Vacsora

 Tegnap vacsorázni indultunk, hogy mint általában, eltöltsünk egy jó estét a barátainkal. Elsőnek érkeztünk az étterembe, az emberem és én. Még korán volt, az asztaloknál kevesen ültek és a pincérek az ajtó körül ácsorogtak, várták az érkezőket. 

- Jó estét! Asztalfoglalásunk van a barátnőm nevére! 

A három pincér kedvesen és szolidan üdvözölt, majd az egyik határozottan ezt mondta: 

- Hét fő. 

- Hétfő -válaszoltam, de őszintén el is bizonytalanodtam, mert mi van, ha ma kedd van? Pedig biztos hétfőre beszéltük meg, vagy elnézhettem egy napot?! Kis várakozással nézek vissza a pincérre, mire ő megerősíti: 

- Hét fő. 

- Igen, hétfő - mondom ismét én, és próbáltam összekaparni az önbizalmamat hiszen nem tévedhetek ekkorát, mert tegnap biztosan vasárnap volt, és utána csakis hétfő következhet, vagyis ma hétfő!

- Hét fő. - szólt ismét a pincér rezzenéstelen arccal. 

-Hétfő - mondom, és egy kicsit már bosszant, minek erősíti ezt ennyire? Aztán az emberem finoman megbökött: "igen, igen, heten vagyunk, menjünk már!" 

Csak ajánlani tudom: Byblos étterem 

Fagylaltszezon

Kistigris, a családtag

1997 tele volt és én egyedül ücsörögtem otthon.
Hirtelen motorzaj verte fel az egykedvüséget, mintha egy versenyautó állt volna meg az ablak alatt. Mi ez az izé? Néztem ki az erkélyen és két srácot láttam kiszállni egy feltuningolt Trabantból. Frissen festve, csillogott-villogott az egész autó, és harsányan burrogott a túlméretezett kipufpgójával. Egy kész ragadozó, gondoltam és lementem, hogy jobban szeműgyre vegyem.
"Eladó" toldották meg a srácok a bemutatót.
"Tényleg?" és még kiváncsibb lettem. "Mire jó az a két reflektor ott elől?"
"Az a két reflektor azért van, hogy ha éjjel tetszik menni az erődben és fel tetszik gyújtani, akkor mindent tetszik látni!" szólt a válasz.
Nyomós érv volt és meg is alkudtunk.  Ezután már a mi gondunk lett generáloztatni, cserélni a "beköpött" gyertyát, csavarni a benzinpumpát és ilyenek. A szerelőt nehezen tudtam visszatartani, hogy ne szedje le a két reflektort, ezért kompromisszumot kötöttünk: ő kiiktatja de én  dísznek megtarthatom. Így az éjjeli erdőjárásra soha nem került sor.

Kereszteződés

Ma megállítottam egy vonatot.
Vagy inkább: megállítottam egy kocsisort.
Vagy inkább: megállítottam egy vonatot és két kocsisort.
... és most azon gondolkozom hogy egyáltalán volt-e szükség ehhez rám,  vagy csak képzelődöm.
Minden esetre, mikor a vonatkereszteződésben a sorompó felemelkedett, én, a gyalogos vettem észre a leghamarabb, hogy mégis jön egy tehervonat. Hirtelen hisztériás kiabálás - mutogatásba kezdtem.

Talán nem volt szükség rám. Csak valahogy meg kellett "háláljam" azt, ahogy engem mentettek meg hasonló helyzetben, pár nappal előtte. Az "őrangyalom", egy kis furgon sofőrje leállt és megakasztotta a forgalmat, hogy menekülő utat nyisson nekem a villamos elől.

Amin elbambultam a következő volt: a gyalogos úton egy tolószék gurult, benne egy fiatal lánnyal. Kevesebb volt mint harminc.  Arca csinos, fekete rövidre vágott frizurája és ápolt, pirosra festett körmei mint bármely fiatal lányé, aki örül az életnek és várja, hogy szeressék. Csak a tolószék ne lett volna...

