Csillagászati tavasz

Csillagászatilag itt a tavasz, jaj de jó! Olyan szép tavasz van, hogy eszembe jutott egy ének:

Kis karácsony, nagy karácsony / Kisült-e már a kalácsom

Jaj de jó: jön nemsokára a Mikulás és az Angyal! Végre fehér karácsonyunk lesz!

Uff... Szólt a néma indián. Két napja rendületlenül havazik és már teljesen összezavar. Talán az idő elkezdett visszafele forogni és mi nem vettük észre?! Rutinból várjuk a tavaszt de nem! Most megyünk vissza a télbe és nemsokára karácsony. És mivel visszafele megyünk, előszőr únni fogjuk az ajándékokat aztán örülni nekik és végül visszatesszük őket a karácsonyfa alá. A gyertyákban, miközben égnek, szaporodik a viasz és aztán kialszanak. A kanóc kifehéredik ahogy ellobban rajta az utolsó láng. Még pár nap, és mi visszavisszük az üzletbe egymás ajándékát.

Így. A világvége után bármi furcsaság elképzelhető.

Tényleg van valami a levegőben, mert szokatlan dolgok történnek. Útközben a bolt fele láttam egy hókotrót az egyik kisutcában. Mit keresett ott? Eltévedt? Vagy hazafutott ebédelni?... Minden lehetséges. Vagy netalán-tán az utcát takarította? Hmmmm, merőben szokatlan gondoskodás lenne  a múltkoriak után. Minden esetre nekem ez módfelett gyanus...

Márciusi sízés

Elindultunk sízni. Márcuisban. 

Februárban, mikor a szállást foglaltuk azon vaciláltunk, hogy hóbiztos helyet találjuk. Igen, tavasszal a latyakos-földes sípálya nem nagy élvezet, úgyogy döntöttünk: Ausztriába megyünk. 

Március 14-én, mikor elindultam Pestről esett az eső. Tatabánya fele ay esőből hó lett és a táj kifehéredett. Vértesszőlős után az autópályán már megállt a hó: 

Rendületlenül havazott és viharos szél keverte a havat. Az úton rengeteg teherautó. Egykettőre elértük az első dugót, símán 1 órát álltunk és araszoltunk felváltva. Bábolnánál a parkolóban próbáltunk érdeklődni a benzinkutastól. Kissé elmerengett, átgondolhatta a sok össze-vissza hírt amit hallott és annyit mondott: nem tudom. Őszinte válasz volt, mi pedig folytattuk az utat. A helyet fokozódott: szél, hó és köd. 

Meglepően felelőtlen társaság a teherautós nép: a jobbról jövő erős szél mint egy vitorlába úgy kapott bele a nagy felületbe és könnyedén dobálta a tonnákat. De ők mégis! Volt amelyik előzött azon az úton amiről már nem is lehetett látni, hogy merre van. 

Negyedóra alatt elértük a másik dugót. Így nézett ki előttünk: 

Így nézett ki mögöttünk: 

Eldöntöttük, hogy visszafordulunk. A legközelebbi lehajtónál sikerült kijutnunk és újra vissza az autópályára, mostmár hazafele. Az addig megtett út 37 km volt, összesen 3 óra kellett hozzá. Visszafele 1 órát mentünk. Mi még a szerencsések közé tartoztunk, mert a szendvicseinket az otthoni konyhaasztalnál ettük meg.  

PS

A híreket nézve, hallgatva, olvasva csak arra tudok gondolni, hogy tényleg szerencsések voltunk. Elkerültük a teljes káoszt, az éjszakázást, a balesetet. Viszot azalatt a 4 óra alatt láttunk: összesen egy hókotrót és két betegszállítót. Pont. Az autopálya.hu weblap elérhetetlen volt, az Utinform nem válaszolt, a különleges tudakozó sem tudott semmi érdemlegeset mondani. Katasztrófavédelem? Rendőrség, aki szolgál és véd? Se hírük, se hanvuk. Bármilyen "szerv" felszívódott, eltünt, jobban mondva meg sem jelent.  Sokáig. Mire észbekaptak és intézkedni kezdtek már olyan káosz alakult ki amit csak nagysokára és rengeteg munkával lehetett kibogozni. Ez a teljes krízisállapot azt is nyilvánvalóvá tette, hogy az autópálya üzemeltetők mennyire felkészületlenek, mennyire minimálisat költenek magára az autópálya biztonságára. Telefonok vészhelyzet esetén? Autópályarendörség? Hófogó rács egy olyan szakaszon ahol a hóátfúvások rendszeresek? Apróság és mégis életbevágó. Elég volt a pálya túloldalára kerülni és máris láttuk, hogy a kis sövény a két irány között mennyit segít...

A hóvihar és dugó közepén pillanatok alatt dzsungel lett az élet amiben megjelent az erőszakosság és az összefogás egyaránt. Az emberek önszerveződtek szükség szerint, heroikus történetek keringenek arról, hogyan segítettek egymáson.

Péntek koradélután a Belügyminisztérium sms-t küldött az embereknek. Azt tanácsolják, hogy ne hagyják el az autóikat, de ha elfogyott a benzin akkor üljenek át más autóba. Ők mindenkit megvédnek, hehe. Már csak hahótázni lehet ennyi gondoskodáson. Ha 24 órával hamarább küldik és arra kérnek ne induljunk el mert nagyon rosszak az útviszonyok, talán meggondoljuk. Azért az adókat továbbra is befizetjük, nyilván kisebb lelkesedéssel.  

Spirálvonal

Sokszor jártam Londonban és valójában egyszersem. Többször szálltam át a repülőtéren, váltottam repülőről vonatra, jártam a külvárosban, voltam kiállításon de a központban, a City-ben ahova minden rendes turista ellátogat, még nem. Úgy látszik lassan körözve közelítek, spirálvonalban mint a macska, de! De... már alakul.
Heathrow-ról Excel fele a taxi a belvároson vitt keresztül, nagy meglepetésemre. Nem számítottam rá, unottan bámultam kifele az ablakon. Azt vettem észre, hogy a házak egyre rendezettebbek, díszesebbek és mikor egy nercbundás hölgyet láttam az ölebét sétáltatni, gyanut fogtam. Lassan már a parlament körül jártunk és láttam a Westminster apátság tornyait és a Big Bent! Az óriáskereket és a Towert! Aztán megint kopottasabbak lettek a házak és káprázat kihúnyt. Lassan megérkeztem Excelbe, a Viktória dokkok melletti kiállítócsarnokba.