Az utazólista

Az utazólista egy nagyon racionális tett, józan előrelátás azért, hogy később elkerüljük a fájdalmas meglepetéseket. Jóval utazás előtt elkezdődik és bármi felötlik - halálosan fontos dolog - az gyorsan felkerül rá: csipesz, a piros pulóver, útlevél, kisbicska, fogpaszta, memória kártya, fürdőruha, stb. Tovább jár-kel az ember vagy vacsorázik vagy  TV-t néz, olvas és egyszercsak hopp! Eszébe jut még valami: a bankkártyája, vagy a telefon töltő vagy az új nyaksála. Mint egy terhet hordozza a fejében ezeket a dolgokat addig amíg a listához nem ér és ceruzát nem ragad, hogy felírja. Szabályosan kiírja magából és ezzel megkönnyebbül.
Így képzelem el az utazólistát mert nekem nincs, soha nem voltam képes ilyen határozott rendet szabni a bőröndömnek. Nekem nincs, de a floridai kolegámnak viszont van! Ő egy nagyon szervezett pali, mindig lenyűgözött az a részletesség amivel előre összeállított bármilyen programot. Hát vele utazni maga a biztonság, gondoltam, és azon nyomban elfelejtettem a menetrendet. Hálásan és hűségesen követtem mindenhova.

Így vonultunk a három hetes roadshow alatt: ő elöl és én utána. Már az akárhányadik reptéren jártunk, pont San Franciscoból készültük átrepülni Vancouverbe. Gyűlt bennünk a fáradság, ritmusunk kissé lassult és bőröndjeink egyre súlyosabbak tűntek. Rutinosan kerestük a checkin pultot és lódultunk neki a maradék 15 méternek. Nem beszélgettünk, inkább fegyelmezetten tűrtünk. Ráadásul én csakis az előttem guruló bőröndöt figyeltem, semmi sem járt a fejemben.
Egyszercsak megállt előttem a bőrönd de olyan hirtelen, hogy majdnem feltorlódtam rá. Meglepődtem és egy fájdalmas kiáltást hallottam: "Az útlevelem!" Tessék?! "Otthon hagytam az útlevelemet! Pedig rajta volt a listámon!" 
Lassan eszméltem: Kanadába beutazni útlevél nélkül még neki sem lehet. Gondolom lelki szemei előtt megjelent az  utazólista, tisztán látta a bejegyzést és azt is tudta, hogy melyik fiókban kellett volna keresnie ha csomagoláskor tényleg használta volna a listáját. De így kényszerpihenőre került három napra míg újra találkoztunk. Három napig csücsült ugynabban a városban és végre volt ideje megnézni olyan dolgokat is amiket mindig szeretett volna de sosem volt ideje...