Egy kisgyerek az apja tenyerébe hajtotta a fejét és elaludt. Még a sapkácskája is félrecsúszott ahogy ránehezedett a nagy tenyérre s a kis szája nyitva maradt, mint a mélyen alvóknak általában. Picike lehetett még, olyan nyolc - tíz hónapos forma baba akiknek a biztosnág egyenlő a szülői érintéssel, a bőr illatával és melegével.
Az apa nagy műgondal tartotta a kis pufók pofit a jobb kezével, míg a bal kezével erősen markolta a bicikli kormányát és óvatosan egyensúlyozott a gödrös úton. Lassan pedálozott, kis babája ott ült előtte a csőre szerelt pótülésben.
Nagyon rossz volt az út. Mi autóban ültünk és nagyan lassan haladtunk mikor észrevettük a velünk szembe jövő biciklit. Tétován inbolygott a gödrök között hátán az apával és az előtte alvó gyermekkel. Az apa észrevette, hogy rácsodálkozunk a nem mindennapi látványra és ránk mosolygott. Ilyet még ő sem látott eddig azt hiszem.
Nagyon szepen ir.
ReplyDeleteNen gondolkozott azon ,hogy komolyabban foglalkozzon az irassal ?
A nagy tenyer a kez melege a lassu zotykolodes emlekezteti az ember a gyerekkorara. A bizos, gond nelkuli gyermekkorra.
Orommel olvasom az irasait.