Robotosdi

Munkaerő hiány van, hiába na! Valahonnan pótolni kell a kiszolgálókat, recepciósokat, konyhásokat és ki tudja még kiket. Az ember csak vakarja a fejét és közben a megoldás már ott is van a szomszéd kávéházban: robot felszolgáló, robot recepciós. A cím: Budapest, Práter utca 6.



A nevüket nem tudom, de talán lényegtelen. Bájos mosoly mindenre a válasz.



A rendelést a csíkon végig "osonva" szolgálják fel, és talán a kévét sem lötyögtetik ki.

És persze a recepciós. Kicsit buta szegény mert csak néz a nagy villogó szemeivel és ismétli: Nem értem, nem értem!

Hol van?

Előszőr jöjjenek a képek amik a Facebookra kerültek a következő kérdéssel: "Golyókat gurítanak a srácok, de vajon hol?" 





A helyes megfejtés Amerikából érkezett!! Clevelandből küldte Juli: "Práter utca, nyócker. Ha Pesten jár a külföldi magyar cserkész, ide biztos, hogy elzarándokol. A regény a KMCSSZ örsvezető képzés keretmeséje, alapköve."
(A KMCSSZ = Külföldi Magyar Cserkész Szövetség)

Hát ez az! Budapest, Práter utca! Itt golyóznak a Pál utcai fiuk. A gurításnál a sor most esett Nemecsek Ernőre. 

Erről szól a falon az írás: 

Álom nyitott szemmel

Az álom lehet vágyálom vagy rémálom… végtére bármelyik lehet. 

4:30-kor léptem ki az ajtón otthonról, Budapesten. A végcél Svájc, Estavayer-le-Lac. Napok óta bennem volt az igyekezet hogy minél korábban ottlehessek, lássam ahogy a dolgok összeállnak és még gyakorolhassak a másnapi demóhoz. Már délben meg akartam érkezni, ezért a korai járat Brüsszelen keresztül tovább Genfbe, innen vonat és a maradék 30 kilóméterre utánam jönnek autóval. Minden le volt zsírozva ahogy mondják: beszállókártyák a telefonomban, pénz a zsebemben, kis gurigás bőrömd mögöttem és a kollegák beízzitva.  

6:30-ig minden rendben volt. Már bent ültünk a gépben és vártunk. Vártunk. Vártunk…. mennyit? Talán bele is aludtam a korai kelés miatt, de annyit minden esetre vártunk, hogy Brüsszelben lekéstem a csatlakozást. A hangosbemondóban kedvesen felhívták a figyelmünket, hogy a transzer pultnál majd elígazítanak. 

Eligazítottak. Mosolyogva várt a hölgy és két jegyet lobogtatott. « Ön az aki Genfbe megy? Már előkészítettem önnek a beszállókártyákat Frankfurton keresztül és 14:00 órára már ott is lesz! Van egy későbbi direkt járat Brüsszel - Genf, dehát azzal csak 16:00 óra után érne oda. Ugy-e megfelelő lesz? » Hát most mint mondjak? Harapni vagy üvöltözni ugye nem illik, hát marad a kényszermosoly és a hálás « Merci ». Elballagtam a beszállókapuhoz és azon gondolkoztam, mit fogok kihagyni a terveimből, mire lesz kevés az idő. Nagyon fontos demo lesz ez a másnapi. 

