Isztambul, 5. nap

Eirene mecset/templom: 

Talán Konstantinápoly első keresztény temploma, amit Constantinus építtet a IV. században. Még hosszhajós elrendezésű, de már hatalmas kupola nyitja meg a teret. A szentély érdekes, ilyet még nem láttam: amfiteátrum szerüen futnak körbe az ülések, innen figyelte a misét a kiemelt papság. Az egész épületnek van valamilyen őszinte bája, ami általában jellemzi a kezdeti időket: a régi tapasztalatokra támaszkodik még, de már jelentkeznek az új formajegyek amiket nem a hosszas gondolkozás, hanem a kreatív intuició, a hit és a lelkesedés alakítanak.

A Chora mecset/templom: 

Az épület folyamatos átalakításai talán kevésbé fontosak, a lényeg: a mozaikdíszítés ami 1310-1317 között készült. Itt már érződik a magas mesterségbeli tudás: csodálatos részletek, ini-mini mozaikdarabkák, és a térábrázolás! Ami egyidős, vagy talán meg is előzi  az itáliai kezdeteket és hatásal van a teljes reneszánszra. Fantasztikus élmény. 

 

Pantokrátor-templom, ma Mollah Zeyrek mecset

Piroska alapította 1118-24 között. Piroska magyar volt: ő volt Szent László lánya, aki bizánci császárné lett és nagy tisztelet övezte mély vallásosságáért.

  

Végre ebéd! Csak előbb áthajózunk a Boszporuszon.

Ma Ázsiában kostolunk csodálatos ízeket, pontosabban a Ciya étteremben a Kadiköy negyedben. Remélem még visszatérünk ide :)

Lofoten

 Előszőr jártam Norvégiában mint igazi turista: busszal, 30 utastárssal és idegenvezetővel. 

A norvég partok olyanok mint a csipke. Számtalan fjord, öböl, hegycsúcs között kanyarog az út. A tájban elszórva bújnak meg a színes házak: svéd pirosak, sárgák, fehérek, drappok. Ha öt ház van közel egymáshoz, az már egy falu. Komolyabb település már tizenöt-húsz házból is áll. Itt érti meg az ember miért olyan szótlanok és távolságtartóak a norvégok. 

Halászattal foglalkoznak, igazi vizi népek. Ma talán többen csak eszik a halat mint ahányan fogják, a jólét és a számtalan út mindenhova eljuttatja a kényelmet. 

A Lofoten szigetcsoport egy a számtalan "csipke" közül. Meseszerű tájai, öblei, és a teljesen "fehér" éjszakái miatt a norvégok is itt nyaralnak. Nagyon sok volt a lakókocsi, a sátor és a hatalmas turistabusz, mint a mienk is: mondhatnánk tömeg volt. 

A fjord neve, ahova hajóval mentünk: Troll. Ez a neve annak a manónak, vagy gonosz törpének aki ha előbukkan és ha nincs jókedvében, sok fejtörést tud okozni az embereknek. Minden szuvenirbolt árult ilyen apró figurákat, hogy hazavihessék a turisták. Mi nem hoztunk, jobb ha nincs ki megtrollkodja a terveinket. 

Vasa

Skandináviában minden fontosabb településnek kijárata van a tengerre. Cikk-cakkos öblökben vagy folyók torkolatában fekszenek és népeik a hajózás nagymesterei. Viking korukból őrzik ezt a tudományt, ezt örökítik át generációról generációra.  A vérükben van a hajózás és a kikötő a szerves része a városképnek.






Bármerre jártunk, hajót láttunk. Még a templomban is függött egy hajó makett.

Ennyi tudás, tapasztalat láttán az ember nem is kételkedne abban, ami ezekből a hajóműhelyekből kikerül. Itt csak nyerő megoldások születhetnek, gondolnánk és mégis... Mégis bekövetkezhetett a lehetetlen, a "megbicsaklás" és az egyik vadonatúj hajó elsűlyedt. Rögtön az első próbaúton, alig 1300 méter megtétele után.

Na-na! Álljunk csak meg egy pillanatra mert erről mostanában nem írt az újság. Pedig ez elég nagy szenzáció! Ki látott még ilyet: épp csak vízre engedik nagy csindarattával a hajót, indulna az első próbaútjára tele tengerésszel és boldog családtagokkal mikor  egyszercsak megbillen, az oldalára borul és viharos gyorsasággal elsűlyed. A pánikbaesett népek ugrálnak a vízbe, már aki elég szerencsés és a fedélzet közelében tartózkodik. Sok a halott. A lelkes ünneplés egycsapása kétségbeesett haláltusává lesz. A partron előbb még integető emberek arcán a lelkesedés iszonyattá torzul ahogy végignézik a tragédiát. A szemük láttára tűnik el az eddig épített legnagyobb hadihajó, a büszkeség, az eljövendő csaták győzelmének kulcsa. Ez a "kulcs" immár harminc méter mélyen hever a tenger fenekén és ott is marad háromszázharminchárom évig.

