőrű ember jött, hogy alig bírtam levenni róla a szemem. A feketének minden árnyalata képviseltette magát és persze ugyanannyi ázsiai is, a különböző szögben ferített szemekkel. Hömpölygött a sok és sokféle nép, mint egy ezerszínű mozaik-ábra.

Este, a vacsoránál már meg sem lepődtem, mikor a kiszolgáló lány raccsolva mondta az "r" betüt, olyan igazi franciásan. Hát váltottam én is és franciául beszéltük meg a menüt. A másik felszolgálónak dél-amerikai indián ősei lehettek, ez egyértelmű. És persze Zoltán, a másik magyar fiú, aki ugyanabban a szállodában dolgozott mint Krisztián! Ő állt a recepciós pultnál, amikor elhagytam a szállodát.

Három nap és az ötből kettő arány mintha a fele-fele irányába mozdult volna el. Nemrég olvastam azt a hírt, hogy London adminisztrációs területén már többen vannak a bevándorlók, mint az őslakósok… Lehet. A gazdagabb angolok vagy mondjam inkább fehérek? Dehát Zoltán és a francia pincérlány is fehér, szóval mondom inkább azok, akiknek a nagymammája is a szigetországban született, ők talán a nyugisabb külterületeken laknak szép házikókban, rendezett virágágyások között. A többi angol pedig elvegyül, keveredik, hogy folyton újraalkossa azt a színpompás mozaikot minek neve Anglia.

2012

Kínai gyerekek állva és fekve egy hószobor előtt

Mit jelent 2012? Elsősorban azt, hogy 2011 elmúlt mind a 365 napjával együtt. Egyenként végeztük ki őket, óráról órára, percről percre. Hulottak a napok, gyűltek a ráncok és a kilóméterek: ha jól megsaccolom, több mint 50 000 kilómétert daráltam össze ezalatt az idő alatt. Pontosabban 51 808 kilométert, de bárki utána számolhat a távolság kalkulátorral. Az útvonal igen cik-cakkos volt: Budapest, Párizs, Olso, London, Marosvásárhely, Boston, Stockholm, Ratosnya....

Az Erő legyen velünk ebben az Új Évben is.

Anglia

Miért nem csatlakozott Anglia az eurozónához? Én azon csodálkozom, hogy miért csatlakozott az Unióhoz... hisz olyan jól elvan egymagában. Egy szó szoros értelmében vett sziget ami csak annyit vesz figyelembe a világból amennyi a saját önbecsüléséhez szükséges. Befele figyel és a saját sokszínüségében gyönyörködik. 
Dolgai mélyen a tradicióba ágyazottak, mindenben fellelhető egy darabka múlt ami csak az övé és amiből egy jottányit sem enged. Az élet persze az angolokkal is halad, egyik része lassan és biztosan csúzik át a hightech, a webshopok, webinarok és virtuális szerverek világába miközben még mindg két külön csapon érkezik a kagylóba a meleg és a hideg víz... A kontinensről jövőt meglepi ez a folyóvíz őskorából származó régiség és ha rákérdez, hogy miért van így, csodálkozó és zavarodott tekintetekkel találkozik. Számukra ez evidencia, olyan axióma amin nincs mit gondolkozni. Ezt csak elfogadni lehet, mint egy megváltoztathatatlan életfeltételt.   

A Birmingham-i reptérről egy félórát autóztunk a szállodáig. Útközben legelésző teheneket, lovakat és juhokat láttam olyan zöld mezőben amilyen csak a túlszínezett képeslapokon létezik. Egyszercsak három ház tűnt elő, ebből az egyik volt a szálloda. Újabb tíz percnyi út után egy kis faluba érkeztünk, itt, az egyik piros téglaburkolatos házban volt az iroda. Az irodában három angol, egy skót és egy walesi... mind "eredetiek", a skót Glasgowból, a walesi Wales-ből és az angolok Birminghamből, vagy a környékéről? Mert nagyvárosnak nyoma sem volt sehol.

Három napig füleltem. Hallgatóztam. Volt, hogy a mimikából következtettem csak mert a sokféle kiejtésű szóból képtelen voltam értelmet összerakni. Hányféleképpen ejtik azt hogy "water"? Semmiképp sem olyan nyitott "a"-val mint az amerikaiak. Inkább "o"-val, nyomokban "oa"-val, vagy "ae" esetleg "oe"-vel, ropogós "r"-rel mint a skótok és végén fura kanyarral lefele vagy felfele? És mint kisült, mindenik igyekezett érthetően beszélni. Mert ha a skót a saját nyelvén beszél, azt senkisem értené. Ha külfödre-Angliába jön, külföldiül beszél ugyanúgy mint a walesi. Igaz, hogy neki csak a rokona járt walesi tannyelvű iskolába, de azért az ő anyanyelve is az az őskelta egyik származéka, amit viszont nem ért még a skót sem. A skótok viszont a kelta egy másik "származékát" beszélik.  Nem mimóza lelkű népek, régebb komolyan ökölre mentek a jogaikért. Mára maradt az ugratás és a fricska.

A vacsora végén kétféle pénz került az asztalra: az Angol Nemzeti Banké és a Skót Nemzeti Banké. Ez arrafele csak természetes. A felszolgáló kislány kedvesen csevegett és az edzett füleim rögtön kiszúrták a nyitott "e"-ket: hűha! Biztosra mentem, mikor magyarul mondam "köszönöm". Szóval magyar is került a "levesbe" de csak azért, hogy összehasonlíthassam a magyar akcentust ebben a hamisítatlan angol környezetben.

Miért nem csatlakozott Anglia az eurózónához? Zavarba ejtő kérdés egy olyan ember számára, aki soha nem gondolkozott el ezen. Ha Európa tér át a fontra az más, de fordítva fel sem merülhet. Úgy képzelem el az angolokat, mint a kőtestésztát ami ha túlkel és kifolyik az edényből beterít és magáévá tesz mindent. Ő változtat de ő nem változik. Nem olyan hedonisták mint az olaszok és ezerszer pragmatikusabbak mint a francák. Egy ideje az ő képükre alakul a világ.