Kirakat előszőr...
Showing posts with label vásárlás. Show all posts
Showing posts with label vásárlás. Show all posts
June 17, 2019
February 26, 2016
Rokonság
Shoppingolok a pesti Váci utcában. Ritkán vetődöm erre, így hagyok magamnak némi időt hogy végigjárjam a boltokat, bámészkodjak. A Vörösmarty tér irányából érkezem és lassan haladok a Kossuth Lajos utca fele, hogy majd onnan metróval folytassam haza.Innen indulva az első bolt a Zara szokott lenni ahova betérek és utána következik a Promod. Itt töltök egy kis időt és költök némi pénzt... hát ilyen a shoppingolás. Közvetlenül mellette ott a RESERVED, hát oda is bemegyek. Ezek után a Mango-t már kihagyom és mit látok vele szemben! Egy Müller. Ilyenünk még nem volt de lám-lám, mostmár van, hiszen a reklám is ezt mondja: "Alles Müller oder was!" Jót szórarakozom magamban ezen és fontolgatom, hogy induljak lassan hazafele mert teljesen rámesteledett. Azért nagy még a csábítás, a kirakatok olyan fényesek és ékesek, hogy nehéz ellenállni. Jó, hát legyen még egy utolsó "díszkör" egy akárhányadik bizsus üzletben, már a nevét sem tudom.
Mikor kijövök, indulok tovább a metró fele. Összehúzom magamon a kabátot mintegy védekrzésképpen a további kihívással szemben és megnyújtom a lépteimet. Ni-ni, egy Müller. Vagyis még egy Müller: elvégre "Alles Müller"! mosolygok magamban. Aztán fura mód előbukkan még egy Mango... Kettő lenne ebből is? Felnézek és elől meglátok egy nagy RESERVED reklámot. Hét ebből is kettő van? ... de ekkor kezdem kapisgálni és lassan leesik a tantusz, hogy "fordítva ülök a lovon".
Ilyekor mindig eszembe jut nagynéném akinek ezt mondta a férje: "Gabi, ha te meg vagy győződve, hogy jobbra kell menj akkor fordulj balra!" Tiszta beszéd és mert Gabi néném egyben a keresztanyám is, ezért rám ez a képesség duplán öröklődött át. Még csoda, hogy az utazásaimból eddig hazataláltam...
November 16, 2014
Könyveskocsi
Fúrcsa szerzeten akadt meg a szemem ma délelőtt. Kőbányán jártam, a Liget téren és a megszokott kockaházak tövében, a parkoló autók között állt ez a kocsi:
"Közhasznú könyvterjesztés" ez állt rajta. Ő az első példány a mozgó könyvárusító "flottából" amit most indítnak útjára nagyon lelkes emberek.
Valójában egy mozgó antikvárium, ahol minden könyv 300 forint. És csupa jó könyv! Sok hozzáértéssel és gondal válogatva. A polcokon katonás a rend, kis cimkék jelölik a témaköröket. A látogató könnyen feltalálja magát és kedvére csemegézhet. Már törzsvásárló is akadhat, mert a képen látható ember azt kérdezte az eladótól: Jött-e valami új?
Az eladó egy kempingszéken ült a kocsi mellett és egy cseppet sem zavarta az időjárás. Őt kérdeztem, honnan került ez a kocsi? Erdélyből - felelte. Egy kiszuperált lovaskocsi volt amit darabokban hozott át és itt átalakították. A következő könyveskocsi egy kivénhedt ökrösszekérből készül.
Nagyon jól mutatott a kocsi sok jellegtelen ház között. Végre valami emberei, valami aminek lelke is van. Sok vásárlót kívánok nekik!
"Közhasznú könyvterjesztés" ez állt rajta. Ő az első példány a mozgó könyvárusító "flottából" amit most indítnak útjára nagyon lelkes emberek.
Valójában egy mozgó antikvárium, ahol minden könyv 300 forint. És csupa jó könyv! Sok hozzáértéssel és gondal válogatva. A polcokon katonás a rend, kis cimkék jelölik a témaköröket. A látogató könnyen feltalálja magát és kedvére csemegézhet. Már törzsvásárló is akadhat, mert a képen látható ember azt kérdezte az eladótól: Jött-e valami új?
