Ha sízni indul az ember nem lát mást, mint a sípályát és a havat. A szállás, az útvonal, a kaja és hasonló "apróságok" csak járulékos zöngék, szükséges kiegészítők ahhoz, hogy jót csúszhassunk a havon, a hegyek között kint a szabadban. Aztán ha bezár a sílift, a szállásra megyünk és várjuk a másnapot, a folytatást.
Előszőr természetesen a sípálya nevét jegyeztem meg: Präbichl. Életemben most hallottam róla előszőr és többször el kellett ismételjem, hogy megragadjon. Fura egy név, azt meg kell adni.
Aztán induláskor a GPS-be be kellett ütni a szálláshely nevét is: Vordernberg. Ebben is kitörik az ember nyelve, de ez már csak egy vállrándítást ér. Itt fogunk aludni, és kész.
Megérkezéskor az első persze a sízés! Ki a pályára és zárásig nyomtuk, csak utána jött a kicsomagolás. A szállás fele menet azért elámultunk egy-két dátumon, amik a házak falán díszelegtek: 1645. Vagy: 1563. Nana!
 |
| A kút barokkos rácsozatán ez az évszám áll: 1668 |
Másnap sízés után azért körülnéztünk a mini kis főtéren és készítettünk egy pár képet. Illemből, de azért rácsodálkozva a több száz éves épületekre és látszólag erős bányász hagyományra. Bányászmúzeum is állt a főtéren, 1846-os évszámmal megjelölve.
 |
| A főtéren balra a bányászmúzeum, jobbról egy sokat szolgált mozdony |
A kép csak szombat este lett teljes, mikor a panzió tulajdonosa kedvesen "kikényszertett" egy
 |
| A négy nyelvű figyelmeztető tábla |
városnéző körútra. Vacsora után teljesen sötétben indultunk, kissé fanyalogva a szokatlan invitálástól de ahogy haladtunk, egyre jobban elámúltunk. Megismerhettük Ausztria első és sokáig legfontosabb vasérclelőhelyét. Mesélt a technológiáról, a házakról, a szokásokról és az emberekről. Mesélt a szorgalmukról, a közösségi életről és a századokkal ezelőtt megszervezett "közösködésről", mint például az első betegbiztosítás kezdeményeiről. Megmutatta a korabeli "tömbházakat", a közös istállót amiben minden családnak jutott egy külön helység. Háromezren laktak itt a legtöbben, ma már a töredéke is elég, hogy fenntartsák a bányát. A múltról mesélt, a fénykorról, arról aminek ma csak az emléke él. A legtöbb ház mégis szépen rendbe van téve, legalábbis a mi tapasztalataink szerint jó karban vannak. Mindeniken tábla, évszám és egy eddig soha nem látott jel miszerint az épület műemlék és háborus konfliktus esetén megvédendő...
A sízés nagyszerű volt. A városnézés annál is érdekesebb hiszen ilyen most történt velünk előszőr. Mert egyszerű fizetővendégekből át lettünk "konvertálva" városnéző turistákká, akiket a túra végén megvendégeltek egy sőrrel. Prosit!
Azért essen szó a sízésről is:
