Sidney

Ha Sidney, akkor operaház.


Ezt az épületet a világon mindenki ismeri mert biztos látta legalább képen és legalább egyszer. És ez bőven elég ahhoz hogy megjegyezze, annyira különleges. Az ember könnyen ráismer a többszörösen dagadó vitorlákra, erre az óriás "hajóra" mely indulásra készen áll a Sidney öböl vizébe benyúló földnyelven.  A vitorlák csúcsíves formái élesen karcolnak bele az égbe és keményen pattan vissza a fény a hófehér kerámiaburkolatukról. Megéri kihajókázni az öböl torkolatáig hogy a visszaútón lépésről lépésre megtapasztalhassuk a látványt ami feltárul. Már félúton fejsejlik a szokatlan sziluett és apránként kibontakozik az épület teljes tömbje. A sajátos helyszín vízről a leglátványosabb, három oldalról körbehajózható. Így közelítve érthető igazán az épület összetett szerepe ami nemcsak koncertterem és operaház, hanem jel, jelkép, markáns szimbólum egy erőteljesen fejlődő város számára.





A látványtervezés tudatos és kontrollált. A vitorlákat magas "pódiumra" helyezte az építész hogy messziről feltűnjenek a víz felől érkezőnek. A város felöl pedig széles lépcsősor vezet a főbejárat fele.








A héjjak belső bordázata olyan mint egy gótikus idézet de már betonból, és mint a modern zsaluzási technológia remekművei. A külső burkolat követi a belső ívek osztását, egyre szélesedő csíkokban borítja a héjjra a szépen szerkesztett kerámialapokat. Itt minden részlet egyedi, átgondolt és nagyon magas szinten kivitelezett.

Az operaház gondolata 1954-ben született mikor a város meghírdette a nemzetközi építészeti tervpályázatot. A számtalan jelentkező közül egy fiatal dán építész, Jorn Utzon vitte el a pálmát akit a város meg is bízott a kivitelezési tervek elkészítésével. Kissebb nagyobb megszakításokkal,  összeveszések és kibékülések között lavírozva Utzont élete végéig elkísérte ez a munka. Ma az operaházban Utzon emlékszoba van amit megnézhetnek a turisták a vezetett látogatás alkalmával.

A munkák során Sidney városa igyekezett tűrelmes és nagyvonalú maradni. A tervezett tíz év helyett húsz évig tartottak a munkálatok és tizennégyszer került többe mint ahogy eredetileg gondolták. Volt, hogy sokáig állt minden, várták, hogy az építész fejéből kipattanjon a szikra és megszülessen a hogyan-tovább. Ilyen volt például a héjjak ívének a megszerkestése, az arányok pontos számszerüsítése. Talán ez volt az egyik legnagyobb feladat ami önmagában három évig tartott.  Ezt egy plakett is megörökíti a bejárat közelében és érdemes elolvasni mit ír maga Utzon erről a folyamatról:



"Három évig kutattam a héjjakat befoglaló geometriai formát és végül 1961 októberében jutottam el az alábbi gömbhöz. 
Számomra ez a "héjjak kulcsa" mert megoldja mindazt ami az építkezés és a tömeggyártás körül felmerül, lehetővé teszi a pontos és egyszerű kivitelezést és ezzel a geometriai rendszerrel érem el a formák közti teljes harmóniát ezen a fantasztikus együttesen belül." 

Jorn Utzon