A fürdőszobából elfogytak, így újakat kellet szerezni.
Az emberem egy igazi gyűjtögető. Valahányszor egy szállodaszobában apró üvegcséket talál, azokat begyűjti és hazahozza. Így került a fürdőnkbe sok apró, különböző formájú üvegcse samponnal, tusfürdővel, vagy testápolóval. Ott sorakoztak a fürdőkád mellett katonásan és fegyelmezetten amíg el nem fogytak, hiszen hasznos kis jószágok ha sport végén zuhanyozik az ember: egyszeri alkalomra szólnak így nem lehet őket elhagyni. Ezért gyűltek és az utazások számától függően néha jól felszaporodtak. Egy ilyen alkaommal történt, hogy Babi nálunk járt és összecsapta a kezét: "Milyen édes agyagkatonák!" Ezzel kollektíve meg lettek nevezve és a név rajtuk ragadt.
Az utóbbi években egyre kevesebb gyűlt belőlük, mert a szállodák leszoktak az efajta egyedi csomagolású, egyszeri alkalomra szóló tisztálkodó szerekről. A mindenki-közös szappana, tusfürdője már falba szerelt tartóban van, és ezt, ugye, az ember békén hagyja.
Az agyagkatonák viszont ragaszkodhatnak hozzánk mert újak kerültek, de már a könyvespolcra.
Egyenesen Hsziánból jöttek, vagy másként Xi'an, egy múzeumi szuvenir boltból. Ők már állandó "lakók" lesznek nálunk, úgy érzem.
Hsziánban járt a Rádiózenekar és milyen szerecsés flótások! Megnézhették az első kínai császár síremlékét. Egy részét bár, amit feltártak és megnyitottak a közönségnek. Az emberem végre látta, és megcsodálhatta ezt a mérhetetlen teljesítményt, ami egyetlen ember kíváltságát szolgálta. Csin császárét, aki a sok harc és kegyetlenség után az agyaghadsereg védelmében nyugszik, i.e. 210 óta.
Mi jut eszedbe előszőr ha azt hallod: Skócia?
Válaszd ki a legmegfelelőbbet, és olvasd el a megfejtést!
1/ A skót szoknya?
Talán van is neked ilyen kockás gyapjú szövetből szőtt rakottszoknyád, ami annyira divatos volt egy időben. A piros alapú volt a legnépszerübb, de meglepődnél, ha látnád hányféle színkombináció létezik. Mindenik variáció egy család, egy klán sajátja, lehet, hogy volt idő mikor erről ismerték fel egymást. A tártánból, vagyis a kockás gyapjú szövetből lesz a kilt, vagyis a szoknya. Talán tudod, hogy Skóciában ezt férfiak viselik, és azt, hogy alatta nincsen semmi?
Íme a jól ismert egyenruha a skót dudáson, és a "mindennapi" életben. Bevallom, nekem nagyon tetszett, csinos!
2/ A whisky?
Alkohol nélkül nincs élet, így ezeken a vidékeken gabonából desztillálják a szeszt. De hogyan! Mert micsoda tudománya van neki, hogy az árpamaláta és a csíráztatás hossza, és a desztillálás száma és a hordó és az évek amíg kiforr és hogy kevert-e? Ne kérdezd, nem lettem szakértő. Azt viszont megjegyeztem amikor meglátogattunk egy ilyen lepárlót, hogy vízhiány miatt napok óta állt a termelés. Olyan kevés eső esett ezen a nyáron, hogy a patak szabályosan "elfogyott".
3/ A Loch Ness-i szörny és a kísértetek?
Megjegyzem egyel sem találkoztunk, de komoly múzeuma van Nessinek. A Loch Ness-i tó végig nyugodt volt, és az ódon kastélyokban sem ijesztgetett meg senki... Igaz, vakációs időszakban voltunk, mindenkinek jár egy kis pihenés.
4/ A táj, esetleg?
Fenséges, bizony! És feltűnően kopár: nagyon sok erdőt kiirtottak, hogy helyet csináljanak több millió juhnak... minden oldalban legel vagy húsz. Kiszámíthatatlan, hogy hol a csorda, vagy a gazda. A juhok nyírása is alternatív: teljesen csupaszok legelnek hatalmas "gyapjú gomolyák" mellett és voltak félig nyírtak is. Lehet, hogy például egy zokniravaló gyapjú kellett csak, és a többit meghagyták az állaton...
