Angliában, a reptéren várt a taxi és indultunk is a kiállításra. A sofőr, mint általában ilyenkor megkérdezte hogy utaztam, honnan jövök és elbeszélgettünk az időjárásról. Feltünt a kiejtése, mert mintha nyitottabban ejtette volna a magánhangzókat. Talán. Lehet, hogy nem itt született?
Előszőr a szállodába mentem letenni a csomagjaimat és átvenni a szobát. A recepciónál ázsiai lány komolyan nézegette a személyigazolványomat, már azt hittem baj van vele. Aztán megkért, hogy kövessem és a kollegájához vezetett. Halkan mondott neki valamit és a srác mikor felém fordult, már magyarul szólt:
- Isten hozta, hány éjszakát tölt nálunk?
Őt Krisztiánnak hívták.
Gyors "szobafoglalás" után már mentem is a kiállításra. A standon régi ismerősként üdvözöltek, együtt nyűjük végig ezt a három napot már évek óta. Az idén öt fiatal egyetemista srác kisegítőt szerveztek, hát bemutatkozunk. Elvis, akinek nemcsak a neve de mintha a frizurája is Elvis-es lenne, fontosnak tartja odatenni a neve mellé:
- Albániából vagyok, ott születtem.
A másik fiú bőre fekete, mint az ében. Az ő neve Mundumuko és Zambiában született. Gyerekként költöztek Angliába, úgy mint Elvis. A másik három fiú angol volt: Tobias, Williams és James. De azért elcsodálkoztam egy kicsit: ötből kettő nem odavalósi…
A kiállításon bőségesen volt látogató, elbámulhattam a sokszínüségen. Szószerint. Néha olyan gyönyörű tejeskávé-bőrű ember jött, hogy alig bírtam levenni róla a szemem. A feketének minden árnyalata képviseltette magát és persze ugyanannyi ázsiai is, a különböző szögben ferített szemekkel. Hömpölygött a sok és sokféle nép, mint egy ezerszínű mozaik-ábra.
Este, a vacsoránál már meg sem lepődtem, mikor a kiszolgáló lány raccsolva mondta az "r" betüt, olyan igazi franciásan. Hát váltottam én is és franciául beszéltük meg a menüt. A másik felszolgálónak dél-amerikai indián ősei lehettek, ez egyértelmű. És persze Zoltán, a másik magyar fiú, aki ugyanabban a szállodában dolgozott mint Krisztián! Ő állt a recepciós pultnál, amikor elhagytam a szállodát.
Három nap és az ötből kettő arány mintha a fele-fele irányába mozdult volna el. Nemrég olvastam azt a hírt, hogy London adminisztrációs területén már többen vannak a bevándorlók, mint az őslakósok… Lehet. A gazdagabb angolok vagy mondjam inkább fehérek? Dehát Zoltán és a francia pincérlány is fehér, szóval mondom inkább azok, akiknek a nagymammája is a szigetországban született, ők talán a nyugisabb külterületeken laknak szép házikókban, rendezett virágágyások között. A többi angol pedig elvegyül, keveredik, hogy folyton újraalkossa azt a színpompás mozaikot minek neve Anglia.
No comments:
Post a Comment