Filozófia

A reptér talán alkalmas is lenne erre, mert a várakozás, a kényszerpihenő ráviheti az embert némi elmélkedésre. Egyszer már láttam ilyet a londoni reptéren: folyósok hosszú fala hírdette, hogy az eltérő nézőpont nem más, mint egy nézet egy olyan pontból, ahol nem te állsz. A képek és a felíratok szépen illustrálták ezt a tételt. Most a budapesti reptéren találtam hasonlót: ha tűkörbe nézel, kit látsz? Milyen viszonyban vagy vele? A felírat arra sarkall, hogy gondolkozz el ezen :)

Csend

 

"Minél jobban ritkulnak a szavak, 

annál jobban sűrüsödik az igazság; 

s a végső lényeg a hallgatás táján van, 

csak abba fér bele."

                                                                                                /Ottlik Géza/

Az olasz Campo Malduli, vagy Malduli mezeje lett a néma szerzetesek első otthona. Innen a név is: kamalduliak. A pápa 1027-ben engedélyezte, hogy életüket a lelki tökéletesedésnek szenteljék, szemlélődjenek, elmélkedjenek. 

Úgy éltek, mint a remeték: egymástól elszigetelve, külön házacskákban. Apró közösségeiknek szigorú rendje volt az imádkozásban, áhitatban és a munkában is, hiszen mindenik házban zajlott valamilyen tevékenység: gyógynövénytermesztés, másolás, írás. Némasági fogadalmukat évente egyszer törhették meg pár napig. Ilyenkor összegyűltek a közösségi házban és hogy valóban beszéltek-e? Ki tudja. 

„Mielőtt megszólalnál, gondold végig, hogy amit mondanál, szebb-e, mint a csend, amit meg akarsz törni.”   /JCF Hölderlin/

Az ember öröktőltől fogva igyekszik felismerni a végső igazságot. Hol keresse? Érzi, hogy valahol, a folyton változó anyagvilágon túl lehet, amit az anyag csak elfed, elrejt, és minél zaklatottabb az ember, annál kevésbé fog rátalálni. Érzi, hogy kell ehhez valami belső béke, derű, valami, ami belül, a szívben van és nem kívül. Valami, amit az ész sem tud felfogni, az érzelem sem tud átérezni mert ezeken is túl van, a lélek mélységes forrásában. Ezt sejtjük mindannyian, noha megfeledkezünk róla, vagy meg akarunk feledkezni róla, hiszen olyan sokfélék vagyunk. Mindig voltak közülünk olyanok, akik felvállalták ezt keresést és nekiszentelték az életüket. De tudja-e valaki a pontos utat, a módszert, a hogyant? Hát ez az, amiről sejtésünk sincs, csak próbálkozásaink vannak. Törekvések, akarások, igyekezetek. 

Így járják a saját útjukat a néma szerzetesek is, és bíznak. Bizalom, hit nélkül sosincs eredmény és talán pont ez az "út" maga! Bármilyen formát öltsön is az élet, ha van bizalom és hit, megszünnek a nehézségek, könnyüvé válnak a próbatételek és az ember szívét beragyogja a tiszta fény. 

Magyarországon Majkon éltek kamalduliak 1770 és 1782 között. 

Emlékeső

A Kóvádisz mottóját egy Marquez idézet adta:

Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik 
és ahogy visszaemlékszik rá, mikor el akarja mesélni.

Most találtam egy japán képzőmvésznőt névszerint Chiharu Shiota-t, aki ezt az idézetet térben is leképezte. Az installáció cme: Emlékeső.

Az installáció több mint húszezer kulcsot tartalmaz és ezeket köti össze. Vicces, hogy ezek mind magyar kulcsok amiket idevaló emberek gyüjtöttek egy felhivás alapján, ebből épült a kiálltás. Új kulcs egy sincs közöttük, mind régiek. Mind egy-egy emlék, egy-egy  személy életének "nyitja".

Chiharu Shiota ezt mondja a kulcsokról:
"A kulcsok nagyon különbözőek lehetnek, de egy tulajdonság alapvetően összeköti őket. Szerintem általában úgy néznek ki, mint egy emberalak, és általános jellemzőjük, hogy egy nagyobb fejhez egy pici test társul. Ez az emberi forma szinte mindig egyformán érvényesül.
Ezekkel a kulcsokkal különböző életek különböző emlékei gyűlnek össze, hiszen ez a rengeteg kulcs rengeteg különböző emberé volt."

