Valamelyik hajnalban nagy csattanásra riadtam fel. Erőteljes de mégis tompa, mintha kívülről jött volna de mégis közel lett volna, mi lehet? Gondolkoztam. Talán a tetőtérben roppant valami, vagy mégsem, de nem tűnt olyan súlyosnak a dolog és én visszaaludtam. Napokkal később, mikor a nap az erkélyajtóra sütött értettem meg, hogy mégis súlyos dolog történt: egy madár teljes sebességgel nekihajtott az ablaküvegnek. Tollairól a faggyú tökéletes lenyomatot hagyott és az üvegen kirajzolódott a teljes madár. Az ő útvonalterveiben ez a ház nem szerepelt, ebben a magasságban síma útvonalat jeleztek a zsigerei. De az Ember ide is betört, teret foglalt és masszív falakkal körbekerítette magát. És ezzel zsákutcává tett megannyi láthatatlan útvonalat már nemcsak a földön hanem a levegőben is. A fényképen a lenyomat nehezebben értelmezhető így külön körberajzoltam a kontűröket. Nagyon sajnáltam az esetet.
Napokkal később, ablakpucolás közben találtam egy hasonló lenyomatot a másik szoba erkélyajtaján... Nem jó helyre építették a házunkat... egyértelmüen útban van.