5/ A karamella és a vajaskesz?
Még mindig áll egy dobozzal a konyhaszekrényünkön! Igazi vajas karamella, habár ezt az írek is magukénak mondják. Különböző ízesítés létezik, így van például sör ízű, vagy whisky ízű... megjegyzem ettől a konyakos meggy jobb.
6/ A skót duda?
A duda hangját ha egyszer meghallod, nem felejted. Mindenen áthatol, nincs zaj amit felül ne múlna! Sipító, vijjogó, folyamatos hang amit itt-ott tarkítanak más hangok is. Talán dallam lenne? Hát talán, de nem is ez a lényege. A skót duda a csatazajt kellett átharsogja hogy irányt mutasson a katonáknak. Így bármekkora legyen a turistaáradat, az utca szélén zenélő skót dudás nem marad észrevétlen.
MEGFEJTÉS:
1/ Ha az 1-est választottad, te bizonyára a női nemhez tartozol. Nálunkfele csak a nők hordanak szoknyát és ez a ruhadarab csak az ő fejükben fordul meg.
2/ Kedvesem, Ön biztos egy férfi! Méghozzá a szilaj, jókedvű fajtából.
3/ Na ne már... Még mindig hiszel a kísértetes mesékben? Ideje továbblépni és felnőni végre.
4/ Romantikus, költői lélek vagy és talán olvastad az Ivanhoe-t, vagy a Rob Roy-t? Hát igen, mindkettőt a skót Walter Skott írta.
5/ Nem mondanám, hogy haspók vagy, de biztos szereted a hasadat. Gondolom a skótok is, de őszintén, olyan kevés zöltség és gyümölcs terem meg ezeken a tájakon, hogy szabályosan hiányérzetünk lett a kirándulás végére.
6/ Ha ez jut eszedbe Skóciáról, akkor a zenei hallásod fejlett. Érzékeny vagy a hangokra és a harmóniákra. Az más kérdés, hogy azért figyeltél fel rá mert tetszett, vagy forditva: pont hogy nem tetszett...
- ... s az ajándék? Kaptál ajándékot?
- Hogyne, persze! Ma utoljára csukhattam be az iroda ajtaját, ahova kábé tizenöt éve járok. Kiüríthettem a fiókokat, a polcokat és összecsomagolhattam a holmimat. Szép ajándék, nem mondom, az ember hirtelen szembesül tizenöt évnyi múltal.
- És miket találtál?
- Oh, sokmindent. Megszáradt radirgumit, ceruzát és ezt itt, abból az időből, amikor még a "csúcson" voltam, hehe. Balin kaptam ajándékba a partnerektől, az egyik indonéz utam során.
Hazajött az Emberem Dél-Koreából egy legyezővel. Ráadásul ő készítette egy kézműves vásáron és nagyon büszke volt rá! Szép, úgyhogy a "megörzendők" közé került, a többi legyező mellé.
Hát vegyük őket számba:
Van köztük japán legyező, külön kis gésával, festett rizspapírból.
A következő Shanghaiból való. A szöveget nem értem csak csodálom a kadzsi szépírást. Ehhez a legyezőhöz külön doboz tartozik. Az ázsiai legyezők általában nehezen nyílnak, hajtogatott papírborításuk nehezen csukható. Figyelni kell a tűrésekre és megigazítani ha kell.
A következő egy spanyol legyező. Torrero!!! A finom festett falécek könnyedén és energikusan zuhannak szét, ha a gazdája így kívánka. Trrram! Még hangot is adnak, nyomatékot a beszédhez. S ha mégjobban felparázslik a vita, egy pillanat alat összecsukhatóak hogy fenyegető fegyverré váljon a legyező a gesztikuláló kézben.
És most jöjjön a koreai legyező! Ime a kézműves és a stand, ahol a jelentkezők kis segítséggel összerakhatták a maguk legyezőjét.