Ahogy tépelődtem, hirtelen gyanus lett, hogy nekünk már be kellene szállni a gépbe. Körülnézek, de semmi mozgás. Odanyomulok a pulthoz, a hölgyekhez: « Késünk? Mert nekem Frankfurtban csatlakozásom lenne Genf felé, de inkább választanám a direkt járatot később minthogy lekéssem ezt is!!«  A tekintetekből végtelen nyugalom áradt, hiszen nem ők fognak demózni másnap, mondjuk, na, de félre a cinizmussal hiszen ők a reptéri szakemberek. « Ó dehogy fogja lekésni, nemsokára indítjuk a beszállást, minden rendben lesz. » És ilyenkor mit ad az ég? A legnagyobb repülőgépek egyikét, a legutolsó sorokba kiosztott ülőhelyet, lassú kigörülést, rövidebb utazási időt de hosszabb « kikászálódást » a gépből hiszen mindenki előttem fészkelődik, ügyetlenkedik, telefonál. Majd buszos beszállítást! A busz végeláthatatlan színuszokban kerülgette az üres reptéri placcot - de minek?!  - majd végre kirakott. Bezúdultunk az épületbe, hatalmas panók listázták az induló járatokat. A jobb szemem sarkából bevillant egy B-akárhányas kapu, miközben két « pinokkió » szépen mondva: reptéri alkalmazott tablettel a kezében kiabált hogy ők jobban tudják. « Genf! » Üvöltöm. « A 68! » Üvölti vissza. « Ezen a folyosón egyenesen előre ! » 

Lódulok. Hatalmas léptekkel kerülgetek, rohanok, mozgójárdára fel, mozgójárdáról le, és megint és megint… irtó távolságok vanak Frankfutban! Már kiürül körülöttem a csarnok, A 57, lassan A 62, még egy kicsi! bíztatom magam, már látom is! Az lesz! Senki utas nincs már a kapunál csak a két alkalmazott. Észreveszik, hogy loholok és tárják is a kaput hogy még zárás előtt felnyomjanak a gépre dehát a beszállókártyámat nem fogadja el a scanner, na még egyszer! Nem jó, dehát már fél lábbal fent vagyok! Még egy próba: sikertelen és akkor a hölgy megkérdezi, hogy hova is megyek? Genf! « Dehát ez a gép Linz-be megy!» jött a válasz és én azonnal lefagytam mint a szoftver amit nem fogok tudni délután ellenőrizni és elpróbálni. Tehetetlen voltam, akár egy álomban, ha a legnagyobb igyekezet sem képes áttörni a falat, és fogoly lettem. A kibogozhatatlan körülmények kiszolgáltatott foglya. Éreztem ahogy gyűlnek szememben a könnyek és hogy hatalmasodok el rajtam a női védekezés legnemesebb fegyvere, a zokogás. Mint a záporeső tört fel belőlem a feszültség ahogy átvettem az újabb beszállókártyámat. Kissé félrevonultam, le kellett üljek egy székre. Időm volt bőven, a következő gép csak négy óra múlva indult.

16:20. Az ember azt hiszi, hogy ha megvolt a csúcspont akkor a dolgok újra rendbejönnek. Ültem a beszállókapu előtt és vártam az indulást. Késett. Lassan beleszólt egy hang a mikrofonba: "A járat sajnos csúszásban van, szíves türelmüket kérjük." A tűrelmemet? Megkapjátok, hogyne, persze, lassan teljesen belezsibbadtam a sok várakozásba. 

