Rojtok

Minden rendes rongyszőnyegnek vannak rojtjai. Én is "teszek" hát az enyémre, persze olyat ami ide illik. Anyaga jég és ennek a kis felvonó háznak az ereszén függnek katonás rendben, szépen fésülve. Osztrák "rojtok" ezek, hiába na!

Welcome

Hazaérkezni jó. 
Már a repülőtéren megérinti az embert valami nagyon ismerős keveréke a jónak-rossznak, amiről tudja, hogy az az övé. Tudja a színeket, szagokat, formákat, arányokat, hangokat. Érzékszerveiben a riadóállapot alábbhagy, izmai elernyednek. Már nem les, kutat ismeretlen ajtókat, kijáratokat. Az út magától érthetődő, tudja. Ismeri a járást. Viszi a lába miközben gondolatai kényelmesen szétterülnek és elkalandoznak vissza oda, ahonnan érkezett. Még nagyon élénk a kép és beszélgetésektől zajos. Felötlenek helyzetek, folytatásra váró mondatok aminek ő már nem lesz részese, abból a jelenből éppen most szakad ki. Még elidőz benne egy gondolatnyit de a képek lassan emlékké merevednek, most érkezett haza igazán. Ez az utazás is lejárt.  

Az nagyon jó, ha az embert már a reptéren várják. Ez a "gyorskapcsoló" a hazatéréshez és csatlakozási pont az itthoni családi és baráti mátrixhoz. Ismerős mozdulatok nyitják az ajtókat és az utat jelezve, hogy a dolgok a helyükön maradtak, elindulás óta változatlanok. Megnyugtató ez a bizonyosság és felszabadító.

A legutóbbi visszaérkezéskor a hangosbemondó mindehhez "hozzátette":

"M. Gy. nevű kedves utasunkat üdvözöljük Budapesten!"

Kedves, ismerős hang! Így ölelte teljesen magához a "mátrix" a visszaérkezőt. 

Rongyszőnyeg

Egy barátom megkérdezte: Mire jó neked ez a blog? Minden összefüggés nélkül követik egymást a történetek, az egész olyan, mint a Szórád néni rongyszőnyege a véletlenszerüen összeszőtt csíkjaival… Mire való?
Ezen elgondolkoztam.
Mert első sorban igaza volt.  Sem időrend, sem tartalom, sem helyszín… bejegyzések csak jönnek mint a búvópatak meglepetésszerüen felbukkanva a múltból, vagy pont a jelent pontozva, mint friss élmények vegyülnek bele a sorba. Az egyik vidám, a másik hosszú, a harmadik csak képekből áll, nincs rendszer. Nincs korlát vagy szempont. Csak egy nagy kupac van, mint a szövőszék mellett heverő halom felcsíkozott ruha és rongy. Néha új csíkok hullnak a kupacra és rögtön szövésbe kerülnek, vagy pont fordítva, a kupac aljára markol a kéz hogy oda se figyelve onnan húzza ki a következő színes csíkot. A minta? Ötletszerű. Nincs előre megtervezett rendje a színeknek Néha sötétek vagy világosak, vagy erőteljesek vagy magukban mintásak. Néhol rokonságban vannak az egymás mellé kerülő csíkok, de van, hogy elvágólag kontrasztosak. Folynak és következnek egymás után akár a blogban a bejegyzések vagy a tarka hétköznapok. Mert velünk is hol olyan történik amire számítunk, hol olyan amire nem. A képzeletünkben összerakott terveinket sokszor átszervezi az élet és napról napra, eseményről eseményre haladva végül ő szövi meg a legnagyobb "rongyszőnyeget", mindenkinek személyreszabottan a magáét. Ezt teríti elénk hol vidám, hol komor színeivel hogy végigmenjünk rajta.
Így tekintve, a blog teljesen rendben van. Mert harmonizál azzal amiből vétetik, magával az élettel.

És hamár Új Év és új kor elején járunk, mit kívánhatnánk szebbet és jobbat mint vidám, világos színeket harmonikus együttállásban! Léptünk legyen könnyű és előttünk hosszan, beláthatóan terüljön derüs Rongyszőnyegünk.