Bahnwanderweg

Európa első normál nyomtávú hegyi vasútja, amelyet a lenyűgöző mérnöki teljesítménye miatt 1998 óta UNESCO Világörökségként tartanak számon. Íme, ez a Semmering hágón át haladó vasút, melyet 1848 és 1853 között építettek Carl von Ghega zseniális tervei alapján. 

A Ghega Bahnwanderweg pedig egy 21 km hosszú turistaút, amely végigkíséri a vasútvonalat. Több viadukt alatt haladtunk át, nagyszerű kilátókról figyelhettük a sűrűn robogó vonatokat. 

Utunk a Semmering vasútállomásról indult és Payerbachig tartott. Itt stílusosan vonatra ültünk és visszavonatoztunk Semmeringre. 

Kassa

 

"... egy alapérzés, mely nem hagy el attól a pillanattól, hogy a kolozsvári pályaudvaron leléptem a vonatról: ebben a városban itthon vagyok, mint Kassán. Nem kell keresnem az utcákat. Az ismerősség úgy vesz körül, mint mikor, hosszas tévelygés után, a szülői házba tér meg az ember. Ugyanaz a biztonságérzés, akárhova térek be: a Centrál" étterembe, melynek ugyanolyan régies cachet-je van, mint a kassai Schalkháznak, a dómba vagy a Farkas utcai templomba - mintha a kassai Erzsébet templomában vagy a Mihály kápolnában járnék -, a múzeumba, vagy valamelyik polgári lakásba: méretek, elhelyezés, városkép, beosztás, bútor, ízlés, minden kísértetiesen ismerős. Mintha papucsban járna az ember, csukott szemmel. Itt nem tévedhetek el. Kolozsvárt és Kassát ugyanaz a lélek tervezte, építette."  /Márai Sándor/

Kassáról hazatérve nekem is ugyanez járt a fejemben, és örültem, mikor megtaláltam ezt a Márai idézetet. Így már annak is ismerős Kassa, aki soha nem járt ott. 

II. Rákóczi Ferenc itt talált lelkes támogatókra a forradalom alatt, és ide hozták haza hanvait is.  Itt építették meg a rodostói házának másolatát is. 

...és itt született Márai Sándor is, a legismertebb, legtöbbet fordított magyar író is. 

És még sok-sok történelmi esemény és emlék, amit csak a házfalak és az utcakövek őriznek - némán. 

Ani és Van

 Íme két város, ami ma már nincs... 

Pedig valamikor mindkettő örmény királyi székhely volt, fontos gazdasági központ és népes nagyváros. 

ANI, az ezeregy templom városa

961-ben, amikor az örmények fővárosa lett, már 100 000 lakója volt, vagyis a legnépesebb világvárosnak számított a maga korában. Hatalmas városfalak vették körül, lenyűgöző paloták és templomok gazdagították.  

A Bizánci Birodalom 1045-ben, a szeldzsuk törökök 1064-ben hódították meg. Ezzel kezdődött a hanyatlás kora. Majd mongol betörések tovább néptelenítették a várost, és egy pusztító földrengés 1319-ben  végleg megpecsételte sorsát. Ma így néz ki: 

A hatalmas romterület bejárható és a megmaradt épületek látogathatóak. 

A citadella látványa, a virágoktól tarkáló mezőben

Viszonylag jó állapotban megmaradt örmény templom, belső terében a freskók még jól kivehetőek 

VAN városa

Akárcsak Ani, teljesen elpusztult. A mecseteket újjáépítették, a többi romot viszont benőtte a fű... 

Az újjépített mecset előtt a régi város romos maradványai látszanak

Van területén már 5000 éve laktak. Legismertebb elődök az Urartu nép ide helyezte legfontosabb székhelyét, és komoly várral erődítették meg a sziklát. Az Urartu királyság bukása után ez a terület lett az örmény nép és kultúra kialakulásának bölcsője. A 900-as évek elején már örmény királyi és vallási központtá fejlődött.

A várost többször ostromolták és uralták médek, perzsák, rómaiak, bizánciak és arabok. Végül 1071-ben török fennhatóság alá került.  Végleges pusztulását mégis az első világháború után a török fegyverek okozták, az örmény genocídium első kiindulópontja lett Van. A régi város 600 év után követte Ani sorsát: teljesen megsemmisült ... 

A mai modern Van városa a régi romoktól néhány kilométerre épült fel, lakosai főleg kurdok és törökök. 

Isztambul, 2. nap

 

Topkapi palota
1450-es évektől körülbelül 400 éven át volt az oszmán birodalom adminisztrativ központja. Három nagy egységből áll: a janicsárok udvara, vagyis a katonák, őrök helye; a második udvarban diványokon "hevert" a vezírek és tanácsadók hada és vitatták az állam ügyeit; a harmadik részben lakott a szultán a hölgyeivel. 