Az eladó egy kempingszéken ült a kocsi mellett és egy cseppet sem zavarta az időjárás. Őt kérdeztem, honnan került ez a kocsi? Erdélyből - felelte. Egy kiszuperált lovaskocsi volt amit darabokban hozott át és itt átalakították. A következő könyveskocsi egy kivénhedt ökrösszekérből készül.
Nagyon jól mutatott a kocsi sok jellegtelen ház között. Végre valami emberei, valami aminek lelke is van. Sok vásárlót kívánok nekik!
August 12, 2014
Apámé, mennyi sör!
Csehországban az eső dolog a sör, ez egyértelmű. Minden helynek saját sörfőzdéje van és azt csapolja, palackozza, cimkézi és árulja. Így a mi Brno = Brünn = Bruna = Brin = Berén városi túránk meghatározó momentumai is a sőrhöz köthetők. Itt egy Starobrno, ott egy Krusovice, amott egy Lobkowitcz... Ime:
Összesen 52 féle sört számoltam össze egy pivovár kirakatában, vagy legalábbis itt hagytam abba a számolást...
... és az elmaradhatatlan szuvenir:
Összesen 52 féle sört számoltam össze egy pivovár kirakatában, vagy legalábbis itt hagytam abba a számolást...
... és az elmaradhatatlan szuvenir:
March 22, 2014
Daiwa House
Nézzük meg a Daiwa House-t! Hangzott a jelszó és beleegyezően morogtam egyet. Menjünk.
A Daiwa House többemeletes épülete az út másik oldalán állt, hatalmas reklámok díszelegtek a kirakatában. Inkább hatalmas poszterek, kirakatonként egy-egy és előtte diszkréten egy pár árucikk, mint a múzeumban. Az egész visszafogott és mégis nagyvonalú, mint azokban az üzletekben ahol a termékekről hiányzik az árcédula. A ház falán öles betükkel az állt, hogy GUCCI.
Bent, a hatalmas üzlettérben fényesebbnél fényesebb üzletek és hogy - hogy nem, már az első fordulónál a Louis Vuitton -nál kötöttünk ki. Mit mondhatnék többet mint amit mindenki tud, hogy fényesség, kedvesség, nagy terek benne kevés áru és mégis nagyon jól megélnek belőle. Az eladók szolgálatkészen követték minden léptünket, már kezdtem feszengni. Miért pont ide jöttünk be, gondoltam, dehát a Daiwa House-ban csak hasonló üzletek vannak. Sőt, mintha egész Japánban hasonló üzletek lennének és mindenki Gucci, Dior, Cartier, Ralph Lauren márkákban járna. Mert mindenütt hasonló drága árut lehet kapni: a belvárosi nagyáruházban és a vasutállomások üzleteiben egyaránt. Én még használt ruhaboltot itt soha nem láttam. Csak csillogó üzleteket ahol a padló ragyogó fehér kővel van burkolva és olyan tiszta, mintha vadonat új lenne. Gucci és Dior itt nem "a márka", itt csak egy márka a számtalan sok közül amikről még eddig nem is hallottam. Már-már nyomasztó ugyanaz a tökély mindenütt és azok a kedves szemek! Oh, ők tényleg kedvesek inkább számomra szokatlan ez a helyzet, én feszengek. Ugyhogy mondom is, hogy menjünk inkább, miért pont ide kellett bejönni.
Mire az én emberem a legnagyobb nyugalommal azt mondja: "Miért problémázol? Azért hoztalak ide, hogy szokjad!"
Hoppá! Erre nem számítottam, ezért visszakérdeztem miszerint fennáll annak az eshetősége, hogy a közeljövőben csak ilyen helyen fogok vásárolni?! Már nem emlékszem pontosan a válaszra mert nem volt se igen, se nem, inkább elkente valamivel. Szerintem titokban lottózik…
A Daiwa House többemeletes épülete az út másik oldalán állt, hatalmas reklámok díszelegtek a kirakatában. Inkább hatalmas poszterek, kirakatonként egy-egy és előtte diszkréten egy pár árucikk, mint a múzeumban. Az egész visszafogott és mégis nagyvonalú, mint azokban az üzletekben ahol a termékekről hiányzik az árcédula. A ház falán öles betükkel az állt, hogy GUCCI.
