Kate már nyugdíjas volt és mint az amerikaiak nagyrésze, önkénteskedett. A Newseumba járt, ahol mint teremőr - idegenvezető töltötte az idejét hetente kétszer. Állt a múzeum egyik termében és mosolyogva, kedvesen beszélgetett el a látogatókkal mindarról, ami a teremben látható volt, vagy segített nekik tájékozódni arról, hogy mit hol tatlálnak, merre menjenek.
Nagyon sok amerikai múzeumban látni nyugdíjas korú embereket hasonló munkát végezni. Ők segítenek a gyerekeknek a foglalkozásoknál, elmagyarázzák a különböző jelenségeket, ők felügyelik az állatsimogatót az akvárimban, szóval bármit amit rájuk lehet bízni. És majdnem mindent rájuk lehet bízni mert szívesen csinálják, kedvesen, hozzáértően és örömmel, hogy hasznosak lehetnek legalább hetente kétszer.
July 25, 2012
July 3, 2012
Vihar

De mi van Kate-el? Vajon hol vészelte át a vihart és hogy van most? Kate számomra Washington fogalmához csatoltan jelentkezik bármikor erről essen szó, ez a nagyon kedves hatvanas hölgy, akit a repülőn ismertem meg mikor Washingtonba szálltunk le. Budapest volt a varázsszó. Az ő édesapja is magyar volt, gyerekként még ő is járt erre és ezt mind felidázhette velem! Rávette a férjét, hogy vigyenek el a szállodáig, ami kissé a világ végén volt és nem is tudja mennyire kisegített ezzel abban a nagyon fáradt és kimerült állapotban.
Hát ő Kate, a Washington-i ismerősöm, aki most közel hozza és személyessé teszi ezt a keleti parton tomboló vihart.
Posted by
Szinva
Labels:
időjárás,
magyarok külföldön,
repülőtér,
szálloda,
USA
Subscribe to:
Posts (Atom)