Napsütésben is volt részünk, a Szentegyházi nárciszréten barangoltunk de csak addig, míg a medve friss nyomaira rá nem akadtunk:
Boldog ünnepeket és békés Új Évet!
December 24, 2018
Már megint egy Új Év...
Tél, és hó! Ez a kettő már nehezen tartozik egybe... de nekünk szerencsénk van! Kint nagy pelyhekben hull a hó, bent duruzsol a kályha.
Napsütésben is volt részünk, a Szentegyházi nárciszréten barangoltunk de csak addig, míg a medve friss nyomaira rá nem akadtunk:
Napsütésben is volt részünk, a Szentegyházi nárciszréten barangoltunk de csak addig, míg a medve friss nyomaira rá nem akadtunk:
December 4, 2018
Kirakat kilencedszer...
Rue de la Paix, Párizs, a Garnier opera szomszédságában: ismét a balettcipő üzlet....
November 22, 2018
Las Vegas: a rét
Igen, "vegas" spanyolul rétet jelent, ami igen furcsa ebben a sivatagos környezetben. Az erre járó kereskedelmi karavánok nevezték így Las Vegas-t mert itt tényleg rét és földalatti vízkészletek várták az az egykori átutazót. Itt málháztak le, pihentek meg és indultak tovább. Biztos volt aki meg is telepedett. Elege lett a vándorlásból és abból élt, hogy kiszolgállta a karavánokat. A telepesek száma egyre nőtt és a nagy fordulópont 1931-ben következett be, mikor engedélyezték a szerencsejátékot Nevada államban. A Flamingo volt az első kaszinó, amit Bugsy Siegel, valamelyik maffia klán embere nyitott meg 1946-ban. Ezzel a mormon hitű lakosság "átkeresztelkedett" és felesküdött a pénzre és a szórakoztatásra. Ez ma Las Vegas! Egyél, igyál, szórakozz, feledkezz meg magadról hogy észrre se vedd, sőt örömmel szórd a pénzed, a vagyonod, az életed.
A szállodák, hogy megkülönböztessék magukat egymástól, az európai hagyományból merítenek. Így lett Párizs, ókori Róma, Athén vagy Velence-immitáció. Íme a párizsi "feeling" Effel toronnyal és mindennel ami ide tartozik.
A szállodák, hogy megkülönböztessék magukat egymástól, az európai hagyományból merítenek. Így lett Párizs, ókori Róma, Athén vagy Velence-immitáció. Íme a párizsi "feeling" Effel toronnyal és mindennel ami ide tartozik.
The Venetian: az egyik legnagyobb szálloda velencei életérzéssel. A szállodák önmagukban hatalmasok és mint egy kisebb város, tele vannak különböző rendeltetésű terekkel, galériákkal, kaszinókkal, bevásárló részzel, konferencia termekkel, kiállítási területtel, kávézókkal és vendéglőkkel. A Venetian "gyomrában" megépítették a velencei kanális egy részletét is. Az üzletsorok között kanyarog a csatorna, rajta gondolával és a gondolában turistákkal. Az ég festett, de a gondolás hangosan énekel :)
October 7, 2018
Hol van?
Előszőr jöjjenek a képek amik a Facebookra kerültek a következő kérdéssel: "Golyókat gurítanak a srácok, de vajon hol?"
A helyes megfejtés Amerikából érkezett!! Clevelandből küldte Juli: "Práter utca, nyócker. Ha Pesten jár a külföldi magyar cserkész, ide biztos, hogy elzarándokol. A regény a KMCSSZ örsvezető képzés keretmeséje, alapköve."
(A KMCSSZ = Külföldi Magyar Cserkész Szövetség)
Hát ez az! Budapest, Práter utca! Itt golyóznak a Pál utcai fiuk. A gurításnál a sor most esett Nemecsek Ernőre.
Erről szól a falon az írás:
September 11, 2018
Nevezetes romok
Az idő végül mindent bedarál.
