Ezen a túrán a meghatározó élmény nem a szag volt, mint Drégely váránál, hanem a hang: az ágak ropogása, a zuhanó hó nehéz surrogása és a tompa puffanás. A zuzmara teljesen maga alá gyűrte az erdőt, vastagon ült az gallyakon. A fák megroskadtak a súlytól, az ágak mélyre hajoltak. Aztán ha már elviselketetlen lett a teher, hangosan roppantak egy párszor és lezuhantak.
A tejfehér ködben csak sziluetteket láttunk, de hallottuk a hangokat. Fülelve mentünk, hol itt, hol ott hallottuk, hogy fealdta az ág, zuhan a súly. Számtalan "áldozat"hevert a lábunk előtt, kicsi és nagy, gyakran torlaszolták el az ösvényt. A tél keményen szaggadta az erdőt.
No comments:
Post a Comment