Ma szerencsére ez jut eszembe a törött jobb csuklóról és a vele járó félkarú maceráról. Arra már nem emlékszem mekkora volt a bőröndöm, hogyan oldottam meg a hátizsák-bőrönd-oldaltáska hármast, hogy kapkodtam elő és tettem el az útlevél-repjegyet a táskából vagy a ki-be-átszálláskor mi volt a stratégiám. Emlékszem viszont a sorra, amikor megérkeztünk és vártunk az ausztrál beléptetésre. Délelőtt volt kábé tízóra, a nap ragyogóan sütött fent az égen. A kissé zsibadt, kába sorbanállók között egyenruhás vámosok bóklásztak drogkereső farkaskutyákat vezetve pórázon. Én ekkor láttam ilyet először. El is bámultam és a kutyát figyeltem elsősorban, alig vettem észre mikor megállt mellettem az egyik vámos. Végignézhetett rajtam és csuklómra aplikált gipszen majd felszólította a sorban előttem levő fiatal srácot, hogy vegye át a csomagomat. "Segítsen a hölgynek, nem vette észre hogy mozgássérült?"
Hát ilyen Ausztrália, nagyon jó hely.
No comments:
Post a Comment