Elméletben ezzel mindenki tisztában van, dehát az elméletek nem sokmindenre jók. Az igazi próbakő mindig a gyakorlat és hányszor! De hányszor cáfolt már rá a gyakorlat az elméletekre. Még úgy is, hogy ebben az egyben viszont soha nem volt ellentmondás: az idő végül tényleg mindent bedarál.
Itt inkább az ember hozzáállásáról lehet szó ahogy kiejti ezt az axiómát. Kissé nosztalgikusan, vagy fanyar, fölényeskedő mosollyal, vagy magabiztosan mint egy kivülálló aki még hiszi, hogy őt az idő-daráló nem érinti? Bárhogy legyen is, ez mind okoskodás és elkenés. Mert csak akkor lesz nyilvánvaló ha bekövetkezik: a felismerés tapasztalatból születik. Állunk majd a romokon és szembesülünk az elkerülhetetlennel. Ekkor fogunk a lényegre érezni és megérteni, hogy nincs folytatás. A jövő egy útja lezárult. Nincs tovább. Csak múlt van és ez is csak addig míg a romok emlékeztetnek rá. Az emberi emlékezetből lassan kikopik egy fejezet.
Furcsa dolog ezzel Skóciában szembesülni. Skóciában vagy egész Angliában ahol számtalan katedrális és kastély romjai tartkítják a tájat. Abban az Angliában, ahol a műgyűjtés elindult, ahol fontos a műemlékvédelem, a hagyomány, a megörzés. Mégis: Tintern, Fountains, Rievaulx, Whitby, Buildwas, Byland, St Andrews, Holyrood... mind csodálatos, de rég romos apátságok. Alapításukkor, körülbelül a XII. században, óriási lendülettel váltak díszes, hatalmas katedrálisokká és a boltozatuk alatt népek ezrei dícsérték az Urat. Jelentős, gazdag apátsági templomok voltak egykor de ma csak csupasz, oszlásnak indult csontvázak. Gótikus bordák, faragott oszlopfők vagy részletekben megmaradt padlózat jelzi az egykori nagyságot. Hol tört meg a folytatás? Hogyan vált közömbös irántuk a nép és miért hagyta magára ezeket a pompás építményeket? És vajon csak az építményt hagyta magára vagy talán az építménnyel együtt az Urat is...?
Nehéz kérdések. Azt hiszem pontos válasz nincs, csak a romok külön-külön története amikből átlagot lehet vonni. A Holyrood-i püspökséget például 1128-ban alapította I. Dávid skót király Edinburghben. A XIII. században már állt az a csodálatos gótikus templom ahol királyokat koronáztak, skót parlamenti üléseket szerveztek, vagy királyok temetkeztek századokon át. Aztán az erőviszonyok megváltoztak és a többször felújított, átalakított épületet végül 1766-ban bezárták. Épp időben, két év múlva beszakadt a teteje és hamarosan olyanná lett amilyennek ma is ismerjük: egy csodálatos, festői rom. Még van, de már csak a múltról beszél. Jövője nincs.
Íme egy történet a számtalan, egykor katólikus püspökségi templom közül. Mint a múló idő egy-egy mementója itt, Európában és századokra visszanyúlóan. Hogy rendezik ezt el magukban az angolok, skótok? Nyilván nosztalgiával. Talán az angol kertépítészetre tette a legnagyobb benyomást: hiszen a középkori romok az angol tájépítészet összetéveszthetetlen tartozéka. Annyira, hogy ha egy új kert területén nem volt hasonló épületmaradvány, akkor építettek. Műromok kerültek oda, ahol a valódi hiányzott. Ez lett az angol kert romantikus eleme, mondhatnám "igény lett a romokra". Ahogy ezt a Tata-i parkban is látjuk.
Képek a Holyrood apátsági romokról:
Elméletben ezzel mindenki tisztában van, dehát az elméletek nem sokmindenre jók. Az igazi próbakő mindig a gyakorlat és hányszor! De hányszor cáfolt már rá a gyakorlat az elméletekre. Még úgy is, hogy ebben az egyben viszont soha nem volt ellentmondás: az idő végül tényleg mindent bedarál.
