Tegnap megálltam tankolni az egyik kútnál a Hungária körút mentén. Rögtön jött a benzinkutas és felajánlotta, hogy tankol helyettem, én pedig bementem az üzletbe fizetni. Minden úgy történt mint eddig ezerszer de mégis! Mégis valami nem stimmelt. Már az autóban voltam ismét mikor rájöttem, hogy mi az: a benzinkutas kora. Igen, a kora.
Itt Pesten ha körbenézek az üzletekben, vendéglőkben, mozikban, a benzinútaknál csak csupa fiatalt látok, mintha az idősebb generáció nem is létezne. Magától felszívódna, de hova? Nyilván egy látens kinlódásba a túlélésért...
Ha az ember csak ezt a képet látja, nyilván fel sem tűnik. Én Amerikában szembesültem előszőr azokkal az idős emberekkel akik különböző szolgáltatásokban dolgoztak. Ott éreztem előszőr ezt a "valami nem stimmel" érzést miközben olajozottan folyt a vásárlás például. Ősz fejek, néha copfba kötött féhér lófarkak - mint az én benzinkútas emberem is - ügyködtek a megszokott módon. Az üzletben, a vendéglőben, a taxiban, a repülőtéren.
Talán az ő számuk lehetne a stabil, nyugodt társadalmak egyik ismérve is... ahol a folytonosság mintha kevésbé engedné, hogy csupán a koruk miatt kerüljenek lapátra emberek. Kiszámíthatóbb lenne talán az életük? Föltétlenül. Számtalan példa utal erre, mint például itt ez mikor a svájci légitársaásg gépén utaztam Ázsiából hazafele. Zürich közelében a pilóta külön bejeletést tett és három nyelven búcsuztatta kolleganőjét akinek ez volt az utolsó repülőútja. Másnap ment nyugdíjba.
No comments:
Post a Comment