Pletyka

Ismét beszállásra várok a reptéren és közben magamban pletykálgatok. Lógatom a lábam és kukkolom a jövő-menő embereket, ezt a sok rutinos utazót akik úgy járnak kelnek, hogy alig látnak valamit maguk körül.  Egyszóval csak magukat látják. Így könnyű bámészkodni, még paraván sem kell a rejtőzködéshez. Senki nem figyel rám.

Hopp egy magas pali, simán megvan 2 méter! Azta' ez méret. A lábán legalább 50-es színezüst tornacipő. Az a másik meg széltében óriási. Mellete egy csinos mancika, milyen fura pár, lehet sok a pénze a pasinak. Na jó, már egyre többen zümmögnek körülöttem, gyűlnek a népek. Mellém ült egy fekete fiú, ölében tartja az útlevelét. Addig fészkelődöm, míg leolvasom mit ír rajta: Republic of Kenya. Ránézek, a tekintete üres és riadt mint a kiszolgáltatottaknak általában, akiknek sorsáról szeszélyes szellemek döntenek.  Egyszercsak megáll előttem egy duty-free szatyor, benne három üveg hungarikum. Jól van öcsi, vigyétek csak, nem fogjátok megbánni.

Most tolnak be toloszéken egy öregurat a kapu elé, ez a jel: nemsokára indul a beszállás. Buszozás lesz, hát én szépen kivárom amíg lemegy a sor, még egy darabig ülve maradok. Kicsi és nagy igyekszik el előttem. Egy csajszi trikóján virit a felirat: "Nothing lasts for ever". Hát mondjuk ez igaz.
A busz döccenve megáll a gép előtt de még csukva maradnak az ajtók. Előbb az öregurat viszik fel a lépcsőn, egy markos legény ölben cipeli a gépbe. Mi csak ezután indulhatunk. Tolong a sok nép a lépcső körül, előttem egy svéd család két tagja is sántál. Vajon sántán jöttek vagy itt sántultak le? Ez tényleg feledhetetlen élmény lenne.
Végre rátalálok a székemre. Az öregúr készségesen teszi tovább a botját, pont mellé kerültem. Beszédbe elegyedünk és ha pletykára vágytam, most megkaptam. A rozzant test álcája mögött egy MB1-es focista-kézilabdás rejtözködik aki nagy gesztusokkal tölti ki a teret fantasztikusabbnál fantasztikusabb történetekkel. Élmények, emlékek, nevek, bulik könnyedén szállnak pedig a gesztikuláláshoz mind a két kezére szüksége van, hogy egymást megtámaszthassák és megemelhessék. Folynak a sztorik az aranycsapatról, a Fradiról; és Puskás Öcsi, és mi történt Kocsissal, meg a Barca ahol az unoka kezd az ifi csapatban, és a 158 meglátogatott ország; az IBM sportkijelzők, az első osztályú repülőutak, hogy milyen Paul Newman mint szomszéd és mit vett a gyermekinek Robert Redford, és a hatszobás ház... Jó két óra meseország után végre megérkezünk Stockholmba. Én ezalatt jól kipletykáltam magam.