Kereszteződés

Ma megállítottam egy vonatot.
Vagy inkább: megállítottam egy kocsisort.
Vagy inkább: megállítottam egy vonatot és két kocsisort.
... és most azon gondolkozom hogy egyáltalán volt-e szükség ehhez rám,  vagy csak képzelődöm.
Minden esetre, mikor a vonatkereszteződésben a sorompó felemelkedett, én, a gyalogos vettem észre a leghamarabb, hogy mégis jön egy tehervonat. Hirtelen hisztériás kiabálás - mutogatásba kezdtem.

Talán nem volt szükség rám. Csak valahogy meg kellett "háláljam" azt, ahogy engem mentettek meg hasonló helyzetben, pár nappal előtte. Az "őrangyalom", egy kis furgon sofőrje leállt és megakasztotta a forgalmat, hogy menekülő utat nyisson nekem a villamos elől.

Amin elbambultam a következő volt: a gyalogos úton egy tolószék gurult, benne egy fiatal lánnyal. Kevesebb volt mint harminc.  Arca csinos, fekete rövidre vágott frizurája és ápolt, pirosra festett körmei mint bármely fiatal lányé, aki örül az életnek és várja, hogy szeressék. Csak a tolószék ne lett volna...