Isztambul, 5. nap

Eirene mecset/templom: 

Talán Konstantinápoly első keresztény temploma, amit Constantinus építtet a IV. században. Még hosszhajós elrendezésű, de már hatalmas kupola nyitja meg a teret. A szentély érdekes, ilyet még nem láttam: amfiteátrum szerüen futnak körbe az ülések, innen figyelte a misét a kiemelt papság. Az egész épületnek van valamilyen őszinte bája, ami általában jellemzi a kezdeti időket: a régi tapasztalatokra támaszkodik még, de már jelentkeznek az új formajegyek amiket nem a hosszas gondolkozás, hanem a kreatív intuició, a hit és a lelkesedés alakítanak.

A Chora mecset/templom: 

Az épület folyamatos átalakításai talán kevésbé fontosak, a lényeg: a mozaikdíszítés ami 1310-1317 között készült. Itt már érződik a magas mesterségbeli tudás: csodálatos részletek, ini-mini mozaikdarabkák, és a térábrázolás! Ami egyidős, vagy talán meg is előzi  az itáliai kezdeteket és hatásal van a teljes reneszánszra. Fantasztikus élmény. 

 

Pantokrátor-templom, ma Mollah Zeyrek mecset

Piroska alapította 1118-24 között. Piroska magyar volt: ő volt Szent László lánya, aki bizánci császárné lett és nagy tisztelet övezte mély vallásosságáért.

  

Végre ebéd! Csak előbb áthajózunk a Boszporuszon.

Ma Ázsiában kostolunk csodálatos ízeket, pontosabban a Ciya étteremben a Kadiköy negyedben. Remélem még visszatérünk ide :)

Vacsora

 Tegnap vacsorázni indultunk, hogy mint általában, eltöltsünk egy jó estét a barátainkal. Elsőnek érkeztünk az étterembe, az emberem és én. Még korán volt, az asztaloknál kevesen ültek és a pincérek az ajtó körül ácsorogtak, várták az érkezőket. 

- Jó estét! Asztalfoglalásunk van a barátnőm nevére! 

A három pincér kedvesen és szolidan üdvözölt, majd az egyik határozottan ezt mondta: 

- Hét fő. 

- Hétfő -válaszoltam, de őszintén el is bizonytalanodtam, mert mi van, ha ma kedd van? Pedig biztos hétfőre beszéltük meg, vagy elnézhettem egy napot?! Kis várakozással nézek vissza a pincérre, mire ő megerősíti: 

- Hét fő. 

- Igen, hétfő - mondom ismét én, és próbáltam összekaparni az önbizalmamat hiszen nem tévedhetek ekkorát, mert tegnap biztosan vasárnap volt, és utána csakis hétfő következhet, vagyis ma hétfő!

- Hét fő. - szólt ismét a pincér rezzenéstelen arccal. 

-Hétfő - mondom, és egy kicsit már bosszant, minek erősíti ezt ennyire? Aztán az emberem finoman megbökött: "igen, igen, heten vagyunk, menjünk már!" 

Csak ajánlani tudom: Byblos étterem 

Filozófia

A reptér talán alkalmas is lenne erre, mert a várakozás, a kényszerpihenő ráviheti az embert némi elmélkedésre. Egyszer már láttam ilyet a londoni reptéren: folyósok hosszú fala hírdette, hogy az eltérő nézőpont nem más, mint egy nézet egy olyan pontból, ahol nem te állsz. A képek és a felíratok szépen illustrálták ezt a tételt. Most a budapesti reptéren találtam hasonlót: ha tűkörbe nézel, kit látsz? Milyen viszonyban vagy vele? A felírat arra sarkall, hogy gondolkozz el ezen :)

Brassó, Prázsmár

 Az erdélyi szászokról keveset beszélünk ha Erdélyről esik szó. A székelység igen, a magyar városok igen: és itt sok látogató számára véget is ér a történet. Gyakorlatban sajnos véget is ér, hiszen ma már alig maradtak szászok, legfeljebb mutatóban. Mégis, majdnem nyolcszáz éven keresztül itt laktak és igen meghatározó tényezői voltak Erdély történelmének. 