Egy emlék soha nem csak egy emberé. Ha eszembe jut egy kirándulás, azok az emberek is eszembe jutnak akikkel együtt voltam. A közös élményről ők is őriznek emlékekeket és ezek ugyanúgy visszacsatlakoznak hozzám. Az én "kulcsom" és az ő "kulcsaik" össze vannak füzve és ez mind együtt, a rengeteg kulcs, a rengeteg kapcsolat és fonál adja ki azt a hálót aminek mi is részei vagyunk. A rengeteg magyarországi kulcs még hihetőbbé teszi ezt az összekötöttséget hiszen a kulcsok sok egymást ismerő ember gyüjtöttéséből származik. Tehát a kulcsokat összkötő vörös fonál valós kapcsolatokat képvisel.

És miért vörös a fonál szine? Chiharu Shiota ezt mondja:
"A vörös szín a testben áramló vér színe is. Ígya kulcsokat is egyfajta véráram köti össze. Ráadásul Japánban azt tartják, hogy már akkor, amikor egy kisbaba megszületik, összeköti őt a jövendőbeli férjével vagy feleségével egy láthatatlan, nem tapintható, nem anyagi vörös szál, egy vörös vonal.Valamint a vörös, illetve a piros szín a sors, a végzet színe is."

Szentendre, Ferency galéria, Chiaru Shiota: Emlékeső

Ballagás

Kicsit tűnődve:

Ballag már a véndiák tovább, tovább
Isten veletek cimborák tovább, tovább
Ez út hazámba visszavisz
Filiszter leszek magam is
Tovább, tovább, tovább
fel búcsúcsókra cimborák!

Szép emlékek jöjjetek ti is velünk
Nyári felhők jöjjetek mi is megyünk
Ti alsós felsőbb évesek
Örökre isten véletek
Tovább, tovább, tovább
Fel búcsúcsókra cimborák!

Csendes már a tanterem tovább, tovább
Jó remény hajt szüntelen tovább, tovább
A boldog, édes ifjúság
Emléke mindig visszajár,
Tovább, tovább, tovább
Fel búcsúcsókra cimborák!

Ballag már a vén diák tovább, tovább
Búcsúzni kell most cimborák tovább, tovább.
Az élet hív, a munka vár
Itt az óra, meg ne állj
Tovább, tovább, tovább
Fel búcsúcsókra cimborák!

A másik oldal

Évekkel ezelőtt, Londonban a Heathrow repülőtéren sokáig futott egy reklámkampány. Nem mindennapi dolgot reklámozott: célja a tolerancia, a mások szempontjának megértése és elfogadása volt.
Ennyi.
Nem láttam cégnevet, rejtett márkát, vagy szponzort... akármilyen furcsa, de nem találtam hátsó szándékot. Csak képeket és a képek két oldalán feliratokat arról, hogy mit ábrázol. Persze, teljesen ellentétes feliratok jelentek meg ugyanarról a képről, mert miért gondolná ugyanazt két ember? Valami ilyesmi volt:

TÖRTÉNELEM <  >  ROMOK

EGÉSZSÉGES <  > BÜDÖS

FÉLIG TELE <  > FÉLIG ÜRES

ÖREG <  > BÖLCS

SEBESSÉG <  > VESZÉLY

A sok kép között néha megjelent egy-egy magyarázó felirat is. Ezt jegyeztem meg:

Another point of view is a view from a point you are not.

/ Egy másik nézőpnt egy olyan pontból való nézet ahol nem te állsz./

Yes! Csak helyeselni tudtam és azóta is eszembe jut néha, ha az enyémmel holmlokegyenest ellenkező véleménnyel találkozom. Hol állhat az a másik, hogy az ő szemszögéből így látszanak a dolgok? Milyen nehéz sokszor belehelyezkedni a másik bőrébe vagy szimplán csak elfogadni a tényt, hogy van a mienktől különböző vélemény. És mindezt derüsen, megfontoltan, minden epeömlés nélkül vagy anélkül, hogy a másikat egy kicsit is lehülyéznénk legalább gondolatban... Hogy kerüljünk át a másik oldalra? Csak ismételni tudom: egy másik nézőpont egy olyan pontból való nézet stb.

... és hogy miért írom mindezt most? Ők juttatták eszembe:

Egy szőke nő átszól egy másik szőke nőnek aki az út túlsó oldalán áll:
- Te, hogy jutok át a másik oldalra?
Mire a válasz:
- Hát te már a másik oldalon vagy!