Nevezetes romok

Az idő végül mindent bedarál.
Elméletben ezzel mindenki tisztában van, dehát az elméletek nem sokmindenre jók. Az igazi próbakő mindig a gyakorlat és hányszor! De hányszor cáfolt már rá a gyakorlat az elméletekre. Még úgy is, hogy ebben az egyben viszont soha nem volt ellentmondás: az idő végül tényleg mindent bedarál.
Itt inkább az ember hozzáállásáról lehet szó ahogy kiejti ezt az axiómát.  Kissé nosztalgikusan, vagy fanyar, fölényeskedő mosollyal, vagy magabiztosan mint egy kivülálló aki még hiszi, hogy őt az idő-daráló nem érinti? Bárhogy legyen is, ez mind okoskodás és elkenés. Mert csak akkor lesz nyilvánvaló ha bekövetkezik: a felismerés tapasztalatból születik. Állunk majd a romokon és szembesülünk az elkerülhetetlennel. Ekkor fogunk a lényegre érezni és megérteni, hogy nincs folytatás. A jövő egy útja lezárult. Nincs tovább. Csak múlt van és ez is csak addig míg a romok emlékeztetnek rá. Az emberi emlékezetből lassan kikopik egy fejezet.

Furcsa dolog ezzel Skóciában szembesülni. Skóciában vagy egész Angliában ahol számtalan katedrális és kastély romjai tartkítják a tájat. Abban az Angliában, ahol a műgyűjtés elindult, ahol fontos a műemlékvédelem, a hagyomány, a megörzés. Mégis: Tintern,  Fountains, Rievaulx, Whitby, Buildwas, Byland, St Andrews, Holyrood... mind csodálatos, de rég romos apátságok. Alapításukkor, körülbelül a XII. században, óriási lendülettel váltak díszes, hatalmas katedrálisokká és a boltozatuk alatt népek ezrei dícsérték az Urat. Jelentős, gazdag apátsági templomok voltak egykor de ma csak csupasz, oszlásnak indult csontvázak.  Gótikus bordák, faragott oszlopfők vagy részletekben megmaradt padlózat jelzi az egykori nagyságot. Hol tört meg a folytatás? Hogyan vált közömbös irántuk a nép és miért hagyta magára ezeket a pompás építményeket? És vajon csak az építményt hagyta magára vagy talán az építménnyel együtt az Urat is...?

Nehéz kérdések. Azt hiszem pontos válasz nincs, csak a romok külön-külön története amikből átlagot lehet vonni.  A Holyrood-i püspökséget például 1128-ban alapította I. Dávid skót király Edinburghben. A XIII. században már állt az a csodálatos gótikus templom ahol  királyokat koronáztak, skót parlamenti üléseket szerveztek, vagy királyok temetkeztek századokon át. Aztán az erőviszonyok megváltoztak és a többször felújított, átalakított épületet végül 1766-ban bezárták. Épp időben, két év múlva beszakadt a teteje és hamarosan olyanná lett amilyennek ma is ismerjük: egy csodálatos, festői rom. Még van, de már csak a múltról beszél. Jövője nincs.

Íme egy történet a számtalan, egykor katólikus püspökségi templom közül. Mint a múló idő egy-egy mementója itt, Európában és századokra visszanyúlóan. Hogy rendezik ezt el magukban az angolok, skótok? Nyilván nosztalgiával. Talán az angol kertépítészetre tette a legnagyobb benyomást: hiszen a középkori romok az angol tájépítészet összetéveszthetetlen tartozéka. Annyira, hogy ha egy új kert területén nem volt hasonló épületmaradvány, akkor építettek. Műromok kerültek oda, ahol a valódi hiányzott. Ez lett az angol kert romantikus eleme, mondhatnám "igény lett a romokra". Ahogy ezt a Tata-i parkban is látjuk.

Képek a Holyrood apátsági romokról:

Nagy skót quiz

Mi jut eszedbe előszőr ha azt hallod: Skócia?
Válaszd ki a legmegfelelőbbet, és olvasd el a megfejtést!