18:45-kor szálltunk le Genfben. Hihetetlen, de megérkeztem...  és még hátra volt a vonatozás és harminc kilóméter autóval! Reméltem, hogy elkapom a 19:05-ös vonatot, szedtem a lábam ahogy tudtam. Megnyújtott léptek, kerülgetések: pardon, merci, tovább a vasútállomásra. Az útat már kívülről ismertem és sikerült gyorsan jegyet vennem az autómatában. Csak ellenőriztem a kijelzőn, hiszen mindig a 2-es vágányról indul és valóban, most is oda volt kiírva a Zürich fele induló vonat. Indulás 19:05. Ez az! Rohanás le a mozgólépcsőn a peronra de a peron mellett a vágány már üres....  Egy perc? Ennyit késhettem? Mintha egy valótlan buborékban lettem volna mely lekapcsol a fizikai környezetemről és eltorzítja számomra a téridőt ... Zúgott a fejem, a fülem be volt dugulva és a hangom is erejét vesztette. Mégis, utolsó próbálkozásként odafordultam egy gyerekével foglalkozó anyukához hogy bizonyosságot szerezzek: "Ugye itt egy vonat volt?! Itt volt a vonat?! Erről a vágányról ment el most a vonat?!" Csak nézett rám, nagy szemekkel kissé zavartan mosolyogva, az arcán tükrőződött helyzetem teljes abszurdítása: "Sajnos nem beszélek franciául..." mondta. De már nem hittem neki és valójában nem is számított. Hiszen ebben a visszájára fordult helyzetemben ez lett a normális: az orrom előtt megy el a vonat, engem nem értenek és én sem értek senkit. Azt hiszem ezen a ponton adtam meg magam igazán. Az ilyen anomáliát csak tudomásul venni lehet és alkalmazkodni hozzá, hát elnevettem magam. Keztem érteni a logikáját. 

21:05 volt, mire a következő vonattal megérkeztem Yverdonba. Azon, hogy senki nem várt az állomáson, már nem is csodálkoztam. Az SMS szerencsére még a kiszállás előtt érkezett: "Sajnos senki nem ér rá, vagy vársz még egy órát a vonatig, vagy eljössz taxival". Így nem ért meglepetés és egyértelmű volt, hogy mit választottam. 

21:35-öt mutatott az óra, mikor a szálloda ajtaján beléptem Estavayer le Lac-ban, Svájcban. Hogy mennyi idő telt el eközben? Utána lehet számolni...

Sic transit gloria mundi

Ma van a születésnapom.

- ... s az ajándék? Kaptál ajándékot?
- Hogyne, persze! Ma utoljára csukhattam be az iroda ajtaját, ahova kábé tizenöt éve járok. Kiüríthettem a fiókokat, a polcokat és összecsomagolhattam a holmimat. Szép ajándék, nem mondom, az ember hirtelen szembesül tizenöt évnyi múltal.
- És miket találtál?
- Oh, sokmindent. Megszáradt radirgumit, ceruzát és ezt itt, abból az időből, amikor még a "csúcson" voltam, hehe. Balin kaptam ajándékba a partnerektől, az egyik indonéz utam során.

Városnézés

Egy egész város nézése egy pontból: lehetséges. Csak magaslat kell és egy kis jóidő. Bámészkodással együtt az egész csak negyed óra :

Ez a kilátás a CEU új épületének tetőteraszáról. Belülről, az épület így néz ki:

Zsákutca

Nem jó helyre építették a házunkat... egyértelmüen útban van.

Valamelyik hajnalban nagy csattanásra riadtam fel. Erőteljes de mégis tompa, mintha kívülről jött volna de mégis közel lett volna, mi lehet? Gondolkoztam. Talán a tetőtérben roppant valami, vagy mégsem, de nem tűnt olyan súlyosnak a dolog és én visszaaludtam. Napokkal később, mikor a nap az erkélyajtóra sütött értettem meg, hogy mégis súlyos dolog történt: egy madár teljes sebességgel nekihajtott az ablaküvegnek. Tollairól a faggyú tökéletes lenyomatot hagyott és az üvegen kirajzolódott a teljes madár. Az ő útvonalterveiben ez a ház nem szerepelt, ebben a magasságban síma útvonalat jeleztek a zsigerei. De az Ember ide is betört, teret foglalt és masszív falakkal körbekerítette magát. És ezzel zsákutcává tett megannyi láthatatlan útvonalat már nemcsak a földön hanem a levegőben is. A fényképen a lenyomat nehezebben értelmezhető így külön körberajzoltam a kontűröket. Nagyon sajnáltam az esetet.