Itt inkább az ember hozzáállásáról lehet szó ahogy kiejti ezt az axiómát. Kissé nosztalgikusan, vagy fanyar, fölényeskedő mosollyal, vagy magabiztosan mint egy kivülálló aki még hiszi, hogy őt az idő-daráló nem érinti? Bárhogy legyen is, ez mind okoskodás és elkenés. Mert csak akkor lesz nyilvánvaló ha bekövetkezik: a felismerés tapasztalatból születik. Állunk majd a romokon és szembesülünk az elkerülhetetlennel. Ekkor fogunk a lényegre érezni és megérteni, hogy nincs folytatás. A jövő egy útja lezárult. Nincs tovább. Csak múlt van és ez is csak addig míg a romok emlékeztetnek rá. Az emberi emlékezetből lassan kikopik egy fejezet.
Furcsa dolog ezzel Skóciában szembesülni. Skóciában vagy egész Angliában ahol számtalan katedrális és kastély romjai tartkítják a tájat. Abban az Angliában, ahol a műgyűjtés elindult, ahol fontos a műemlékvédelem, a hagyomány, a megörzés. Mégis: Tintern, Fountains, Rievaulx, Whitby, Buildwas, Byland, St Andrews, Holyrood... mind csodálatos, de rég romos apátságok. Alapításukkor, körülbelül a XII. században, óriási lendülettel váltak díszes, hatalmas katedrálisokká és a boltozatuk alatt népek ezrei dícsérték az Urat. Jelentős, gazdag apátsági templomok voltak egykor de ma csak csupasz, oszlásnak indult csontvázak. Gótikus bordák, faragott oszlopfők vagy részletekben megmaradt padlózat jelzi az egykori nagyságot. Hol tört meg a folytatás? Hogyan vált közömbös irántuk a nép és miért hagyta magára ezeket a pompás építményeket? És vajon csak az építményt hagyta magára vagy talán az építménnyel együtt az Urat is...?
Nehéz kérdések. Azt hiszem pontos válasz nincs, csak a romok külön-külön története amikből átlagot lehet vonni. A Holyrood-i püspökséget például 1128-ban alapította I. Dávid skót király Edinburghben. A XIII. században már állt az a csodálatos gótikus templom ahol királyokat koronáztak, skót parlamenti üléseket szerveztek, vagy királyok temetkeztek századokon át. Aztán az erőviszonyok megváltoztak és a többször felújított, átalakított épületet végül 1766-ban bezárták. Épp időben, két év múlva beszakadt a teteje és hamarosan olyanná lett amilyennek ma is ismerjük: egy csodálatos, festői rom. Még van, de már csak a múltról beszél. Jövője nincs.
Íme egy történet a számtalan, egykor katólikus püspökségi templom közül. Mint a múló idő egy-egy mementója itt, Európában és századokra visszanyúlóan. Hogy rendezik ezt el magukban az angolok, skótok? Nyilván nosztalgiával. Talán az angol kertépítészetre tette a legnagyobb benyomást: hiszen a középkori romok az angol tájépítészet összetéveszthetetlen tartozéka. Annyira, hogy ha egy új kert területén nem volt hasonló épületmaradvány, akkor építettek. Műromok kerültek oda, ahol a valódi hiányzott. Ez lett az angol kert romantikus eleme, mondhatnám "igény lett a romokra". Ahogy ezt a Tata-i parkban is látjuk.
Képek a Holyrood apátsági romokról:
August 31, 2018
Nagy skót quiz
Mi jut eszedbe előszőr ha azt hallod: Skócia?
Válaszd ki a legmegfelelőbbet, és olvasd el a megfejtést!
1/ A skót szoknya?