1/ A skót szoknya?
Talán van is neked ilyen kockás gyapjú szövetből szőtt rakottszoknyád, ami annyira divatos volt egy időben. A piros alapú volt a legnépszerübb, de meglepődnél, ha látnád hányféle színkombináció létezik. Mindenik variáció egy család, egy klán sajátja, lehet, hogy volt idő mikor erről ismerték fel egymást. A tártánból, vagyis a kockás gyapjú szövetből lesz a kilt, vagyis a szoknya. Talán tudod, hogy Skóciában ezt férfiak viselik, és azt, hogy alatta nincsen semmi?

Íme a jól ismert egyenruha a skót dudáson, és a "mindennapi" életben. Bevallom, nekem nagyon tetszett, csinos!

2/ A whisky?
Alkohol nélkül nincs élet, így ezeken a vidékeken gabonából desztillálják a szeszt. De hogyan! Mert micsoda tudománya van neki, hogy az árpamaláta és a csíráztatás hossza, és a desztillálás száma és a hordó és az évek amíg kiforr és hogy kevert-e? Ne kérdezd, nem lettem szakértő. Azt viszont megjegyeztem amikor meglátogattunk egy ilyen lepárlót, hogy vízhiány miatt napok óta állt a termelés. Olyan kevés eső esett ezen a nyáron, hogy a patak szabályosan "elfogyott".



3/ A Loch Ness-i szörny és a kísértetek?
Megjegyzem egyel sem találkoztunk, de komoly múzeuma van Nessinek. A Loch Ness-i tó végig nyugodt volt, és az ódon kastélyokban sem ijesztgetett meg senki... Igaz, vakációs időszakban voltunk, mindenkinek jár egy kis pihenés.

4/ A táj, esetleg?
Fenséges, bizony! És feltűnően kopár: nagyon sok erdőt kiirtottak, hogy helyet csináljanak több millió juhnak... minden oldalban legel vagy húsz. Kiszámíthatatlan, hogy hol a csorda, vagy a gazda. A juhok nyírása is alternatív:  teljesen csupaszok legelnek hatalmas "gyapjú gomolyák" mellett és voltak félig nyírtak is. Lehet, hogy például egy zokniravaló gyapjú kellett csak, és a többit meghagyták az állaton...





5/ A karamella és a vajaskesz?
Még mindig áll egy dobozzal a konyhaszekrényünkön! Igazi vajas karamella, habár ezt az írek is magukénak mondják. Különböző ízesítés létezik, így van például sör ízű, vagy whisky ízű... megjegyzem ettől a konyakos meggy jobb.

6/ A skót duda?
A duda hangját ha egyszer meghallod, nem felejted. Mindenen áthatol, nincs zaj amit felül ne múlna! Sipító, vijjogó, folyamatos hang amit itt-ott tarkítanak más hangok is. Talán dallam lenne? Hát talán, de nem is ez a lényege. A skót duda a csatazajt kellett átharsogja hogy irányt mutasson a katonáknak. Így bármekkora legyen a turistaáradat, az utca szélén zenélő skót dudás nem marad észrevétlen.

MEGFEJTÉS:

1/ Ha az 1-est választottad, te bizonyára a női nemhez tartozol. Nálunkfele csak a nők hordanak szoknyát és ez a ruhadarab csak az ő fejükben fordul meg.
2/ Kedvesem, Ön biztos egy férfi! Méghozzá a szilaj, jókedvű fajtából.
3/ Na ne már... Még mindig hiszel a kísértetes mesékben? Ideje továbblépni és felnőni végre.
4/ Romantikus, költői lélek vagy és talán olvastad az Ivanhoe-t, vagy a Rob Roy-t? Hát igen, mindkettőt a skót Walter Skott írta.
5/ Nem mondanám, hogy haspók vagy, de biztos szereted a hasadat. Gondolom a skótok is, de őszintén, olyan kevés zöltség és gyümölcs terem meg ezeken a tájakon, hogy szabályosan hiányérzetünk lett a kirándulás végére.
6/ Ha ez jut eszedbe Skóciáról, akkor a zenei hallásod fejlett. Érzékeny vagy a hangokra és a harmóniákra. Az más kérdés, hogy azért figyeltél fel rá mert tetszett, vagy forditva: pont hogy nem tetszett...