Napokkal később, ablakpucolás közben találtam egy hasonló lenyomatot a másik szoba erkélyajtaján... Nem jó helyre építették a házunkat... egyértelmüen útban van.

Rokonság

Shoppingolok a pesti Váci utcában. Ritkán vetődöm erre, így hagyok magamnak némi időt hogy végigjárjam a boltokat, bámészkodjak. A Vörösmarty tér irányából érkezem és lassan haladok a Kossuth Lajos utca fele, hogy majd onnan metróval folytassam haza.

Innen indulva az első bolt a Zara szokott lenni ahova betérek és utána következik a Promod. Itt töltök egy kis időt és költök némi pénzt... hát ilyen a shoppingolás. Közvetlenül mellette ott a RESERVED, hát oda is bemegyek. Ezek után a Mango-t már kihagyom és mit látok vele szemben! Egy Müller. Ilyenünk még nem volt de lám-lám, mostmár van, hiszen a reklám is ezt mondja: "Alles Müller oder was!" Jót szórarakozom magamban ezen és fontolgatom, hogy induljak lassan hazafele mert teljesen rámesteledett. Azért nagy még a csábítás, a kirakatok olyan fényesek és ékesek, hogy nehéz ellenállni. Jó, hát legyen még egy utolsó "díszkör" egy akárhányadik bizsus üzletben, már a nevét sem tudom.
Mikor kijövök,  indulok tovább a metró fele. Összehúzom magamon a kabátot mintegy védekrzésképpen a további kihívással szemben és megnyújtom a lépteimet. Ni-ni, egy Müller. Vagyis még egy Müller: elvégre "Alles Müller"! mosolygok magamban. Aztán fura mód előbukkan még egy Mango... Kettő lenne ebből is? Felnézek és elől meglátok egy nagy RESERVED reklámot. Hét ebből is kettő van? ... de ekkor kezdem kapisgálni és lassan leesik a tantusz, hogy "fordítva ülök a lovon".

Ilyekor mindig eszembe jut nagynéném akinek ezt mondta a férje: "Gabi, ha te meg vagy győződve, hogy jobbra kell menj akkor fordulj balra!" Tiszta beszéd és mert Gabi néném egyben a keresztanyám is,  ezért rám ez a képesség duplán öröklődött át. Még csoda, hogy az utazásaimból eddig hazataláltam...

Újév

Alig telt el tíz nap az újestendőből és máris van mit mesélni. Ha így megy tovább, hektikus évünk lesz azt meg kell adni mert a dolgok nagy hirtelenséggel, meglepetésszerüen érkeznek, szabályosan a fejünkre pottyannak: potty. És kész. Így lett egyik napról a másikra hideg és lett hó és lett hirtelen melegfront és lett csúszós út és lett törött csukló. Reccs. Ezzel a gitározásnak egy darabig snitt és vele együtt egy pár dolognak.

A kép "kifordult", igazából bal csukló. A jobb csuklótörés 9 éve volt :)

Az éjszaka sokat forgolódtam, csak hajnal fele tudtam mélyebben elaludni. Mikor megébredtem hirtelen az volt az érzésem, hogy minden renben és nincs gipsz.  Hopp! Fénysebességgel került oda hát illenék ugyanilyen gyorsan eltűnnie, de nem. Azt már nem adják ilyen könnyen, azt ki kell böjtölni. Marad a kopp.
Ma január 10.-e van, az évből hátra van még 356 nap. Az Erő legyen velünk.

Hamvas Béla

Ha azt kérded ki volt ő, nézd meg a nevéről elnevezett sétányt. Egy bölcs volt, akár a sétány két oldalán sorakozó platánok. Tudása a legősibb hagyományokból táplálkozott, akárcsak a fagyökerek. Írásaiban innen, az idők mélységéből merített, innen emelkedett, nyújtózott a legmagasabbra a fény, az isteni üdv fele. Ezt a bölcsességet hírdette könyveiben, kínálta körbe a kába embernek szellemi táplálékul. 