Bent, a hatalmas üzlettérben fényesebbnél fényesebb üzletek és hogy - hogy nem, már az első fordulónál a Louis Vuitton -nál kötöttünk ki. Mit mondhatnék többet mint amit mindenki tud, hogy fényesség, kedvesség, nagy terek benne kevés áru és mégis nagyon jól megélnek belőle. Az eladók szolgálatkészen követték minden léptünket, már kezdtem feszengni. Miért pont ide jöttünk be, gondoltam, dehát a Daiwa House-ban csak hasonló üzletek vannak. Sőt, mintha egész Japánban hasonló üzletek lennének és mindenki Gucci, Dior, Cartier, Ralph Lauren márkákban járna. Mert mindenütt hasonló drága árut lehet kapni: a belvárosi nagyáruházban és a vasutállomások üzleteiben egyaránt. Én még használt ruhaboltot itt soha nem láttam. Csak csillogó üzleteket ahol a padló ragyogó fehér kővel van burkolva és olyan tiszta, mintha vadonat új lenne. Gucci és Dior itt nem "a márka", itt csak egy márka a számtalan sok közül amikről még eddig nem is hallottam. Már-már nyomasztó ugyanaz a tökély mindenütt és azok a kedves szemek! Oh, ők tényleg kedvesek inkább számomra szokatlan ez a helyzet, én feszengek. Ugyhogy mondom is, hogy menjünk inkább, miért pont ide kellett bejönni.
Mire az én emberem a legnagyobb nyugalommal azt mondja: "Miért problémázol? Azért hoztalak ide, hogy szokjad!"
Hoppá! Erre nem számítottam, ezért visszakérdeztem miszerint fennáll annak az eshetősége, hogy a közeljövőben csak ilyen helyen fogok vásárolni?! Már nem emlékszem pontosan a válaszra mert nem volt se igen, se nem, inkább elkente valamivel. Szerintem titokban lottózik…
December 19, 2012
August 17, 2012
Emlék Budapestről
A legmarkánsabb része az emléknek a tűzszerész lehetett a budapesti reptéren, aki ólomruhában, narancssárga paravánnal elkerítve és a mindent-kiszagoló kutyájával az oldalán bebújt a scaner gyomrába, hogy ellenőrízze vajon tényleg ott van-e a táskában a Karaván sajt! Vagy valami más van ott, más az a tömbösített izé ami a biztonsági monitoron megjelent a vámosnak. Esetleg plasztikbomba, vagy TNT, vagy hasonló!
Mi, akiknek a motyója bentrekedt a tűzszerészeti övezetben, kiváncsian lestük a fejleményeket. Nagy megkönnyebülés volt, mikor az akció végén még a sajtot is visszaadták, hogy hazavihessék, valahova Skandináviába emlékül Budapestről.
August 1, 2012
Önkéntesek
Egy barátnőm azt kérdezte egyszer: "Miért önkénteskednek az emberek? Ugye csak az önkénteskedik, akinek megvan a biztos megélhetése?" Akkor azt feleltem, hogy igen, biztosan, de azt hiszem vannak kivételek. Mert Teréz anya vagy Csaba testvér nem hiszem, hogy biztosítva látták előre azt a jövőt ahova annyi rászorulót befogadtak. Igen, ez is olyan mint a legtöbb dolog az életben, megvan a két véglet és e kettő között, mint egy kibomló legyező bordáira, úgy sorakozik fel az összes variáció. Mi hol vagyunk ezen a legyezőn? Nem tudom, csak azt, hányszor csodálkoztam rá és lepett meg az angolok, amerikaiak, ausztrálok önkéntesskedése. Sok apró történet mint a Kate-é, vagy egész közösségeké, akik elutaznak egy közép-amerikai országba iskolát építeni, gyógyítani, tanítani, segíteni. És történetek korházakról, szociális otthonokról amik késségesen és felkészülve fogadják a segíteni akarókat. Mert adni szép de elfogadni is tudni kell, hogy ne menjen "pocsékba" a szándék.
