Brassó, Prázsmár

 Az erdélyi szászokról keveset beszélünk ha Erdélyről esik szó. A székelység igen, a magyar városok igen: és itt sok látogató számára véget is ér a történet. Gyakorlatban sajnos véget is ér, hiszen ma már alig maradtak szászok, legfeljebb mutatóban. Mégis, majdnem nyolcszáz éven keresztül itt laktak és igen meghatározó tényezői voltak Erdély történelmének. 

Polgárok voltak, és szabad földművesek, kézművesek. Számukra a nemesség, abban a formában ahogy a magyarok értelmezték a földesúr fogalmát, idegen maradt. Erős és zárt közösségeket építettek, ahol mindenkinek része volt védelemben, biztonságban. Humanista eszméket vallottak. A gazdag városi patriciusok mértéktartása messze ellenkezett a magyar nemesi virtussal. 

Brassó az egyik legjelentősebb szász város. A fekete templom őrzi a Törökországon kívüli Európa legnagyobb anatóliai szőnyeggyűjteményét. 

A kisebb települések is erődítettek voltak. Egyik legszebb, legjelentősebb Prázsmár. Sok küzdelemben volt része hosszú története során, de ma már csak turisták járják az erődítményt. 

Medveles

 Először a medve lesett meg minket. 

Közel jártunk már a kabinhoz, mikor jobbról, az erdő homályában ott figyelt a medve. Alig lehetett kivenni az alakját, sötét bundája beleolvadt a homályba. Nézte, hogyan nyomulunk fel a pár lépcsőfokon: mi jelentettük számára az élelmet. Gondolom éhes lehetett és a látványunk összekapcsolódott a pavlovi reflexeivel: nemsokára kiszorják a kukoricát! És jöhet a vacsora. 

Pár perc múlva már mi figyeltünk a légkondicionált les biztonságából, lestük a vacsorázó medvéket. És persze fényképeztünk.