Csillagászati tavasz

Csillagászatilag itt a tavasz, jaj de jó! Olyan szép tavasz van, hogy eszembe jutott egy ének:

Kis karácsony, nagy karácsony / Kisült-e már a kalácsom

Jaj de jó: jön nemsokára a Mikulás és az Angyal! Végre fehér karácsonyunk lesz!

Uff... Szólt a néma indián. Két napja rendületlenül havazik és már teljesen összezavar. Talán az idő elkezdett visszafele forogni és mi nem vettük észre?! Rutinból várjuk a tavaszt de nem! Most megyünk vissza a télbe és nemsokára karácsony. És mivel visszafele megyünk, előszőr únni fogjuk az ajándékokat aztán örülni nekik és végül visszatesszük őket a karácsonyfa alá. A gyertyákban, miközben égnek, szaporodik a viasz és aztán kialszanak. A kanóc kifehéredik ahogy ellobban rajta az utolsó láng. Még pár nap, és mi visszavisszük az üzletbe egymás ajándékát.

Így. A világvége után bármi furcsaság elképzelhető.

Tényleg van valami a levegőben, mert szokatlan dolgok történnek. Útközben a bolt fele láttam egy hókotrót az egyik kisutcában. Mit keresett ott? Eltévedt? Vagy hazafutott ebédelni?... Minden lehetséges. Vagy netalán-tán az utcát takarította? Hmmmm, merőben szokatlan gondoskodás lenne  a múltkoriak után. Minden esetre nekem ez módfelett gyanus...