Notre Dame

A párizsi Notre Dame templomában azt szeretem a legjobban, amikor a vasárnapi mise végén felharsog az orgona. Az orgonista improvizálni kezd és a regiszterek fokozatosan harsognak fel.  Újabb és újabb sípok szólalnak meg, újabb szólamok csatlakoznak a bővülő, emelkedő, spirálokban terebélyesedő futakomokhoz és betöltik a temlomot. A boltívek mintha nyújtóznának az növekvő hangözönben ami egyre fenségesebben, tovább, tovább dagad, telítődve sokasodik hogy már feszül a tér mert nehezen bír el ezzel az áradással amikor! Szinte észrevétlenül, megnyílik a főbejárat két vaskos fatáblája és a templomot elönti a fény. A harsogó hangözön egyszerre összeolvad a világossággal...

Nem hiszem, hogy van ember, akit ez ne érintene meg. És ne várná, hogy újra része legyen benne.

FLUCTUAT NEC MERGITUR