Akácfa

Mindig megnézem, hogy egy embernek milyen a keze. Ez nálam az első benyomás része amiből sokminden kiderül, akár az is, hogy mivel foglalkozik az illető: csak beszél a dolgokról, vagy "kézbe is veszi" a feladatot - milyen beszédes a nyelv! Igen, kézbe veszi még ha képletesen is, erre következtetek egy széles kézfejből, vagy erőteljes újjakból. Egy erős, arányos kéz számomra olyan mint a nyílt tekintet: bizalmat ébreszt.

A repülőgép annyira tele volt, hogy csak egy közbülső szék jutott nekem. Mire rátaláltam a helyemre már körben mindenütt ültek és örültem, hogy csak Londonig kellett elviselnem ezt a "szedvics" állapotot. Két oldalamon vidám magyar hangok szóltak egymáshoz és előre vagy hátra, a sorok között szétszort csoporttársaikat keresve. Legtöbbjükön szürke kosztüm, látszott, hogy "készülnek" valahova. Például a londoni City-be jutott eszembe a kézenfekvő magyarázat és ahogy néztem őket már magam előtt láttam azokat a keskeny, kissé puhány kezeket amik visszaigazolták volna a teóriámat.

Lepillantottam a két szomszédom kezére és elámultam. Széles tenyerek, arányos újjak, kissé vastagak és kidolgozottak. Itt-ott egy-egy bőrkeményedés jelezte, hogy tulajdonosának nem ismeretlen se a lapát, se a nyele... biztos, hogy a Citybe mennek ezek? Nem, nem: itt valami más lehet a magyarázat és kezdtem odafigyelni arra mit beszélnek. Kik lehetnek? Mit csinálhatnak? Olyasmit, amihez hol kosztüm kell hol meg lapát...  és íme: a Magyar Méhészeti Egyesület delegáltjai utaztak egy méhészeti konferenciára. Kosztümösen, a fizikai munka adta derüvel és vidámsággal.

A rangidős delegátus tőlem jobbra ült. Ősz feje és nagy kongresszus-járó tapasztalata volt, a többiek őt kérdezték a részletekről. Az öreg boldog volt és elégedett. Ismét sikerült feladnia poggyászként az ajándékot, egy csemete akácfát. Nem könnyű a szigorodó biztonsági előírások mellett, de amíg teheti, viszi a fát amin a magyar akácméz terem! Ez az ő és mindannyiuk névjegye.
Jó volt kezet fogni velük.