Harry Potter iskolába megy

Skóciában, Glenfinnanben két atrakció van.

Az egyik egy emlékoszlop ami 1745 vesztes csatájára emlékeztet, és vele a Stuart ház bukására.
A másik egy egyszerű vasúti viadukt. Itt vezetett végig a vonat Harry Potter iskolája fele, itt filmezték ezeket a jeleneteket.

Gondolom nem kérdés, hol álltak többen. Családok, csoportok, magányos utazók filmező kameráikkal készen, hogy az elmenő vonatot megörökítsék. És mindezt honnan tudom? Onnan, hogy mi is ott voltunk.
Íme az én filmem:

Kakasos játék

Ha jártál Budapesten a Hősök terén, máris készen állsz erre a játékra.

Álljunk szembe a térrel és nézzünk végig az oszlopcsarnokon ami a teret szegélyezi. Az oszlopok között a magyar történelem nagyjai "állnak": Hunyadi János, Mátyás király, Bocskai István, Bethlen Gábor, Tököly Imre, II. Rákóczy Ferenc, Kossuth Lajos, és így tovább. Mind nemes tartású és délceg. Hosszú palástokban, vagy vértben ábrázolták őket utalva arra a kiemelkedő történelmi korszakra melynek ők voltak a meghatározói. Eszméik a szabadság, nyíltság, bátorság és mi tőlük tanulunk valahányszor végigsétálunk a téren.

A játék igazából most kezdődik. Képzeljük el, hogy valamelyik szobor - mondjuk akármelyik - valahogy megrongálódik, tönkremegy és el kell távolítani. Foghíjas marad az oszlopsor. Csorba lesz.  Nemcsak a hiányzó Hős miatt, hanem szimplán esztétikailag is mert a szemünk itt óhatatlanul megakad és kérdezősködni kezd. Hát valamit ki kell találni!
És most figyeljetek, mert tegyük fel, hogy a városvezetés felkeres egy külföldi művészt és felkéri, hogy alkosson valamit ide. A szobor elkészül, felavatják. Alája a következő felírat kerül:


Hahn / Kakas
Katharina Fritsch
született 1956-ban, Essen-ben, Námetország

Hahn / Kakas a közönséges házi kakast ábrázoló szobor ultramarin kék színben, anyaga üvegszál poliészter gyanta erősítéssel, talapzata rozsdamentes acél.
A szobor 4.72 m magas és körülbelül 800 kg súlyú.

Felavatásának dátuma: 2013 július 5
Budapest főpolgármestere

A feliraton még ott áll a Magyar Művészeti Akadémia szignója. 


Ez aztán a játék! Jó, mi? Hehe...
Ez a szobor viszont nem vicc. Ez a szobor áll, és nem is akárhol, hanem Londonban a Trafalgar téren.
Ha szemben állsz a Trafalgar térrel, valamelyest hasonló teret látsz mint Pesten a Hősök tere. Hasonlóan monumetális, szimetrikus elrendezésű, középen a Nelson oszloppal, Nelson admirális emlékére. A teret épületek szegélyezik, az oszlop mögött egy monumentális támfallal védett talapzaton áll a Nemzeti Galéria klasszicista tömbje. Szépen szerkesztett szökőkutak, lépcsők között szobrok, az angol történelem nagyjairól. A támfalat is két szobor zárja le a két szélén, szimetrikus elrendezésben. Az egyik végén áll IV. György király lovasszobra és a másik végén -na! milyen szobor van a másik végén? A másik végén áll ez a kék kakas. Ha olyan szögben állunk, még a St Martin-in-the-Fields katedrális tornya is látszik, talán onnan lesi a kakas a pontos időt.