Talán van is neked ilyen kockás gyapjú szövetből szőtt rakottszoknyád, ami annyira divatos volt egy időben. A piros alapú volt a legnépszerübb, de meglepődnél, ha látnád hányféle színkombináció létezik. Mindenik variáció egy család, egy klán sajátja, lehet, hogy volt idő mikor erről ismerték fel egymást. A tártánból, vagyis a kockás gyapjú szövetből lesz a kilt, vagyis a szoknya. Talán tudod, hogy Skóciában ezt férfiak viselik, és azt, hogy alatta nincsen semmi?
Íme a jól ismert egyenruha a skót dudáson, és a "mindennapi" életben. Bevallom, nekem nagyon tetszett, csinos!
2/ A whisky?
Alkohol nélkül nincs élet, így ezeken a vidékeken gabonából desztillálják a szeszt. De hogyan! Mert micsoda tudománya van neki, hogy az árpamaláta és a csíráztatás hossza, és a desztillálás száma és a hordó és az évek amíg kiforr és hogy kevert-e? Ne kérdezd, nem lettem szakértő. Azt viszont megjegyeztem amikor meglátogattunk egy ilyen lepárlót, hogy vízhiány miatt napok óta állt a termelés. Olyan kevés eső esett ezen a nyáron, hogy a patak szabályosan "elfogyott".
3/ A Loch Ness-i szörny és a kísértetek?
Megjegyzem egyel sem találkoztunk, de komoly múzeuma van Nessinek. A Loch Ness-i tó végig nyugodt volt, és az ódon kastélyokban sem ijesztgetett meg senki... Igaz, vakációs időszakban voltunk, mindenkinek jár egy kis pihenés.
4/ A táj, esetleg?
Fenséges, bizony! És feltűnően kopár: nagyon sok erdőt kiirtottak, hogy helyet csináljanak több millió juhnak... minden oldalban legel vagy húsz. Kiszámíthatatlan, hogy hol a csorda, vagy a gazda. A juhok nyírása is alternatív: teljesen csupaszok legelnek hatalmas "gyapjú gomolyák" mellett és voltak félig nyírtak is. Lehet, hogy például egy zokniravaló gyapjú kellett csak, és a többit meghagyták az állaton...
5/ A karamella és a vajaskesz?
Még mindig áll egy dobozzal a konyhaszekrényünkön! Igazi vajas karamella, habár ezt az írek is magukénak mondják. Különböző ízesítés létezik, így van például sör ízű, vagy whisky ízű... megjegyzem ettől a konyakos meggy jobb.
6/ A skót duda?
A duda hangját ha egyszer meghallod, nem felejted. Mindenen áthatol, nincs zaj amit felül ne múlna! Sipító, vijjogó, folyamatos hang amit itt-ott tarkítanak más hangok is. Talán dallam lenne? Hát talán, de nem is ez a lényege. A skót duda a csatazajt kellett átharsogja hogy irányt mutasson a katonáknak. Így bármekkora legyen a turistaáradat, az utca szélén zenélő skót dudás nem marad észrevétlen.
MEGFEJTÉS:
1/ Ha az 1-est választottad, te bizonyára a női nemhez tartozol. Nálunkfele csak a nők hordanak szoknyát és ez a ruhadarab csak az ő fejükben fordul meg.
2/ Kedvesem, Ön biztos egy férfi! Méghozzá a szilaj, jókedvű fajtából.
3/ Na ne már... Még mindig hiszel a kísértetes mesékben? Ideje továbblépni és felnőni végre.
4/ Romantikus, költői lélek vagy és talán olvastad az Ivanhoe-t, vagy a Rob Roy-t? Hát igen, mindkettőt a skót Walter Skott írta.
5/ Nem mondanám, hogy haspók vagy, de biztos szereted a hasadat. Gondolom a skótok is, de őszintén, olyan kevés zöltség és gyümölcs terem meg ezeken a tájakon, hogy szabályosan hiányérzetünk lett a kirándulás végére.
6/ Ha ez jut eszedbe Skóciáról, akkor a zenei hallásod fejlett. Érzékeny vagy a hangokra és a harmóniákra. Az más kérdés, hogy azért figyeltél fel rá mert tetszett, vagy forditva: pont hogy nem tetszett...