Washingtonban jártunk, a metró állomáson és jegyet szerttünk volna venni. Három hatalmas "szekrény" állt a bejáratnál tele gombal, lámpákkal, jelzőkkel, feliratokkal és egy nagy nyílás, hogy ide dugd a bankkártyádat a fizetéshez. Teljesen el voltunk tévedve, az amerikai kolgámmal együtt. Egyszercsak egy öregúr lépett hozzánk és nagyon kedvesen végigkalauzolt a gombokon. Nagyon hálásak voltunk neki! Micsoda szerencsénk volt, gondoltam. Aztán azt látom, hogy egy másik társasághoz lép és nekik is segít. Biztos nem sietős az útja, csodálkoztam el. Mikor befejezte, ismét másokhoz lépett és a bizalmatlan pillantásra bemutatkozott: "Én egy önkéntes nyugdíjas vagyok, aki ennek a metróállomás főnökének a rendelkezései szerint segítek jegyet vásárolni Önöknek."
Hát így.
May 18, 2012
Visszajáró
- ha nem adnak vissza 1 lejt? Hát ilyenek ezek. De legyen boldog, még ha az egy kicsivel több is mint a forint.
- ha nem adnak vissza egy eurót? Hohó! Ez már azért sok.
- ha nem adnak vissza egy sváci frankot?
- .....
Mi? Hogyhogy sváci frankot? Svácban nem adnak vissza egy svájci frankot az üzletben?! Az lehetetlen! A svájciak nem olyanok.
.... nem a csodát.
May 12, 2012
Nyugdíj
Tegnap megálltam tankolni az egyik kútnál a Hungária körút mentén. Rögtön jött a benzinkutas és felajánlotta, hogy tankol helyettem, én pedig bementem az üzletbe fizetni. Minden úgy történt mint eddig ezerszer de mégis! Mégis valami nem stimmelt. Már az autóban voltam ismét mikor rájöttem, hogy mi az: a benzinkutas kora. Igen, a kora.
Itt Pesten ha körbenézek az üzletekben, vendéglőkben, mozikban, a benzinútaknál csak csupa fiatalt látok, mintha az idősebb generáció nem is létezne. Magától felszívódna, de hova? Nyilván egy látens kinlódásba a túlélésért...
Ha az ember csak ezt a képet látja, nyilván fel sem tűnik. Én Amerikában szembesültem előszőr azokkal az idős emberekkel akik különböző szolgáltatásokban dolgoztak. Ott éreztem előszőr ezt a "valami nem stimmel" érzést miközben olajozottan folyt a vásárlás például. Ősz fejek, néha copfba kötött féhér lófarkak - mint az én benzinkútas emberem is - ügyködtek a megszokott módon. Az üzletben, a vendéglőben, a taxiban, a repülőtéren.
Talán az ő számuk lehetne a stabil, nyugodt társadalmak egyik ismérve is... ahol a folytonosság mintha kevésbé engedné, hogy csupán a koruk miatt kerüljenek lapátra emberek. Kiszámíthatóbb lenne talán az életük? Föltétlenül. Számtalan példa utal erre, mint például itt ez mikor a svájci légitársaásg gépén utaztam Ázsiából hazafele. Zürich közelében a pilóta külön bejeletést tett és három nyelven búcsuztatta kolleganőjét akinek ez volt az utolsó repülőútja. Másnap ment nyugdíjba.
Itt Pesten ha körbenézek az üzletekben, vendéglőkben, mozikban, a benzinútaknál csak csupa fiatalt látok, mintha az idősebb generáció nem is létezne. Magától felszívódna, de hova? Nyilván egy látens kinlódásba a túlélésért...
Ha az ember csak ezt a képet látja, nyilván fel sem tűnik. Én Amerikában szembesültem előszőr azokkal az idős emberekkel akik különböző szolgáltatásokban dolgoztak. Ott éreztem előszőr ezt a "valami nem stimmel" érzést miközben olajozottan folyt a vásárlás például. Ősz fejek, néha copfba kötött féhér lófarkak - mint az én benzinkútas emberem is - ügyködtek a megszokott módon. Az üzletben, a vendéglőben, a taxiban, a repülőtéren.