Valójában nem hírdette és életében is kevés könyve jelent meg. A kor, amelyben élt kemény feltételeket szabott számára. Ő mégis elvégezte a rá szabott munkát és fiókban őrizte az írásait. Háboruban vagy munkásbarakban "állt" akárcsak a platánsor, az idők szeleiben. 

A platánok hatalmas koronái összeborulnak fent a magasban, így óvják az erre járót. Védik és közben észrevétlenül irányítják a szívben nyíló éberség felé. Előre és fel a magasba. Bármely más irány értelmetlen. 

A sétányon nagy a csend. Kevesek járnak erre, ahogy Hamvas munkáit is kevesek olvassák. Aki viszont erre vetődik érintetté válik. Megérinti a csend, a mélységből kiáradó bölcsesség és megébred benne a vágy a magasztos fele.  Mint aki templomban jár és úgy érzi hazaérkezett. 

Jazzy

Régi szokásunk, hogy reggelente rádióra ébredünk. Nálunk az ébresztő óra nem divat. Nincs hirtelen megszólaló csergés, riasztás! A hangok nem visítanak bele az ember álmába hogy két marokra ragadják és rázzák mint egy zsák krumplit, hogy aszongya’ ébredj te szerencsétlen, mit alszol még! Nem. Az ilyensféle pánik teljes mértékben kerülendő. Viszont minket is szorít a pontos idő, ezért az óra helyett a megadott időben bekapcsol a rádió. Így az ébredés sokkal szelidebb lesz és az ember öntudatlanul illeszkedik vissza a mindennapi teendői közé. Szólnak a hírek, a tudósítások, köztük zene majd kommentek és az alvó észre sem veszi, hogy mikor kezdett « kifigyelni » az álmából az elhangzottakra. Csak hirtelen feleszmél, hogy né te! Ez érdekes. Vagy egyszercsak felháborodík és így szól elsőre rögtön az ébredés első pillanatában: « Ezt az oltári nagy marhaságot! » És kész! Ezzel teljesen felébredt. 

A rádiószerkesztők mintha tudnák ezt, mert reggel a legtöbb rádióműsor aktuális történésekkel foglalkozik. Mi zajlik ma a városban, a tözsdén, milyen az időjárás és hol van az utakon dugó. Vannak « emelkedettebb" műsorok  amik jobban igénybe veszik az intellektust így korán reggel, persze vannak kevésbé szofisztikáltak és vannak olyanok, amik egyenesen « zaklatják » a népet mindenféle kérdésekkel, játékokkal. Talán ezek a legnépszerübbek. A népek szívesen veszik az ilyesfajta felkérést és betelefonálnak, küldik sms-en a válaszokat mert élvezik, hogy ők is bekerülhetnek akárcsak egy rövidke pillanatra is a rádióba. Ott lehetnek, megvillanhatnak és ezzel bizonyítékot nyerhet a tény, hogy léteznek. Ime, itt vannak ezen a reggelelen is mint ennek a nagy virtuális ember-hálózatnak a részei amit úgy hívnak, hogy Budapest. 

A rádióhallgatás folytatótik az autóban is természetesen. Én gyakran hallgatom a Jazzy-t mert jó a zenéjük s a két műsorvezető jól elbohóckodik az aktuális gazdasági hírek apropóján. Itt is van « zaklatás » úgymond, játék és kimondottan várják az sms-eket a  közlekedésről. Ezért mindent megszakítva be is olvassák, hogy Pisti üzeni, a Dob utcában felbontották az útburkolatot és ezért egy sávot lezártak. Vagy koccant két autó a Lánc hídon és hatalmas a torlódás, üzeni Zozó. És ilyenek. Az ember vezet és közben hallgatja a műsort. Megállapítja, hogy a dugó szerencsére nem esik az ő utvonalába és boldog. A budapesti « hálózat »  ezt a « csomót » most pont másnak bogozta össze. 