A legdíszesebb nyilván a harmadik, de még itt is látszik, mennyire a férfiaké volt a főszerep. A kiemelt feleségek talán-talán labdába rughattak, a túléléshez jó intrikusnak kellett lenni. 

(Eszembe jutott egy nagyon régi játékfilm arról, ahogy megszüntetik a háremet és szélnek eresztik a nőket. Szerencsétleneknek fogalmuk sem volt a kinti világról, elzártságukban teljesen élhetetlenek voltak. Nagy nyomoruság.) 

A könyves bazár

Mert bazárból is sokféle van, mindenhol más árun van fókusz. Meglepetésünkre itt is van magyar vonatkozás, ahogy a város különböző pontjain találunk majd: a szobor Ibrahim Müteferrikát ábrázolja, aki Kolozsváron született 1674-ben és ő alapította az első török nyomdát. Talán rabszolgaként került Törökországba, vagy talán önszántából, sok a sötét folt, az viszont biztos, hogy II Rákóczi Ferenc bújdosása alatt ő tolmácsa és titkára volt. 

Kávé

Az én fejemben a "bazár" szó összevisszaságot jelentett. És ez így is maradt, nem változott: áruk, népek, macskák tömkelege, lökdösődő, hangos tömeg és lassú préselődés a keskeny folyósókon. Itt-ott elágazó sikátorok és lépcsők amik újabb teraszokra visznek minket, néhol teázó emberek, a műhelyekből kiváncsi tekintetek néznek utánunk. Haladunk tovább, már aggódom, hogy sosem találnám meg a visszautat, míg végül már egy tetőtérben vagyunk. A padozaton kopott szőnyeg jelzi, hogy itt is folyik az élet. Aztán megérkezünk a kávézóba. A felszolgált kávé persze török, fantasztikus kilátással párosítva. 

Isztambul, 3. nap

Hirtelen koppant a tantusz és kezdtem nagyon más szemmel nézni Nagy Constantinus római császárt. A történelemkönyvek tanításai egyszerre "átlátszóvá" váltak és megelevenedett egy hús-vér korszak: 

i.sz 306 és 337 között uralkodott, hozzá fűződik a keresztény vallás elismerése, ő költözteti a fővárost Konstantinápolyba, és ekkor cserélik ki régi Byzantium nevet az uralkodóéra. Innen, a 21. századból nézve nagyszerüen hangzik mindez: hiszen ez a mai kultúránk alapja. Íme a fenséges kezdet. A történelemkönyvekben Constantinus úgy jelenik meg, mint egy távlatokat nyitó és emberbarát gondolkodó. Megnyugtató ábrázolás, ami az sugalja, hogy az idő folyása kiszámítható. 

Nagy Constantinus valójában önjelölt császár volt. Kihasználta korának bonyolult hatalmi rendszerét és szembe ment minden szabállyal, törvénnyel. 306-ban a katonáival kineveztette magát császárrá, de seregeivel továbbrais a Rajna mentén táboroztott.  Esze ágában sem volt Rómába menni, hanem innen konspirált, harcolt, szövetséget kötött, hátba támadt. Majd az Alpokon átkelve, 313-ban Milánóban adta ki híres ediktumát a keresztény és minden vallásgyakorlás szabadságáról. Okos: maga mellé állított egy egyre népesebb, de megtagadott és üldözött réteget, akik végig kitartottak mellette. Ők lettek a "nép" és egységben tartotta őket. A hitbéli "elágazásokat" lefaragta; ezt szolgálta a niceai zsinat.  Majd kelet felé haladt és sok csatározás, hatalmi csetepaté árán végül 324-ben foglalta el a mai Konstantinápolyt. 330-ban avatták fővárossá és ezzel Róma végleg el lett kerülve.  

Én nem hiszem, hogy Nagy Constantinus egy picit is gondolt volna az utókorra, miközben könyökölt, konspirált, harcolt. Cselekedetei a saját hatalmáról szóltak egyedül, pillanatnyi nyereségről, vagy  felülkerekedésről, vagy hatalomörzésről. Mi, innen, a 21. századból már látjuk az eredményt, értjük, hogy micsoda "sarokköve" volt ő a történelemnek, de hogy lett volna benne ilyesfajta előrelátás? Vagy nagy célok? Nem gondolom. Egy célja volt: saját maga. Viszont a körülmények, a bomladozó struktúrák őt segítették. Jókor volt jó helyen, vagy másképpen: megérett az Idő a változásra. Ilyenekért sem tudok hinni a konspirációs elméletekben. 

A mai programpont: 

Az isztambuli tömegközlekedés. Elértünk végül oda, ahova szerettünk volna, de nem könnyen. Nehéz beszélni róla, mert vagy nagyon sok szót kell használni, hogy elmesélje az ember a sok anomáliát, vagy inkább hallgat és átugorja. Én átugrom. 