Talán az ő számuk lehetne a stabil, nyugodt társadalmak egyik ismérve is... ahol a folytonosság mintha kevésbé engedné, hogy csupán a koruk miatt kerüljenek lapátra emberek. Kiszámíthatóbb lenne talán az életük? Föltétlenül. Számtalan példa utal erre, mint például itt ez mikor a svájci légitársaásg gépén utaztam Ázsiából hazafele. Zürich közelében a pilóta külön bejeletést tett és három nyelven búcsuztatta kolleganőjét akinek ez volt az utolsó repülőútja. Másnap ment nyugdíjba.
February 22, 2012
Kirakat harmadszor
A balettcipő üzlet kirakatát átrendezték a Rue de la Paix-n. Új színek, új formák, új történet. Így nézett ki mikor előszőr arra jártam és így nézett ki mikor másodszor láttam. Ma így néz ki:
January 5, 2012
2012
 |
| Kínai gyerekek állva és fekve egy hószobor előtt |
Mit jelent 2012? Elsősorban azt, hogy 2011 elmúlt mind a 365 napjával együtt. Egyenként végeztük ki őket, óráról órára, percről percre. Hulottak a napok, gyűltek a ráncok és a kilóméterek: ha jól megsaccolom, több mint 50 000 kilómétert daráltam össze ezalatt az idő alatt. Pontosabban 51 808 kilométert, de bárki utána számolhat a távolság kalkulátorral. Az útvonal igen cik-cakkos volt: Budapest, Párizs, Olso, London, Marosvásárhely, Boston, Stockholm, Ratosnya....
Az Erő legyen velünk ebben az Új Évben is.
October 17, 2011
Kirakat másképpen
az előző kirakat.
September 21, 2011
July 20, 2011
Szuvenir nyihaha
A Johannesburg-i reptéren egy kis szuvenirboltban találtam egy kis kézzel faragott fakanalat csontberakásos nyéllel. Megtetszett. Igazi délafrikai kézimunka gondoltam és megajándékoztam magam vele. Hazatérve kiraktam a könyvespolcra.
Kis idő múlva az Oslo-i reptéren megláttam ugyanezt a kézzel faragott, csontberakásos kanalat kiállítva egy polcon, a norvég zászló mellett. A Frankfurt-i reptéren ismét rátaláltam, és így tovább, máshol is ahol jártam.
Egy szép napon Budapesten, a Deák tér környékén jártam és találtam egy keleti üzletet tele érdekes tárgyakkal. Ahogy matatok a sok apróság között kezembe kerül ugynaz a kanál a csontberakásos nyelével. A csontberakáson a minta teljesen megegyezett azzal ami az én könyvespolcomon pihent. Felmerül a kérdés, hogy érdemes volt ezért ennyit utazni...? Hajaj! Dehát ajándék lónak ne nézd a fogát, tanít a közmondás. Amit a vicc így "globalizál" hogy mindenki megértse: szuvenir nyihaha nyet kukucska protku...
Kis idő múlva az Oslo-i reptéren megláttam ugyanezt a kézzel faragott, csontberakásos kanalat kiállítva egy polcon, a norvég zászló mellett. A Frankfurt-i reptéren ismét rátaláltam, és így tovább, máshol is ahol jártam.
Egy szép napon Budapesten, a Deák tér környékén jártam és találtam egy keleti üzletet tele érdekes tárgyakkal. Ahogy matatok a sok apróság között kezembe kerül ugynaz a kanál a csontberakásos nyelével. A csontberakáson a minta teljesen megegyezett azzal ami az én könyvespolcomon pihent. Felmerül a kérdés, hogy érdemes volt ezért ennyit utazni...? Hajaj! Dehát ajándék lónak ne nézd a fogát, tanít a közmondás. Amit a vicc így "globalizál" hogy mindenki megértse: szuvenir nyihaha nyet kukucska protku...
Subscribe to:
Posts (Atom)