Utazásaimkor is megtartom ezt a jószokást, már tiszta nosztalgiából is. Ha már van wi-fi és okostelefon, hát használjuk ki. Idézzük meg az otthoni reggelek rendjét, varázsolódjon ismerős hangulat ezkbe a teljesen személytelen szállodai szobákba. Elég egy ici-pici hír a budapesti forgalmi dugóról, hogy mosolyt csaljon ki az emberből. Lelki szemeivel látja az araszoló kocsisort egy számára teljesen ismerős helyen, hát ebből is kimaradt, hehe. Állapítja meg nemkis kárörömmel. 

A múltkor, mikor a reggeli készülődés közben ezeket a híreket hallgattam nem voltam feldobva. Körbebámultam a szállodai szobában, néztem a falakat, a padlót és kicsit egyedül voltam. Szerettem volna ülni a dugóban, látni ismerős helyeket és érezni a budapesti virtuális ember-hálót magam körül. Hogy kerülhetnék vissza? Kinéztem az ablakon és ezt az sms üzenetet írtam a Jazzy rádióba: "Koppenhágában az Arne Jacobsens Allé jól járható. » Aztán tovább öltözködtem és közben vártam a hatást. Meglett! Hajaj! Mert ezt is beolvasták!

 Máris jókedvem kerekedett és vidáman indult a napom a jól járható koppenhágai allén. 

Mindenki zongorája

Ki emlékszik még a reptéri piros zongorára? Gyorsan terjed a szokás, talán ez volt az "az-egy-bolond-százat-csinál" első példánya.
Tegnap este Budapesten találkoztunk egy hasonló zongorával. Közel az Astoriához az árkádok alatt állt az esőtől védve és gondosan körbekerítve. Ezt fehérre festették, és hogy a színnek volt-e köze az utcaképhez? Talány. Nem volt egy Steinway de magányos sem volt! És ez nagyon fontos szempont az ő esetében.

Ária

Budapesten "kirándultunk" a változatosság kedvéért és megnéztük egy szállodát.
A szálloda korunk talán legnépszerübb és legnagyobb forgalmat generáló építészeti programja. Bárhova megyünk és fordulunk, mindehol találunk legalább egy kis panziót, egy hostelt ahol meg lehet szállni. Régi építésű, vagy vadonatúj, olcsó vagy drága, egy-két-sok csillagos az teljesen mintegy. A világ tele van szállodákkal és a népek, mint valami bolygó hollandi a kerekes bőrőndjável (mert a legutóbbi budapesti előadáson valóban kerekes bőröndel bolygott a hollandi ) szóval a világ népei bolydultan keringenek szállodáról szállodára, mintha mindet ki szretnének próbálni. Hát íme Budapest egyik legújabb, öt csillagos ajánlata, az Ária Hotel.
Itt minden a zenéhez kötődik. "Zongorabillentyükön" sétálunk végig a recepció előtt és zongoraszó fogad a hallban. A négy szárny külön a dzsessz, rock,  kortárs és klasszikus zenei irányzatot képviseli és a szobák különböző zenészekről vannak elnevezve. Bent egyedi bútorzat, szőnyeg, maximális luxus... A szállóvendégeket halk muzsikaszó ringat álomba... psssszt! Jó éjszakát. 

 

Statisztika

Statisztikailag elmondhatjuk, hogy január végén, február elején az időjárás igazán tavaszias. Ha visszatekintek 2014 februárjára vagy még korábbra, úgy 2012 januárjára, hasonló időjárást találunk.
Ehhez tegyük hozzá az idei biciklis tapasztalatunkat is, a kertekben virágzik a hóvirág.

