Tavaszodik.
Narában, a Nigatsu-do pavilonban tegnap járt le Shuni-e ünnep, amivel áldást kérnek a népre és védelmet az elkövetkezendő esztendőre. Akárcsak tavaly, mikor ott jártunk, a szerzetesek most is hatalmas fáklyákat gyújtottak és sötétedés után végiggörgették a pavilon erkélyének a korlátján. A dombon álló pavilont körbeállták az emberek és miközben a hulló parázsszőnyegben gyönyörködtek, befogadták az áldást. Ezt vitték haza magukkal most is, akár messzi városokba is ahonnan idezarándokoltak.
A Shuni-e fáklyák hatalmasok. Nyolc-tíz méteres bambuszrúd végén zöld fenyőlombból rakott óriási feje van, amit meggyújtanak. A tűlevelekből keletkezett parázs az ami szóródik, hullik alá a pavilon erkélyéről.
A szertartás napokig tart és egy alkalommal húsz fáklyát is elégetnek. A szerzetesek a domb lábától idulnak az égő fáklyával és felérve a pavilon teraszára, jól hozzácsapják a korláthoz. Az ellobbanó fenyőlevelek parázsesőként zuhannak alá, akárcsak egy égő szőnyeg amit ráterítettek a korlátra. Így rázzák és gurítják tovább amíg teljesen le nem ég és érkezik is a következő fáklya. A népek önfeledten bámulják a szertartást és időnként felhördülnek az ámulattól. Csodálat és hála van bennük minden alkalommal: ahogy az idén, vagy a tavaly, vagy száz éve, vagy ezer éve, vagy még előtte… Ezt a szertartást i.sz. 751 óta minden tavasszal megismétlik és se háború, se földrengés nem tudta megszakítani a sort. Így jövőre is megtartják majd. És ez olyan biztos mint az, hogy a telet minden évben a tavasz követi.
 |
| Az internet jóvoltából egy profi fotó a látványról |
 |
| A várakozó fáklyák és a jobb oldalt a fedett lépcső amin elindulnak a pavilon fele |
|
 |
| Gyülekeznek a népek... |
|
|
 |
| Egy kép az internetről, ahogy a szerzetes viszi a fáklyát. |
