Alpok Adria - 7

 Ez már hagyomány? Talán.  A teljes Alpok-Adria útvonal elég hosszú, hogy hagyománnyá váljon. Mi igyekszünk és íme, hetedszerre is eljöttünk. 

Már alacsonyabb "régiókban" járunk, a hegyek már nem érik el a 2500 méter magasságot. Most az Ossiacher tó mellett, Ossiach-ban volt a bázis. 

A tetemes szintkülönbség miatt volt, hogy két csapatra oszlottunk: akik szigorúan követték az útvonalat, és akik nem.  Íme a legdurvább: 

A vállalkozók: 

TERV: 

1. nap: Arriach - Gerlitzen tető. 16 km távolság és 1 247 méter szintemelkedés. Innen a felvonóval ereszkednek le a völgybe, Ossiachba, a szállásra. 

2. nap: Gerlitzen tető - Ossiach. Felvonóval indulnak a tetőre, hogy onnan gyalog ereszkedjenek 1 473 métert, vissza a völgybe. 

AMI LETT: 

A meglepetés a hegy tetején érkezett, mert a felvonókat már hónapok óta javították, és nem működtek. Húh! Ez fájhatott. Kénytelenek voltak ugyanúgy lejönni, ahogy felmentek: gyalog, összesen 36 km-et, 1 247+1 473 méter szintel. De megcsinálták!

Az Ossiacher tó 

Az Ossiacher tó látványa a Gerlitzen tetőről

2. nap: bónusz-kirándulás a Dreiländereck-re (Hármas-határ-hegy). Az 1 508 méter magas csúcson találkozik három országhatár: Ausztria, Olaszország és Szlovénia. Mesés látvány, bármerre néztünk. 

A Dreiländereck tetejéről újabb tavak láthatóak: Whörti tó és a Faaker tó

A hármashatár

3. nap: szabályos Alpok-Adria túra, 20. szakasz Ossiach-ból a hegyen át Veldebe, a Whörti tó partjára. Távolság: 20 km, szintkülönbség: 538 méter fel és 596 méter le. 

Alpok-Adria 1

Alpok-Adria 2

Alpok-Adria 3

Alpok-Adria 4 

Alpok-Adria 5

Alpok-Adria 6

Medveles

 Először a medve lesett meg minket. 

Közel jártunk már a kabinhoz, mikor jobbról, az erdő homályában ott figyelt a medve. Alig lehetett kivenni az alakját, sötét bundája beleolvadt a homályba. Nézte, hogyan nyomulunk fel a pár lépcsőfokon: mi jelentettük számára az élelmet. Gondolom éhes lehetett és a látványunk összekapcsolódott a pavlovi reflexeivel: nemsokára kiszorják a kukoricát! És jöhet a vacsora. 

Pár perc múlva már mi figyeltünk a légkondicionált les biztonságából, lestük a vacsorázó medvéket. És persze fényképeztünk. 

Kilátó - Semmering

Íme, egykor így nézett ki a 20 silinges, ki emlékszik rá? 

Jó ideje, hogy eltűnt. Az idősebeknek még emlék, a fiatalabbaknak már csak történelem.

Ma egy kilátó örzi a nevét, hogy emlékeztessen a tájra, a helyre ami a pénzt díszitette.  A természet alkotta fantasztikus sziklafalakra és az ember építette technikai bravurra. A viadukt hátán fut a vonat, majd eltűnik a sziklákba vájt alagutak egyikében, hogy újabb viadukton haladjon tovább. 

A 20 silingest már nem húzzuk ki a zsebünkből, ezért Semmeringre kell utazni, valahányszor meg szeretnénk nézni a tájat. Megéri, élőben lenyűgöző. 

Alpok-Adria - 5

 Majdnem. 

A szándék megvolt, de az időjárás nem tartott velünk. Első nap sokáig eset, ezért a Badkleinkirchheim-i fürdőben telt az idő. Másnapra kitisztult, és meghódítottuk a Wöllaner Nock csúcsot. Ez egy fél Alpok-Adria szakasznak felelt meg, Ariach-ba, a szakasz végpontjára már nem ereszkedünk le. 

A következő kirándulás túraszakaszokon kívüli volt, de észre sem is vettük: a patak egyforma bőséggel zúgatta a vizet, a fenyők, a tehenek és a hutték mind hozták a megszokott formájukat. 