Polgárok voltak, és szabad földművesek, kézművesek. Számukra a nemesség, abban a formában ahogy a magyarok értelmezték a földesúr fogalmát, idegen maradt. Erős és zárt közösségeket építettek, ahol mindenkinek része volt védelemben, biztonságban. Humanista eszméket vallottak. A gazdag városi patriciusok mértéktartása messze ellenkezett a magyar nemesi virtussal. 

Brassó az egyik legjelentősebb szász város. A fekete templom őrzi a Törökországon kívüli Európa legnagyobb anatóliai szőnyeggyűjteményét. 

A kisebb települések is erődítettek voltak. Egyik legszebb, legjelentősebb Prázsmár. Sok küzdelemben volt része hosszú története során, de ma már csak turisták járják az erődítményt. 

Medveles

 Először a medve lesett meg minket. 

Közel jártunk már a kabinhoz, mikor jobbról, az erdő homályában ott figyelt a medve. Alig lehetett kivenni az alakját, sötét bundája beleolvadt a homályba. Nézte, hogyan nyomulunk fel a pár lépcsőfokon: mi jelentettük számára az élelmet. Gondolom éhes lehetett és a látványunk összekapcsolódott a pavlovi reflexeivel: nemsokára kiszorják a kukoricát! És jöhet a vacsora. 

Pár perc múlva már mi figyeltünk a légkondicionált les biztonságából, lestük a vacsorázó medvéket. És persze fényképeztünk. 

Lofoten

 Előszőr jártam Norvégiában mint igazi turista: busszal, 30 utastárssal és idegenvezetővel. 

A norvég partok olyanok mint a csipke. Számtalan fjord, öböl, hegycsúcs között kanyarog az út. A tájban elszórva bújnak meg a színes házak: svéd pirosak, sárgák, fehérek, drappok. Ha öt ház van közel egymáshoz, az már egy falu. Komolyabb település már tizenöt-húsz házból is áll. Itt érti meg az ember miért olyan szótlanok és távolságtartóak a norvégok. 

Halászattal foglalkoznak, igazi vizi népek. Ma talán többen csak eszik a halat mint ahányan fogják, a jólét és a számtalan út mindenhova eljuttatja a kényelmet. 

A Lofoten szigetcsoport egy a számtalan "csipke" közül. Meseszerű tájai, öblei, és a teljesen "fehér" éjszakái miatt a norvégok is itt nyaralnak. Nagyon sok volt a lakókocsi, a sátor és a hatalmas turistabusz, mint a mienk is: mondhatnánk tömeg volt. 

A fjord neve, ahova hajóval mentünk: Troll. Ez a neve annak a manónak, vagy gonosz törpének aki ha előbukkan és ha nincs jókedvében, sok fejtörést tud okozni az embereknek. Minden szuvenirbolt árult ilyen apró figurákat, hogy hazavihessék a turisták. Mi nem hoztunk, jobb ha nincs ki megtrollkodja a terveinket. 

Alpok Adria - 6

 Újabb három nap Bad Kleinkirchheim környékén: 

1. A "bátorak" 1 200 m-et ereszkedtek a Wöllaner Nock csúcsáról (2 090m) Arriach faluig. 

A könnyített, szelíd túra Arriach környékén haladt: 

2. Speichersee Brunnach - Falkerthaus

Legmagassabb pont: 2 166 m

Emelkedő: 287 m, ereszkedő: 618 m

Az emelkedőnél annyit "csaltunk", hogy kabinnal mentünk fel a tóig. Az út innen is vitt tovább felfele és majdnem elfújt a szél a nyeregben. A Falkerthaus-hoz nagy reményeket fűztünk, de zárva volt aznap kivételesen. Pech, mert mi kivételesen pont aznap jártunk arra. 

3. A férfi szakasz gyönyörű, de nagyon szeles magaslatokat választotta a Speichersee-ig.

Mi, többiek a Millstad-i tavat és környékét választottuk.