Győzelem

Ime a szomszédságunkban levő park. Amióta felújították, örömmel jár ide mindenki: kicsi, nagy, kutya, macska. Többek között van egy futópálya is gumiörlemény burkolattal, kerek 800 méter hosszú. Ide jár az én emberem, öt kör a penzum. Úgy indul neki minden alkalommal mint egy férfias kihívásnak és mindig győz. Másként nem is lehetne.

A futópályán sokan róják a köröket télen és nyáron, a nap bármely szakában. Egyirányban, vagy egymással szembe, vagy egymás után tisztes távolságban, vagy egymást megelőzve. Az ember ütemesen fut és egyszercsak meghallja, ahogy mögötte liheg valaki. A hangok erősödnek, lépésről lépésre közelednek és a lassabban futó félrehúzódik, hogy utat adjon. A hátsó veszi a jelzést. Két erőteljesebb lépéssel ráhúz, előz majd a saját tempójában folytalytatja. A távolság köztük mostmár lépésről lépésre nő és apránként elhalnak a másik hangjai. Marad a látvány, a park és a saját ütemes dobbanásunk a gumiszőnyegen.

Egy szép napon, mikor az én emberem éppen futott és már a negyedik körénél tartott, halotta, hogy valaki közeledik. Hátralesett, és egy fiatalabb manust látott ahogy fújtat  és küzdi magát előre a gumiszőnyegen. Az volt a benyomása, hogy gyorsabban fut mint ő és hogy biztos el fogja majd kerülni. Felkészült hát a lelkében erre a nagy pillanatra, amit, valljuk be, kissé kudarcnak él meg minden alkalommal. Tartotta a saját tempóját és kivárt. A másik meg tovább lihegett de maradt a távolság.
Lassan belefogott az ötödik körbe, de a háta mögött a fickó csak nem előzte meg. Tőle alig másfél méterre fújtatott rendületlenül és már az ötödik kör negyede, majd a fele, sőt már a háromnegyede is megvolt de a helyzet nem változott. Az én emberemnek borzolódni kezdett a tarkóján a szőr: mit akar ez, miért nem megy előre vagy maradna inkább le!?! Egyre jobban irritálta a másik közelsége és tehetetlensége. Nőtt benne a kényszer, hogy valahogy visszavágjon és felülkerekedjen. Ezért mikor az ötödik kör végéhez ért diadalmasan a magasba lendítette a karjait és felkiáltott, hogy a mögötte futó fickó is hallja: TÍZ!
És ezzel duplán győzött.

Könyveskocsi

Fúrcsa szerzeten akadt meg a szemem ma délelőtt. Kőbányán jártam, a Liget téren és a megszokott kockaházak tövében, a parkoló autók között állt ez a kocsi:

"Közhasznú könyvterjesztés" ez állt rajta. Ő az első példány a mozgó könyvárusító "flottából" amit most indítnak útjára nagyon lelkes emberek.

Valójában egy mozgó antikvárium, ahol minden könyv 300 forint. És csupa jó könyv! Sok hozzáértéssel és gondal válogatva. A polcokon katonás a rend, kis cimkék jelölik a témaköröket. A látogató könnyen feltalálja magát és kedvére csemegézhet. Már törzsvásárló is akadhat, mert a képen látható ember azt kérdezte az eladótól: Jött-e valami új?

Az eladó egy kempingszéken ült a kocsi mellett és egy cseppet sem zavarta az időjárás. Őt kérdeztem, honnan került ez a kocsi? Erdélyből - felelte. Egy kiszuperált lovaskocsi volt amit darabokban hozott át és itt átalakították. A következő könyveskocsi egy kivénhedt ökrösszekérből készül.

Nagyon jól mutatott a kocsi sok jellegtelen ház között. Végre valami emberei, valami aminek lelke is van. Sok vásárlót kívánok nekik!

Csiga-parkolás

Egy szerencsés utazás után a csigák is leparkolnak és megpihennek valahol. Például egy parkolóházban az oszlopon, teljes biztonságban :)