March 30, 2014

Umámi

Van sós íz, édes íz, keserű és savanyú íz. Ázsiában ezen kívűl létezik egy ötödik íz is, az umámi.
Hm. Hogy is mondjam. Ez tulajdonképpen a "finom íz", az "intenzív íz", az "erőteljesen kellemes íz", valami, ami több mint a sós, az édes, a keserű és a savanyú. Az umámi az ételösszetevők összeért íze például töltött káposztává, vagy húslevessé, vagy bármilyen étellé és csak annak a sajátja. Hogy nagyon leegyszerüsítsem, ő a jó öreg vegeta :) És tényleg, a vegeta is tartalmaz nátrium glutaminátot, azt az ízfokozót amit az umámi elérésére fejlesztett ki egy japán szakács a múlt század elején.

A japán konyha valójában kicsi. Néha elég egy lapító és egy jó éles kés. Az eredmény a sashimi, a nyers halszeletek.
Ha a felszerelés kiegészül egy rizsfőzővel is, akkor az eredmény a sushi, vagy a maki.
Ha több lábas is van, akkor már miso soup-ot is lehet készíteni. Ez bébiszardinia, alga és sitake gomba főzete, jobban mondva ázata, úgy, hogy az umámi jól kiázzék az összetevőkből. Csak a levet tálalják, benne pár karika friss zöldhagymával, vagy egy kis tofuval. Ja! És kell még egy vízforraló ahhoz a töménytelen zöld teához amit víz helyett is fogysztanak.

A dolgok persze nem ilyen egyszerüek. Sőt. Ugyanolyan komplikáltak mint maga az umámi. A látszat akkor is csal, ha "csak" zöld tea-levest szolgálnak fel benne rizzsel és mellé háromféle "valamit" apró tálkákban. A sorrendnek, evésnek pontos koreográfiája van hogy a cél, az umámi szépen érvényesüljön.
Íme egy komplett ebéd: miso alapében risztészta-gombóc, tofu és egy sitake gomba. A tányérkákban "valamik", többnyire algákból, talán retekből, tojásrántottából, és szójából. A desszert valamilyen édesgyökér, darált mákba forgatva. És természetesen az elmaraddhatatlan zöld tea.



Én jóllaktam. Ez az igazság.

Talán az időjárás teszi, de sok folyadékot fogyasztanak. Teát és sokféle levest.  Itt van egy másik nagy klasszikus például, a rámen levesek. Isteniek! És kiadósak. Egy rámen önmagában is főétel, de kiegészíthetik egyéb ételekkel.
A jó rámenhez többféle húsból főznek alaplevet. Disznó, marha, különféle halak mind egy lábasba kerülnek itt. A levesbetét nagyon sok tészta rizslistből vagy különböző gabonából. Ezt egészíti ki jóformán akármi: zöldségek, tofu, főttojás, hússzeletek, stb. Adnak kanalat is hozzá, habár a tésztát pálcikával szedi ki az ember mélyen a tál fölé hajolva és szűrcsőlve. Ez itt az elismerés jele, de szűrcsölés nélkül szinte lehetetlen belapátolni a laskát. A pöttyöket pedig haza lehet vinni emlékbe a pulóveren.
Az Ippudo egy rámen-hálózat Japánban, egyedül New York-ban van egy külföldi vendéglő.  Itt állítólag tömegek állnak, hát megpróbáltuk. A rámen mellé ghiozát ettünk, a rizstésztába csomagolt húsos-zöldséges valamit.



A ráment nagyon forrón szolgálják fel és néha eszméletlenül csípős. Egy jó rámentől szabályosan kiizzad az ember és jóllakottan mosolyog mint egy csecsemő.




March 22, 2014

Daiwa House

Nézzük meg a Daiwa House-t! Hangzott a jelszó és beleegyezően morogtam egyet. Menjünk.
A Daiwa House többemeletes épülete az út másik oldalán állt, hatalmas reklámok díszelegtek a kirakatában. Inkább hatalmas poszterek, kirakatonként egy-egy és előtte diszkréten egy pár árucikk, mint a múzeumban. Az egész visszafogott és mégis nagyvonalú, mint azokban az üzletekben ahol a termékekről hiányzik az árcédula. A ház falán öles betükkel az állt, hogy GUCCI.

Bent, a hatalmas üzlettérben fényesebbnél fényesebb üzletek és hogy - hogy nem, már az első fordulónál a Louis Vuitton -nál kötöttünk ki. Mit mondhatnék többet mint amit mindenki tud, hogy fényesség, kedvesség, nagy terek benne kevés áru és mégis nagyon jól megélnek belőle. Az eladók szolgálatkészen követték minden léptünket, már kezdtem feszengni. Miért pont ide jöttünk be, gondoltam, dehát a Daiwa House-ban csak hasonló üzletek vannak. Sőt, mintha egész Japánban hasonló üzletek lennének és mindenki Gucci, Dior, Cartier, Ralph Lauren márkákban járna. Mert mindenütt hasonló drága árut lehet kapni: a belvárosi nagyáruházban és a vasutállomások üzleteiben egyaránt. Én még használt ruhaboltot itt soha nem láttam. Csak csillogó üzleteket ahol a padló ragyogó fehér kővel van burkolva és olyan tiszta, mintha vadonat új lenne. Gucci és Dior itt nem "a márka", itt csak egy márka a számtalan sok közül amikről még eddig nem is hallottam. Már-már nyomasztó ugyanaz a tökély mindenütt  és azok a kedves szemek! Oh, ők tényleg kedvesek inkább számomra szokatlan ez a helyzet, én feszengek. Ugyhogy mondom is, hogy menjünk inkább, miért pont ide kellett bejönni.
Mire az én emberem a legnagyobb nyugalommal azt mondja: "Miért problémázol? Azért hoztalak ide, hogy szokjad!"

Hoppá! Erre nem számítottam, ezért visszakérdeztem miszerint fennáll annak az eshetősége, hogy a közeljövőben csak ilyen helyen fogok vásárolni?! Már nem emlékszem pontosan a válaszra mert nem volt se igen, se nem, inkább elkente valamivel. Szerintem titokban lottózik…




March 9, 2014

Kilátás

Kanazawában 2014 március 10-e, reggel 8 óra van. Tegnap este és éjjel havazott. A burkolat alá rejtett öntözőberendezésekből már délután elkezdték locsolni az aszfaltot sós tengervizzel. Igy a hó azonnal olvad és eltűnik a csatornákban. Ott, ahol ez hiányzik, gyors lapátoló kezek dolgoznak már korán reggel...
Ez természetesen csak az autókra vonatkozik, a gyalogosok már nincsenek így kikímélve.