Miután elkészült, az emberem átsétált vele a következő standhoz, ahol festettek rá. Íme a művész munka közben és a "tanítvánnyal" :
A New York-ba látogató föltétlenül fel fogja keresni a Wall Street-et. Teljesen mindegy mi a foglalkozésa, mennyire jómódú vagy milyen az érdeklődési köre, a Wall Street ma fogalom. Itt van a világ "pénzes köldöke", ide folynak össze a legnagyobb suskák, itt köttetnek a világraszóló üzletek, itt dolgoznak a legnagyobb pénzügyi guruk és megmondóemberek. Innen minőstik le vagy fel az országokat, itt döntik el hogy mi mennyit ér és mennyit fog érni a világpiaci nagykosárban. Egyszóval itt "csinálják" a legtöbb pénzt. Ez a nagybetüs PÉNZ világraszóló szentélye.
Ide sereglik a nép és mit lát? Utcákat, irodaházakat, sietős embereket: semmi különös. Azért mégis keres, forog a feje, kutat valami jel után amit megörökíthet, hogy mutogathassa az ismerősöknek "látod, az ott én vagyok a Wall Street-en!" Hogy irigykednek rá amiért ilyen közel járt a világméretű húsosbödönhöz.
A keresett jel nem más mint a Wall Street bronzba öntött bikája. Nehéz megtalálni mert folyamatos emberkoszorú veszi körül. Az emberek tolonganak, fényképeszkednek és fényesre tapogatják a bronzfelületet. A csúcs a bika töke, ezt megérinteni főnyeremény. Mintha ide sűrüsödne össze a Wall Street minden tehetsége és ereje. Ez hozza majd el a bőséget! Ez. A bika csodatevő töke...
Csehországban az eső dolog a sör, ez egyértelmű. Minden helynek saját sörfőzdéje van és azt csapolja, palackozza, cimkézi és árulja. Így a mi Brno = Brünn = Bruna = Brin = Berén városi túránk meghatározó momentumai is a sőrhöz köthetők. Itt egy Starobrno, ott egy Krusovice, amott egy Lobkowitcz... Ime:
Összesen 52 féle sört számoltam össze egy pivovár kirakatában, vagy legalábbis itt hagytam abba a számolást...
Ismét útnak indulok, a csomagolás kész. Még egy utolsó ellenőrzés hogy minden megvan-e és irány a reptér: Liszt-Ferihegy. Rövid sorbanállás a beszállókártyáért, újabb sorbanállás az ellenőrzésnél és már csak várakozni kell amíg kiírják a beszállókaput. Hát várakozom és közben bámészkodom. A fejemet balról lassan jobbra fordítva a következő márkákat olvasom:
Ralph Lauren
Boss
Godiva
Clinique
Clarins
Longchamp
Burberry
Montblanc
Lancome
Chanel
Esté Lauder
Swarowski
Herend
Calvin Klein
Ray Ban
Ezeket a neveket látom miközben a széken ülve körbefordítom a fejem. Mindenik cégér egy híresség, egy világmárka, a magabiztos jólét képviselője. Váratlan hirtelenséggel ömlik rám, szabályosan bekerít a luxus. Elég volt csak átlépni egy szkenneren, mint egy varázskapun. "Ideát" máris gazdagon ömlik a meleg fény, ragyognak a pultok a márkás áruktól, tisztaság, mosolygós emberek és bódító parfümillat.
Innen visszanézve az "odaát" máris kopottas, szürke. Hogy mérhető ehhez a sarki rőfös bolt a poros kirakatával vagy a számtalan használt ruha kereskedés...! És a gödrök az utakon, a kedvetlen, mogorva emberek, a megkuporodó hajléktalanok és kéregetők! Odaát a porszagú, csóró hétköznapok, ideát a parfümillatú kiváltság.
Lassan kíírták a beszállókaput: B1. Megkeresem, indul a beszállás. Majd indul a gép a kíváltságból tovább a fellegek fölé, az "ígéret" földjáre.
Minden rendes rongyszőnyegnek vannak rojtjai. Én is "teszek" hát az enyémre, persze olyat ami ide illik. Anyaga jég és ennek a kis felvonó háznak az ereszén függnek katonás rendben, szépen fésülve. Osztrák "rojtok" ezek, hiába na!
Utosó órákban vették a sajtot és ezért nem került be a bőröndbe, csak abba a hátizsákba amit magukkal vittek fel a repülőgépre. Nem olvadt meg, különben is vákumos fóliába volt csomagolva és otthon, mikor felszeletelték jóízüen emlékeztek vissza a budapesti kirándulásra. Felejthetetlen érmény, sőt kaland! amit mind megidéz ez a sajt.
