Tegnap vacsorázni indultunk, hogy mint általában, eltöltsünk egy jó estét a barátainkal. Elsőnek érkeztünk az étterembe, az emberem és én. Még korán volt, az asztaloknál kevesen ültek és a pincérek az ajtó körül ácsorogtak, várták az érkezőket.
- Jó estét! Asztalfoglalásunk van a barátnőm nevére!
A három pincér kedvesen és szolidan üdvözölt, majd az egyik határozottan ezt mondta:
- Hét fő.
- Hétfő -válaszoltam, de őszintén el is bizonytalanodtam, mert mi van, ha ma kedd van? Pedig biztos hétfőre beszéltük meg, vagy elnézhettem egy napot?! Kis várakozással nézek vissza a pincérre, mire ő megerősíti:
- Hét fő.
- Igen, hétfő - mondom ismét én, és próbáltam összekaparni az önbizalmamat hiszen nem tévedhetek ekkorát, mert tegnap biztosan vasárnap volt, és utána csakis hétfő következhet, vagyis ma hétfő!
- Hét fő. - szólt ismét a pincér rezzenéstelen arccal.
-Hétfő - mondom, és egy kicsit már bosszant, minek erősíti ezt ennyire? Aztán az emberem finoman megbökött: "igen, igen, heten vagyunk, menjünk már!"
Csak ajánlani tudom: Byblos étterem