A Galata torony

528-ban már állt és világított... nem másztunk fel a tetejébe. 

Az ártatlanság múzeuma

Ezzel a könyvével az író Orhan Pamuk Nobel díjat kapott. A pénzből hozta össze a múzeumot . 

Összességében nem bánom, hogy elolvastam, jó képet ad a '70-es évek Isztambuljáról. Viszont annyiból csalódás, hogy kisült, a cselekmény kitaláció! A múzeum kicsit marketingfogás-ízű. 

 

A fűszerbazár

Isteni finomak a rahátok és a különféle tekercsek, a többit majd szóban. 

Szulejmán mecset

I Szulejmán 1520-ban lett szultán és negyvenhat évig uralkodott. Hódításai számtalanok; ő hozta ránk a mohácsi vészt és Szigetvár alatt halt meg 1566-ban. Nem érte meg Zrinyi Miklósék kirohanását. 

Az 1550-es években épült komplexum egyben mecset, karavánszeráj, korház, iskola, fürdő és konyha. Itt van Szulejmánnak és feleségének, Hürremnek, a sírhelye is. 

Isztambul, 4. nap

 Majdnem összefutottunk a pápával... igaz, hatalmas kordonok és árgus rendőrök hada zártak el tőle, mégis láttuk a nagy fekete limuzint ami a Kék mecsetből tovább szállította. A niceai zsinat 1700-adik évfordulójára érkezett. 

Török és iszlám művészeti múzeum

Nagyon szép szőnyeg és tárgy gyűjtemény, sokat tanultam.

  

A kék mecset

Ahmed szultán miután vesztesen került ki a csatározásaiból mecsetet épített, hogy legyen valami sikerélménye neki és a népének. 

A mecsetek közül ez volt a legszebb. Érződik az a pár száz év tapasztalat és mesterségbeli tudás ami a Hagia Sophia óta összegyűlt. 1609-ben kezdődött az építkezés és nyolc éven keresztül tartott. A belső tér felsőbb szintjeit kézzel festett csempe borítja, fehér alapon kék mintákkal. Innen van a mecset neve is. 

Isztambul Régészeti Múzeumok

Ez első sorban az ókori görög művészet darabjait örzi, sokak szerint gazdagabb mint az athéni múzeum. Külön teremben láthatóak  a trójai ásatások emlékei és talán Nagy Sándor szarkofágja is itt van. Talán: mert nem biztos, hogy az övé volt. 

Brassó, Prázsmár

 Az erdélyi szászokról keveset beszélünk ha Erdélyről esik szó. A székelység igen, a magyar városok igen: és itt sok látogató számára véget is ér a történet. Gyakorlatban sajnos véget is ér, hiszen ma már alig maradtak szászok, legfeljebb mutatóban. Mégis, majdnem nyolcszáz éven keresztül itt laktak és igen meghatározó tényezői voltak Erdély történelmének. 

Polgárok voltak, és szabad földművesek, kézművesek. Számukra a nemesség, abban a formában ahogy a magyarok értelmezték a földesúr fogalmát, idegen maradt. Erős és zárt közösségeket építettek, ahol mindenkinek része volt védelemben, biztonságban. Humanista eszméket vallottak. A gazdag városi patriciusok mértéktartása messze ellenkezett a magyar nemesi virtussal. 

Brassó az egyik legjelentősebb szász város. A fekete templom őrzi a Törökországon kívüli Európa legnagyobb anatóliai szőnyeggyűjteményét. 

A kisebb települések is erődítettek voltak. Egyik legszebb, legjelentősebb Prázsmár. Sok küzdelemben volt része hosszú története során, de ma már csak turisták járják az erődítményt. 

Csend

 

"Minél jobban ritkulnak a szavak, 

annál jobban sűrüsödik az igazság; 

s a végső lényeg a hallgatás táján van, 

csak abba fér bele."

                                                                                                /Ottlik Géza/

Az olasz Campo Malduli, vagy Malduli mezeje lett a néma szerzetesek első otthona. Innen a név is: kamalduliak. A pápa 1027-ben engedélyezte, hogy életüket a lelki tökéletesedésnek szenteljék, szemlélődjenek, elmélkedjenek. 

Úgy éltek, mint a remeték: egymástól elszigetelve, külön házacskákban. Apró közösségeiknek szigorú rendje volt az imádkozásban, áhitatban és a munkában is, hiszen mindenik házban zajlott valamilyen tevékenység: gyógynövénytermesztés, másolás, írás. Némasági fogadalmukat évente egyszer törhették meg pár napig. Ilyenkor összegyűltek a közösségi házban és hogy valóban beszéltek-e? Ki tudja. 