Csergezán Pál kilátó, Nagy-Kopasz hegy

 Azt mondják, jön a havazás és tél lesz ismét. Vajon szikrázó és napsütéses? Olyan, mint mikor a Nagy-Kopasz hegyen jártunk pár héttel ezelőtt? 

Galyatető, a decemberi erdő

 Ezen a túrán a meghatározó élmény nem a szag volt, mint Drégely váránál, hanem a hang: az ágak ropogása, a zuhanó hó nehéz surrogása és a tompa puffanás. A zuzmara teljesen maga alá gyűrte az erdőt, vastagon ült az gallyakon. A fák megroskadtak a súlytól, az ágak mélyre hajoltak. Aztán ha már elviselketetlen lett a teher, hangosan roppantak egy párszor és lezuhantak. 

A tejfehér ködben csak sziluetteket láttunk, de hallottuk a hangokat. Fülelve mentünk, hol itt, hol ott hallottuk, hogy fealdta az ág, zuhan a súly. Számtalan "áldozat"hevert a lábunk előtt, kicsi és nagy, gyakran torlaszolták el az ösvényt. A tél keményen szaggadta az erdőt. 

Drégely vára

Vasárnap kirándulni voltunk a Drégely váránál. Gyönyörű idő volt, és az erdő nagyon szép. A levelek mind lehullottak már, rozsdavörös takaróvá olvadva fedték be a földet. A lecsupaszodott ágak között messze elláttunk az erdei tájban, sehol egy mozgás. Mintha minden elhalt volna a téli készülődésben, csend volt és mozdulatlanság. Csak a mi lépteink vertek némi zajt, azt is képzeltük, hogy egyedül vagyunk ebben a puszta erdőben. 

Libasorban haladtunk, én mentem elől. Ezért elsőnek éreztem meg a meleg állattest kipárolgását, a nedves bunda illatát, a nyomot, amit egy állat hagyhatott itt, mikor kereztezte az utunkat. Kicsivel előttünk járhatott itt, de már elillant. A szemünk nem látott semmit, a fülünk sem hallott zajt, csak az orr jelzett félreérthetetlenül és egyértelmüen: itt járt, nem is olyan rég. Milyen állat lehetett, talán őz? Talán vaddisznó...? Ki tudja. Itt járt és mi hirtelen figyelni kezdtünk. Az erdő él, lényeivel együtt végzi a dolgát. és most megszólított. Az ő szavai ezek: a szag, az illat, a szín, a csend. Sose hidd, hogy egyedül vagy, csak figyelned kell. 

Drégely várából gyönyörű kilátás nyílik a környékre, innen tényleg jól lehetett látni a közelgő ellenséget. A bátor vitézek emlékére álljon itt Arany János költeménye: 

Alpok Adria túra: 1. rész

A végső számadás a következő:

- gyalog megtett teljes távolság: 70 km
- összesített emelkedés: 1590 m
- összesített ereszkedés: 3120 m
- túranapok száma 3
- veszteségek: 1 vízhólyag, 1 feldagadt térd és kismillió szúnyogcsípés



Alpok Adria túra

1. nap
Kaiser-Franz-Josefs-Höhe - Heiligenblut: 
A Ferenc Jóska kilátóról, 2375 méter magasságból indultunk lefele, a Pasterze gleccser völgyébe. A kilátónál fényképeken követhettük végig milyen gyorsan olvad a gleccser. Sajnos.













2. nap
Mörschach - Stall: 
Lenyűgöző, mennyi vízesés és hegyi patak szeli át a tájat. Nagy robajjal zúdulnak alá, vígan, bőséggel iramodnak tova. Ahol ilyen számtalan és bővizű a forrás, az csak gazdag vidék lehet. 

3. nap
Heiligebbut - Mörscharch: 
Apró tanyák és legelők közt kanyargott az út. Táblák jelezték, hol kell vigyáznunk Ausztria egyetlen vadállatától: a legelésző tehenektől. Bámultuk a dolgozó embereket és meggyőződhettünk: a hegyoldalak azért ilyen rendezettek, mert kaszálják, gereblyézik őket. 












A csapat, háttérben a Grossglockner csúccsal: