Hirtelen koppant a tantusz és kezdtem nagyon más szemmel nézni Nagy Constantinus római császárt. A történelemkönyvek tanításai egyszerre "átlátszóvá" váltak és megelevenedett egy hús-vér korszak:
i.sz 306 és 337 között uralkodott, hozzá fűződik a keresztény vallás elismerése, ő költözteti a fővárost Konstantinápolyba, és ekkor cserélik ki régi Byzantium nevet az uralkodóéra. Innen, a 21. századból nézve nagyszerüen hangzik mindez: hiszen ez a mai kultúránk alapja. Íme a fenséges kezdet. A történelemkönyvekben Constantinus úgy jelenik meg, mint egy távlatokat nyitó és emberbarát gondolkodó. Megnyugtató ábrázolás, ami az sugalja, hogy az idő folyása kiszámítható.
Nagy Constantinus valójában önjelölt császár volt. Kihasználta korának bonyolult hatalmi rendszerét és szembe ment minden szabállyal, törvénnyel. 306-ban a katonáival kineveztette magát császárrá, de seregeivel továbbrais a Rajna mentén táboroztott. Esze ágában sem volt Rómába menni, hanem innen konspirált, harcolt, szövetséget kötött, hátba támadt. Majd az Alpokon átkelve, 313-ban Milánóban adta ki híres ediktumát a keresztény és minden vallásgyakorlás szabadságáról. Okos: maga mellé állított egy egyre népesebb, de megtagadott és üldözött réteget, akik végig kitartottak mellette. Ők lettek a "nép" és egységben tartotta őket. A hitbéli "elágazásokat" lefaragta; ezt szolgálta a niceai zsinat. Majd kelet felé haladt és sok csatározás, hatalmi csetepaté árán végül 324-ben foglalta el a mai Konstantinápolyt. 330-ban avatták fővárossá és ezzel Róma végleg el lett kerülve.
Én nem hiszem, hogy Nagy Constantinus egy picit is gondolt volna az utókorra, miközben könyökölt, konspirált, harcolt. Cselekedetei a saját hatalmáról szóltak egyedül, pillanatnyi nyereségről, vagy felülkerekedésről, vagy hatalomörzésről. Mi, innen, a 21. századból már látjuk az eredményt, értjük, hogy micsoda "sarokköve" volt ő a történelemnek, de hogy lett volna benne ilyesfajta előrelátás? Vagy nagy célok? Nem gondolom. Egy célja volt: saját maga. Viszont a körülmények, a bomladozó struktúrák őt segítették. Jókor volt jó helyen, vagy másképpen: megérett az Idő a változásra. Ilyenekért sem tudok hinni a konspirációs elméletekben.
A mai programpont:
Az isztambuli tömegközlekedés. Elértünk végül oda, ahova szerettünk volna, de nem könnyen. Nehéz beszélni róla, mert vagy nagyon sok szót kell használni, hogy elmesélje az ember a sok anomáliát, vagy inkább hallgat és átugorja. Én átugrom.
A Galata torony
528-ban már állt és világított... nem másztunk fel a tetejébe.
Az ártatlanság múzeuma
Ezzel a könyvével az író Orhan Pamuk Nobel díjat kapott. A pénzből hozta össze a
múzeumot .
Összességében nem bánom, hogy elolvastam, jó képet ad a '70-es évek Isztambuljáról. Viszont annyiból csalódás, hogy kisült, a cselekmény kitaláció! A múzeum kicsit marketingfogás-ízű.
A fűszerbazár
Isteni finomak a rahátok és a különféle tekercsek, a többit majd szóban.
Szulejmán mecset
I Szulejmán 1520-ban lett szultán és negyvenhat évig uralkodott. Hódításai számtalanok; ő hozta ránk a mohácsi vészt és Szigetvár alatt halt meg 1566-ban. Nem érte meg Zrinyi Miklósék kirohanását.
Az 1550-es években épült komplexum egyben mecset, karavánszeráj, korház, iskola, fürdő és konyha. Itt van Szulejmánnak és feleségének, Hürremnek, a sírhelye is.
