Útra készülök ismét. Két napom van az indulásig és fejben már számolgatom a feladatokat, de nem arról amit vinni kell és ott fog történni! Hanem arról amit kénytelen vagyok itthon hagyni félbe-szerbe... Azt számolgatom, hogy a maradék idő alatt meg lehet-e venni egy hűtőszekrényt, azt kiszállítják-e, beszerelik-e, megtelik-e kajával csütörtök hajnalig, amikor indulnom kell hogy vasárnap, mikor hazajövök legyen mit enni. Ha nem sikerül, akkor az elkövetkező szép hosszú május 1-ei ünnep alatt átérezhetjük éhező proletárok zaklatottsgát, hogy stílusosan fogalmazzak.
Félek, hogy úgy fogom elhúzni a bőröndöt Barcelonába, hogy nem előre nézek, hanem folyton hátrafele. Nem fogom látni a várost ahova megyek, a nagyszerű utcákat, a híres épületeket, a Sagrada Familiat... ehelyett hűtőszekrény márkák röpködnek majd az agyamban, méretek, rögzítő csavarok és az üzletek nyitvatartási rendje itt, Budapesten. Most, indulás előtt így gondolom. De ha majd hazajövök és megkérdik, hogy jártam-e Barcelonában? Büszkén fogom rávágni, hogy igen. :))
