Kasberg

Kasberg látványa mikor kiszáll az ember a gondolából

Szervusz Kasberg, a szórakozott vendéged megérkezett!

Tényleg fantasztikus, hogy legalább negyedszer térek ide vissza és még most is meglepődöm azon, hogy merre kell menni például. Hihetetlen. Ezzel szemben az emlékem minden ittlétről tiszta és élénk. Mintha az ismerős arcok és beszélgetések, vagy az előadások és sízések kiszakadnának a fizikai környezetükből és teljesen külön életet élnének. A "Hol?" a "Mikor?" kérdések egyáltalán nem játszanak, számomra minden emlék időtlenül leng a vizek felett  egy hermetikus buborékba zárva…
Így történt, hogy az út kétharmadánál jól megráztam a GPS-t, hogy merre visz! Mert nagyon elcsodálkoztam mikor egy autópálya kereszteződésbe érkeztem, vagy meglepődtem a számomra teljesen ismeretlen letérőn. Miért mondja a gép, hogy kanyarodjak balra mikor én egészen meg vagyok győződve arról, hogy jobbra van a jó irány?! Teljesen “vakon” mentem, gyanakodva követtem a GPS utasításait. Csak reménykedtem, hogy megtalálja az útat a Kasberg-i sífelvonóhoz ami majd tovább visz fel a hegyre, vissza az emlékek buborékába, az ismerős arcok közé.

A Hochberghaus látványa

A sípálya és a motoros szán amivel ideérkeztem

És így lett. A GPS megtalálta az utat és sikerült parkolót találnom közel a felvonóhoz. Sílécet béreltem és beszálltam a csomagjaimmal együtt a gondolába. A Hochberghaus menedékház a sípályák között egy kis völgyben fekszik, ide már csak motoros szánnal lehet eljutni. Kissé tanácstalanul keresgéltem a telefonomban egy tavalyi számot, talán még működik… Felérve, tárcsáztam és a legnagyobb meglepetésemre így szóltak bele: "Hallo Ildikó! Welcome!” Ezzel az emlékek buboréka megnyílt és én egyszerre otthonosan éreztem magam. Megérkeztem.