IV. György király lovasszobra az egyik végen...

... és a kakas a másik végen.

A Nelson oszlop

Lábjegyzet 12 év elteltével: 

A kakas "elszállt". Helyét elfoglalta egy óriás "tojástartó", ami természetesen üres. Talán lesz egyszer egy nagy kék tyúk is, ki tudja! És akkor eljöhet a "tojástartó" ideje.  

Covent Garden

Teszem-veszem a szavakat már egy ideje, nehezen alakul ez a poszt. Olyan szavak jutnak eszembe, mint hagyomány, múlt-jelen-jövő, folytonosság, kontinuitás… Kontinuitás! Micsoda Szó, micsoda fogalom… Oh, drága emlékek régi történelemórákról, könyvekről, leckékről, szónoklatokról melyek mind ezt az egyet magyarázták, értelmezték, bizonyították számolatlanul fecsérelve rá a szavakat. Annyi szó ment pocsékba és mégsem tudta befoltozni az ezer éves lyukat a román történelemben. Nem tudott hídat verni múlt és jelen között és ezzel maga a fogalom számomra súlytalan maradt.

Melyik szót válasszam, hogy kezdjem? Hogy fogalmazzak, hogy ne legyen félreérthető? Olyan kényes ez az egész, talán lehetetlen válalkozás. Hány szó kell ahhoz hogy megfogalmazzak egy érzést, egy képet amitől helyére kerülnek a dolgok és átadható lesz egy felismerés. Szinte hallom a kattanást amivel az utolsó mozaikkocka is helyére kerül, a tüdő megtelik levegővel és a kilégzéssel a torokban rezzenő hangszálakon felmorajlik: “Aha!” Ez az! És egy rövid pillanatra egyértelmű lesz a világ, kerek és teljes, minden kételj és kétértelmüség nélküli. Az ember szó szerint benne áll a bizonyosságban.

Ezt kellene megfogalmazni valahogy egyszerübben, tonnányi szóvirág nélkül, hogy mégiscsak létező fogalom a kontinuitás, amire csak vállat rándítottunk a történelemórán. Íme, itt állok, benne vagyok, alattam körülbelül négyszáz esztendő tevődik egymásra évről évre, napról napra. Ezt kéne elmagyarázzam valahogy, azt, ahogy állok Londonban a Covent Garden kövén, ahogy összekapcsolódik a hely szelleme a saját emlékeimmel és ahogy öntudatlanul azt mondom: Aha!

Talán ha szavak helyett egyszerüen odavezetnélek ...

Caerdydd

Caerdydd, azaz Cardiff volt, van és lesz.


Fekszik az északi szélesség 31-ik és a nyugati hosszúság 3-ik fokán, a Greenwch-i időzónában ott, ahol a Taff folyó a Brisztol öbölbe ömlik.



Caerdydd Wales fővárosa és lakói a wales-iek. Külön nyelvük, önálló nemzetgyűlésük van és ők adják a brit koronaherceget, a jövendőbeli angol királyt.
A walesiek derüs, tiszta tekintetű népek. Tapasztalt népek, hosszú-hosszú történelemmel és erőteljes jelennel. Új épületeik mint a nemzetgyűlés új székhelye vagy az operaház harsány, formabontó tömbje magabiztonságot sugall, erőt, merészséget. És a jövő? Szilárd. Olyan, amilyen az őt előkészítő alap.

A kikötő

Az operaház

Nyelvészkedés

 Csütörtökön indulok Cardiffba.

Ez welszi nyelven így hangzik:
Byddaf yn dechrau i Caerdydd ddydd Iau nesaf.

Visszafordítva ószékelyre annyit tesz mint:

    


... hmmm.
Ettől függetlenül azért csütörtökön elindulok Cardiffba.