Két nap olasz módra és maguktól hullnak le a ráncok az emberről. A "gyors" ebéd több mint egy órát tartott és három fogásos volt: Velence környéki rák saját páncéljában felszolgálva + zöldséges pasta + rombuszhal krumplival és zöldségekkel. Ehhez járt egy könnyű fehér bor és a végén kávé.
Az "ünnepi" esti vacsora sok órás és hat fogásos volt: papírvékony olasz sonka parmezán reszelékkel + panini gombával + mennyei gombás rizotto + spenótos pasta darált hússal + marhasült zölségkosárkával + vanilia fagylalt csoki öntettel. A csokit forrón öntötték a fagyira amitől a fagyi kissé megolvadt és a csoki kissé megfagyott...
..... hmmm :) micsoda egyszerű de fenséges küizin-fogás. Ezektől engednek ki a görcsök, szállnak tova a gondok és marad csak a kellemes társalgás ami - vigyázat! - nem túl mély, hogy jusson elég figyelem a mámorban úszó izlelőbimbókra is. Egy újabb korty bor után könnyedén gurul a nevetés a felhangzó poénra.
- Kávét?
- Oh igen, köszönöm.
Egy utolsó kakaóporos bonbon a kávé mellé és jöhet a maradék bor. A korty magával sepri a még odatapadt kakaót, selyembe csomagolja és úgy csúsztatja végig a garaton lágyan, könnyedén mint az esti szellő.
A vacsora után vissza a szállodába, jobban mondva villába, ami egykor gazdag velencei nemesuraknak szolgált menedékül a lagunák felett tomboló nedves időjárás elől. A sétányokat borító darált kavics megadóan zizeg az autó kerekei alatt és a szobába érve, mihelyt helyére kerül a kis kártyalap, felragyog a fény. Tündököl a kristálycsillár és diszkréten világítanak az állólámpák a komódon, az ágy mellett vagy az aranykeretes festméy előtt. Láthatatlan kezek mindent elrendeztek éjszakára, behúzták a zsalukat a szoba mind a négy ablakán és csalogatóan tűrték fel az ágytakaró szélét. Mi más hiányzik még? Egy gyors toalett és egy könnyű álom.
Carpe diem.
No comments:
Post a Comment