Rutin

Utazás előtt az ember átismétli még egyszer a menetrendet, kiszámolja, hogy mire mennyi időt kell szánnia és elindul. A pontosidők beépülnek a zsigereibe és onnan diktálják a tempót, az irányt és hogy mikor mire figyeljen. Olyan lesz mint egy felhúzós játék amit a reflexei irányítanak: a szemek az útkereszteződéseket kémlelik, a fülek az érkező metroszerelvény hangját fülelik és a marok feszesre zár a bőrönd fogantyuján. Tudatos koordinálás nem szükséges mert a feladat már rutinszerű, beidegződött. Az igazolványát felteszi a pultra és bal kézzel fellendíti a bőröndöt a szalagra. A marok kienged és a bőrönd lassan eltűnik a szalagon.
Beszálláskor egy pillantással regisztrálja az ülőhely számát és anélkül, hogy jobbra vagy balra nézne, préselődik az arctalan tömeggel együtt a gép belseje felé. A szem, ami csak számokra van kihegyezve, nem regisztrál semmi mást. Csak kontüröket és akadozó tömeget lát ami lassan araszolva oszladozik előtte mig végre feltűnik a szék, az a bizonyos, ami bő két órára neki van kijelölve. Merev arcal huppan az ülésbe. Készen áll hogy végigszenvedje azt a szolgáltatást amiért fizetett.
A stewardess szokásos módon üdvözli az utasokat és a biztonsági bemutatót szokás szerint alig figyeli valaki. A motorok felbúgnak, a gép kikanyarodik felszáll majd leszáll és kész. Ez mind szokás szerint való. A marok újra rázár a bőrőnd fogantyujára és úgy érkezik haza az ember, hogy sokszor fogalma sincs arról ki ült mellette két órán keresztül.
Vagy mégis? Mert van ezalól kivétel és megtörténik, hogy ez az idő mégsem marad emléktelen. Ha feltörik a szokás, ha változik a ritmus, ha például a stewardess helyett a kapitány üdvözöl hogy bejelenthesse felszállásig jócskán várakoznunk kell. Mert ezzel zuhan a menetrend. A rutin csődöt mond és az arcvonások felpuhulnak, kibújnak a kontrol alól. A szem finoman fokuszál és körbejár a többi utason, hogy lássa azok hogyan reagálnak. És akkor észreveszi mellette a fiatal lányt, a nagydarab szemüveges palit a háta mögött és a feleségét. Látja, hogy két sorral odébb egy kisbaba békésen elaludt a mamája ölében... csitt! Csak csöndben, nehogy felébresszük...