Mikor ez történt 1628-at írtak és az újságírás még nem volt divatban. Az emberek egymásnak mesélték a svéd korona büszkeségéről, a négyszáz ágyuval felszeret hadihajóról, a Vasa-ról szóló esetet. Bizottság alakult és hosszasan vizsgálták az ügyet de nem találtak hibást. Aztán lassan fátyol borult a történtekre.

Végül 1961-ben sikerült a roncsot felszínre hozni és konzerválni. Ma Stokholm egyik nevezetessége a Vasa múzeum. Ha innen nézem, a hajó valóban nagy karriert futott be: híressé vált és tömegek csodálják karizmatikus alakját. Győzött! De nem háboruban hanem békében. Ez az igazi nemes győzelem.

A Vasa makettje a múzeumban

Azért mégis izgatja az embert, hogy mi lehetett az igazi ok... Hát ezt olvastam valahol: a harminc éves nagy "tülekedésében" a svéd király pont a lengyelekkel viaskodott mikor megtudta, hogy azok hatalmas hajót építenek. Így elrendelte, hogy az épülő Vasa hajóra kerüljön még egy teljes szint komplett hadifelszereltséggel. Ezzel megváltoztott a hajó aránya és veszélybe került a stabilitása. A többit már tudjuk. Talán nem az első és nem is az utolsó eset amikor a politika okosabbnak hiszi magát a szakmabelieknél.

Álom

Egy társaságban ülünk és a Kóvádiszról beszélgetünk. Barátok, jó ismerősök kérdezgetnek, ötletelünk, találgatunk. Én felvetem, hogy szerintük mi legyen a következő poszt? Mert a Shinkanzen szerintem nagyon feldobta a labdát és ehhez hasonló "szenzációt" mit találjak? Hát többen is összedugják a fejüket és felidézünk sok emléket, sztorit. Már nem is tudom ki dobta be azt, amikor hajóval mentünk az északi jegestengereken...
Hűh! Szinte el is felejtettem, milyen igaz! Milyen érdekes út volt! Valahol nagyon északra szálltunk hajóra és a Norvég és Barens tengeren keresztül hajóztunk ki a Jeges tengerre egy hatalmas hajón, a nevét már elfelejtettem, de előttem van a fekete hajótest mert inkább teherszállító volt mint utasszállító. Mi fent álltunk az emberemmel a fedélzeten és onnan néztübk lefele a vízre, gyönyörű volt. Micsoda színek! Mélykékek, türkizek, fehérek, rózsaszinek... És a fotók?! Hova is mentettem a fényképeket, lássunk csak... de biztos előkerül majd, hogy is tudtam elfelejteni! Emlékszem, már tisztán látom magam előtt az úszkáló jégtáblákat, jéghegyeket és a sokszínű vizet, milyen tiszta! Milyen síma és csendes. A hajóról lefele bámulva messze belátunk a mélybe.

PS. Reggel, ébredés után megnéztem az álmoskönyvet. Az egyik variáns szerint hajóval utazni: akadályoztatva lenni, hmmm. Viszont a síma tiszta víz mindenütt jó, csak a jég jelenthet kihülést, megfázást. És valóban, egy kicsit kapar a torkom... 

Zsófia főhercegné uszálya

Mi a közös Zsófia főhercegné és a hajózás között, talán az uszály? A Zsófia főhercegné ruhavégződése, amit egykor susogva vontatott maga után lépésről lépésre a fényesre vikszolt padlón? Ugyanúgy ahogy a nagy lapos aljú teherhajó csordogál lefele a Dunán? Mert mi másért neveznének el egy teherhajót Zsófia főhercegnéről!? Igazán szépnek egyikük sem volt mondható habár mindketten igyekeztek: az egyik gyöngyökkel és selymekkel, a másik vendéglátóhajónak átalakítva. A lóláb azért kilóg és főleg ha takargatják! Dehát nem erről szeretnék írni.
Tahitótfaluban szálltunk fel Zsófia főhercegné "uszályára", vagyis a vendéglátós hajónak átalakított, Zsófia főhercegné nevű és egykor uszályként szolgáló 'valamire" Budapest fele. A felső fedélzeten, a hajó végében posztolt a DJ és mint a modern időnk "papja" diktálta a tempót.

A hajó lassan elindult és a látvány minden dilemmát feledtetett. Zsófia főhercegné uszályán elhagytuk Tahitótfalut...

... és megérkeztünk Budapestre. Átcsorogtunk az Árpádhíd alatt.

Következett a Margit híd:

A Parlament imponzáns fényei úgy kápráznak, mintha Trianon meg sem történt volna.

Aztán lassan a Lánchídhoz érkeztünk:

Utána az Erzsébet híd következett:

És végül a Szabadság híd.

Szép.
Az uszályon sok külföldi utazott és folyamatosan villogtak a fényképezőgépek.  Emil Rulez-t idézve:

Hello tourist du bist in Budapest,
capitol of Hungary
For a little money I will show you
this beautiful city

this is called Danubius
wich is a river and also a radio
that is a Bridge wich is called Lánc
and also one radio

Hello tourist on the right side,
Hello tourist on the left side


... és így tovább.