
Hűh! Szinte el is felejtettem, milyen igaz! Milyen érdekes út volt! Valahol nagyon északra szálltunk hajóra és a Norvég és Barens tengeren keresztül hajóztunk ki a Jeges tengerre egy hatalmas hajón, a nevét már elfelejtettem, de előttem van a fekete hajótest mert inkább teherszállító volt mint utasszállító. Mi fent álltunk az emberemmel a fedélzeten és onnan néztübk lefele a vízre, gyönyörű volt. Micsoda színek! Mélykékek, türkizek, fehérek, rózsaszinek... És a fotók?! Hova is mentettem a fényképeket, lássunk csak... de biztos előkerül majd, hogy is tudtam elfelejteni! Emlékszem, már tisztán látom magam előtt az úszkáló jégtáblákat, jéghegyeket és a sokszínű vizet, milyen tiszta! Milyen síma és csendes. A hajóról lefele bámulva messze belátunk a mélybe.
PS. Reggel, ébredés után megnéztem az álmoskönyvet. Az egyik variáns szerint hajóval utazni: akadályoztatva lenni, hmmm. Viszont a síma tiszta víz mindenütt jó, csak a jég jelenthet kihülést, megfázást. És valóban, egy kicsit kapar a torkom...
No comments:
Post a Comment