A legmarkánsabb része az emléknek a tűzszerész lehetett a budapesti reptéren, aki ólomruhában, narancssárga paravánnal elkerítve és a mindent-kiszagoló kutyájával az oldalán bebújt a scaner gyomrába, hogy ellenőrízze vajon tényleg ott van-e a táskában a Karaván sajt! Vagy valami más van ott, más az a tömbösített izé ami a biztonsági monitoron megjelent a vámosnak. Esetleg plasztikbomba, vagy TNT, vagy hasonló!
Mi, akiknek a motyója bentrekedt a tűzszerészeti övezetben, kiváncsian lestük a fejleményeket. Nagy megkönnyebülés volt, mikor az akció végén még a sajtot is visszaadták, hogy hazavihessék, valahova Skandináviába emlékül Budapestről.
Kate már nyugdíjas volt és mint az amerikaiak nagyrésze, önkénteskedett. A Newseumba járt, ahol mint teremőr - idegenvezető töltötte az idejét hetente kétszer. Állt a múzeum egyik termében és mosolyogva, kedvesen beszélgetett el a látogatókkal mindarról, ami a teremben látható volt, vagy segített nekik tájékozódni arról, hogy mit hol tatlálnak, merre menjenek.
Nagyon sok amerikai múzeumban látni nyugdíjas korú embereket hasonló munkát végezni. Ők segítenek a gyerekeknek a foglalkozásoknál, elmagyarázzák a különböző jelenségeket, ők felügyelik az állatsimogatót az akvárimban, szóval bármit amit rájuk lehet bízni. És majdnem mindent rájuk lehet bízni mert szívesen csinálják, kedvesen, hozzáértően és örömmel, hogy hasznosak lehetnek legalább hetente kétszer.
A MALEV-el ellentétben az EasyJet virágzik. Persze mindent megragadnak, hogy növeljék a bevételeket: legújabban kaparós sorsjegyet is árulnak a feldélzeten. Nagy reményeket fűzhetnek hozzá, mert kétszer is bemondták mielőtt a kocsit végigtolták a soron, hogy akár 10 000 angol fontot is lehet nyerni. Sőt, magyarul is lejátszották! és ez volt az egyetlen magyar szó a hangosbemondóban. Miért kinlódni a biztonsági bábszinházzal még magyarul is! Azt neki, kaparós sorsjegyet :)
Élt körülbelül 150 - 200 évet. Fújtatva lihegett az első kötött pályákon egyre messzebb, egyre nagyobb távokat befutva. Volt idő amikor ő volt a leggyorsabb! Aztán lassan lemaradt új mozdonyok, sebességrekordok és műszaki bravúrok mögött.
Ma csak egy múzeumi tárgy. Alakja, formája, anyaga csak idézet, az elmúlt idő egy szeletének emléke. Egy allegória, utalás, művészek kedvence. Így lett a hangja is nyersanyag egy szinfóniához, vagy etüdhöz.
A Johannesburg-i reptéren egy kis szuvenirboltban találtam egy kis kézzel faragott fakanalat csontberakásos nyéllel. Megtetszett. Igazi délafrikai kézimunka gondoltam és megajándékoztam magam vele. Hazatérve kiraktam a könyvespolcra. Kis idő múlva az Oslo-i reptéren megláttam ugyanezt a kézzel faragott, csontberakásos kanalat kiállítva egy polcon, a norvég zászló mellett. A Frankfurt-i reptéren ismét rátaláltam, és így tovább, máshol is ahol jártam.
Egy szép napon Budapesten, a Deák tér környékén jártam és találtam egy keleti üzletet tele érdekes tárgyakkal. Ahogy matatok a sok apróság között kezembe kerül ugynaz a kanál a csontberakásos nyelével. A csontberakáson a minta teljesen megegyezett azzal ami az én könyvespolcomon pihent. Felmerül a kérdés, hogy érdemes volt ezért ennyit utazni...? Hajaj! Dehát ajándék lónak ne nézd a fogát, tanít a közmondás. Amit a vicc így "globalizál" hogy mindenki megértse: szuvenir nyihaha nyet kukucska protku...