„Mielőtt megszólalnál, gondold végig, hogy amit mondanál, szebb-e, mint a csend, amit meg akarsz törni.”   /JCF Hölderlin/

Az ember öröktőltől fogva igyekszik felismerni a végső igazságot. Hol keresse? Érzi, hogy valahol, a folyton változó anyagvilágon túl lehet, amit az anyag csak elfed, elrejt, és minél zaklatottabb az ember, annál kevésbé fog rátalálni. Érzi, hogy kell ehhez valami belső béke, derű, valami, ami belül, a szívben van és nem kívül. Valami, amit az ész sem tud felfogni, az érzelem sem tud átérezni mert ezeken is túl van, a lélek mélységes forrásában. Ezt sejtjük mindannyian, noha megfeledkezünk róla, vagy meg akarunk feledkezni róla, hiszen olyan sokfélék vagyunk. Mindig voltak közülünk olyanok, akik felvállalták ezt keresést és nekiszentelték az életüket. De tudja-e valaki a pontos utat, a módszert, a hogyant? Hát ez az, amiről sejtésünk sincs, csak próbálkozásaink vannak. Törekvések, akarások, igyekezetek. 

Így járják a saját útjukat a néma szerzetesek is, és bíznak. Bizalom, hit nélkül sosincs eredmény és talán pont ez az "út" maga! Bármilyen formát öltsön is az élet, ha van bizalom és hit, megszünnek a nehézségek, könnyüvé válnak a próbatételek és az ember szívét beragyogja a tiszta fény. 

Magyarországon Majkon éltek kamalduliak 1770 és 1782 között. 

Kilátó - Semmering

Íme, egykor így nézett ki a 20 silinges, ki emlékszik rá? 

Jó ideje, hogy eltűnt. Az idősebeknek még emlék, a fiatalabbaknak már csak történelem.

Ma egy kilátó örzi a nevét, hogy emlékeztessen a tájra, a helyre ami a pénzt díszitette.  A természet alkotta fantasztikus sziklafalakra és az ember építette technikai bravurra. A viadukt hátán fut a vonat, majd eltűnik a sziklákba vájt alagutak egyikében, hogy újabb viadukton haladjon tovább. 

A 20 silingest már nem húzzuk ki a zsebünkből, ezért Semmeringre kell utazni, valahányszor meg szeretnénk nézni a tájat. Megéri, élőben lenyűgöző. 

Bukovina

Bukovinába indultunk, hogy megnézzük végre a festett kolostortemplomokat. Annyian áradoztak róluk, sőt, építészettörténelemből tanultuk is, mint a román építeszeti hagyomány kiemelkedő darabjairól. Eljött az idő, hogy mi is közelről megszemléjük. 

Keletkezésükhöz vissza kell utaznunk az időben a XV-ik, XVI-ik századig,  amikor "megfogan" a Moldvai fejedelemség gyökere - ha lehet ilyet mondani, és megszületik az első jelentős uralkodója. A tatárok már eltűntek, és a gyéren lakott területeken a Magyar királyok egy "puffer-zónát" készültek alakítani a további betörések kivédésére. Talán Máramarosból hívnak be nemesi családokat, hogy megszervezzék a helyieket és ezzel együtt a védelmet. A második, vagy harmadik fejedelem az a Stefan cel Mare akinek a nevét ma is visszhangozzák a tankönyvek és az ünnepek. Ő három kolostort is alapított és ezzel megerősítette területein a vallásos identitást, az ortodoxiát. 

Rákerestem, hogy milyen nyelven beszélhetett Stefan cel Mare? Es milyen nyelven beszélhetett a népe? Egyszóban így határozzák meg: modovaiul beszéltek és ez sokfélét jelenthet. Mindenekelőtt valami szláv nyelvet mint a rutén, az ukrán, a lengyel és talán latint használtak az adminisztrációban. Eszerint a népek többsége szláv gyökerű volt, amit a moldvai beszéd dallama ma is őriz. A vallás viszont nem volt ilyen egyértelmű, és ma is jelentősebb katólikus közösség él itt, ezt komoly katólikus templomok jelzik. 

  Kezdjük Putnán, ahol Stefan cel Mare sírja is van. Itt hiányzik a külső festés, valami folytán menthetetlenül megsérült.

A kolostorok erődítettek, fallal vannak körülvéve. A külső festést messze kiugró eresz védi. Mind: Voronet, Sucevita, Arbore, Moldovita ilyenek. 

Az ortodoxiában a papok rejtve végzik a felajánlást,  az ikonosztáz takarja őket. A tisztátalan nép méltatlan a látványra ezért itt minden homályos, rejtőzködő, kimondatlan. Sok babona "tapad" ehhez a titkolózó, csak a kiváltságosaknak járó szertartáshoz. Hiszen a nép is szeretne biztosra menni: az ikon csókolgatása számára annyi, mint fizikailag és közvetlenül kapcsolódni.