Statisztika

Statisztikailag elmondhatjuk, hogy január végén, február elején az időjárás igazán tavaszias. Ha visszatekintek 2014 februárjára vagy még korábbra, úgy 2012 januárjára, hasonló időjárást találunk.
Ehhez tegyük hozzá az idei biciklis tapasztalatunkat is, a kertekben virágzik a hóvirág.

Biciklihegyek

Koppenhága központjában, a metróból kijövet egyből "nekiütköztem" a bicikliből rakott hegyeknek. Nem egy, nem kettő és nem száz bicikli - állt - dőlt - feküdt rakásban, lenyűgözö halmokban. Mikor tehették oda a gazdáik és hogy fogják megtalálni? Vagy mindenkinek több lenne mint egy? Mert a bicikliúton folyamatosan tekertek újabb és újabb bicikliket. A kínaiak is megirigyelhetnék.

 

A nagy "tömegben" nem láttam egyetlen dága biciklit sem. Átlagos, kissé kopott és látszólag sokat használt volt mindenik!

 

Emeletes bicikli parkoló! Hogy jobban férjenek :)

Árnyjáték

2012 januárjából máris eltelt hét nap. A hétvége menetrendszerüen érkezett, és ezzel semmi meglepő sem történt. Az időjárás nagyon kellemes, már-már tavaszias volt, sok plusz fokkal főleg a napsütötte részeken. Ott még 8-10 fokra is felmelegedett a levegő. Elővettük a bicikliket és a Rákos patak mentén a töltésen elbringáztunk a Naplás tóig. 

Ilyen árnyékot vetettünk a töltés másik oldalára: 

Hahó! Ez jó játék, integessünk!

Utánanéztem a 2011 január 7.-ei időjárásnak: napos idő, 8 fok körüli csúccsal. Az év eddig a megszokott kerékvágásban telik.

2012

Kínai gyerekek állva és fekve egy hószobor előtt

Mit jelent 2012? Elsősorban azt, hogy 2011 elmúlt mind a 365 napjával együtt. Egyenként végeztük ki őket, óráról órára, percről percre. Hulottak a napok, gyűltek a ráncok és a kilóméterek: ha jól megsaccolom, több mint 50 000 kilómétert daráltam össze ezalatt az idő alatt. Pontosabban 51 808 kilométert, de bárki utána számolhat a távolság kalkulátorral. Az útvonal igen cik-cakkos volt: Budapest, Párizs, Olso, London, Marosvásárhely, Boston, Stockholm, Ratosnya....

Az Erő legyen velünk ebben az Új Évben is.

Bizalom

Egy kisgyerek az apja tenyerébe hajtotta a fejét és elaludt. Még a sapkácskája is félrecsúszott ahogy ránehezedett a nagy tenyérre s a kis szája nyitva maradt, mint a mélyen alvóknak általában. Picike lehetett még, olyan nyolc - tíz hónapos forma baba akiknek a biztosnág egyenlő a szülői érintéssel, a bőr illatával és melegével.
Az apa nagy műgondal tartotta a kis pufók pofit a jobb kezével, míg a bal kezével erősen markolta a bicikli kormányát és  óvatosan egyensúlyozott a gödrös úton. Lassan pedálozott, kis babája ott ült előtte a csőre szerelt pótülésben.
Nagyon rossz volt az út. Mi autóban ültünk és nagyan lassan haladtunk mikor észrevettük a velünk szembe jövő biciklit. Tétován inbolygott a gödrök között hátán az apával és az előtte alvó gyermekkel. Az apa észrevette, hogy rácsodálkozunk a nem mindennapi látványra és ránk mosolygott. Ilyet még ő sem látott eddig azt hiszem.