 |
| Ez a kép részlet egy hatalmas poszterből, a Santiago Bernabeu stadionban | |
Madridban, a meccs után ismét "találkoztam" Puskás Öcsivel.
Előre le kell szögeznem, hogy nem vagyok egy focirajongó. Ez azért fontos, mert mikor előszőr láttam Puskást eszembe sem jutott a foci... Felismertem az arcát, tudtam a nevét és azt, hogy ő valaki "híres" ember. Aztán valahogy a foci is képbe került, de a 6:3 hogy micsoda! És hogy az nem micsoda hanem maga a csoda, a megtörtént álom! Hát ez valahogy olyan igazi,
tagadhatatlan női módon, de kimaradt.
A '90-es évek elején Puskás és a felesége rendszeresen ebédelt a Horváth Kertben, a Krisztina körúton, ahol én is dolgoztam egy irodaházban. Akkoriban francia üzletembereknek tolmácsoltam, szerveztem mindenfélét és kísérgettem őket a megbeszélésekre. Ha az irodában töltöttük a napot a környékre jártunk ebédelni, például a
Horváth Kertbe. Egy ilyen alkalommal ültünk kb. 4-en az asztal körül és vártuk, hogy hozzák a következő fogást. A beszélgetés akadozott és semmi nem jutott eszembe, amivel tovább görgethettem volna. Csendben bámultam az étterem vendégeit és csak úgy magam elé mormoltam-forma, hogy ott ül Puskás...
Ennél jobban nem dobhattam volna fel az asztaltársaimat. Felkiáltottak, eksztázisba estek, fel akartak pattani és lerohanni Puskás Öcsit egy autogramért! Jesszusom! Én meg megijedtem, hogy mi lett ezekkel, hogy hagyják már a szegény embert nyugodtan ebédelni, mit hangoskodnak, ki fognak dobni az étteremből! Végre sikerült lebeszélni őket, hogy odamenjenek és őszíntén, ma már BÁNOM. Ma már én is odamennék, de hol van a tavalyi hó! Ebből a történetből már csak a Horváth Kert vendéglő van a helyén...
Igy értettem meg végre én is, hogy ki is Puskás Öcsi, vagy Higany, vagy Száguldó Örnagy, vagy Pancho... ki milyen néven ismerte a világ bármelyik pontján.
2006 decemberében Athénben, a Plákán sétálva egy ékszerbolt elárusítója szólított meg és mikor megtudta, hogy Budapestről vagyok, ez volt az első amit mondott: "The last day for Puskas..." Valóban az utolsó napja volt, másnap kísérték utolsó útjára a Bazilikába.
Hát jó volt ismét látni őt....