Válaszd ki a legmegfelelőbbet, és olvasd el a megfejtést!
1/ A skót szoknya?
Talán van is neked ilyen kockás gyapjú szövetből szőtt rakottszoknyád, ami annyira divatos volt egy időben. A piros alapú volt a legnépszerübb, de meglepődnél, ha látnád hányféle színkombináció létezik. Mindenik variáció egy család, egy klán sajátja, lehet, hogy volt idő mikor erről ismerték fel egymást. A tártánból, vagyis a kockás gyapjú szövetből lesz a kilt, vagyis a szoknya. Talán tudod, hogy Skóciában ezt férfiak viselik, és azt, hogy alatta nincsen semmi?
Íme a jól ismert egyenruha a skót dudáson, és a "mindennapi" életben. Bevallom, nekem nagyon tetszett, csinos!
2/ A whisky?
Alkohol nélkül nincs élet, így ezeken a vidékeken gabonából desztillálják a szeszt. De hogyan! Mert micsoda tudománya van neki, hogy az árpamaláta és a csíráztatás hossza, és a desztillálás száma és a hordó és az évek amíg kiforr és hogy kevert-e? Ne kérdezd, nem lettem szakértő. Azt viszont megjegyeztem amikor meglátogattunk egy ilyen lepárlót, hogy vízhiány miatt napok óta állt a termelés. Olyan kevés eső esett ezen a nyáron, hogy a patak szabályosan "elfogyott".
3/ A Loch Ness-i szörny és a kísértetek?
Megjegyzem egyel sem találkoztunk, de komoly múzeuma van Nessinek. A Loch Ness-i tó végig nyugodt volt, és az ódon kastélyokban sem ijesztgetett meg senki... Igaz, vakációs időszakban voltunk, mindenkinek jár egy kis pihenés.
4/ A táj, esetleg?
Fenséges, bizony! És feltűnően kopár: nagyon sok erdőt kiirtottak, hogy helyet csináljanak több millió juhnak... minden oldalban legel vagy húsz. Kiszámíthatatlan, hogy hol a csorda, vagy a gazda. A juhok nyírása is alternatív: teljesen csupaszok legelnek hatalmas "gyapjú gomolyák" mellett és voltak félig nyírtak is. Lehet, hogy például egy zokniravaló gyapjú kellett csak, és a többit meghagyták az állaton...
5/ A karamella és a vajaskesz?
Még mindig áll egy dobozzal a konyhaszekrényünkön! Igazi vajas karamella, habár ezt az írek is magukénak mondják. Különböző ízesítés létezik, így van például sör ízű, vagy whisky ízű... megjegyzem ettől a konyakos meggy jobb.
6/ A skót duda?
A duda hangját ha egyszer meghallod, nem felejted. Mindenen áthatol, nincs zaj amit felül ne múlna! Sipító, vijjogó, folyamatos hang amit itt-ott tarkítanak más hangok is. Talán dallam lenne? Hát talán, de nem is ez a lényege. A skót duda a csatazajt kellett átharsogja hogy irányt mutasson a katonáknak. Így bármekkora legyen a turistaáradat, az utca szélén zenélő skót dudás nem marad észrevétlen.
MEGFEJTÉS:
1/ Ha az 1-est választottad, te bizonyára a női nemhez tartozol. Nálunkfele csak a nők hordanak szoknyát és ez a ruhadarab csak az ő fejükben fordul meg.
2/ Kedvesem, Ön biztos egy férfi! Méghozzá a szilaj, jókedvű fajtából.
3/ Na ne már... Még mindig hiszel a kísértetes mesékben? Ideje továbblépni és felnőni végre.
4/ Romantikus, költői lélek vagy és talán olvastad az Ivanhoe-t, vagy a Rob Roy-t? Hát igen, mindkettőt a skót Walter Skott írta.
5/ Nem mondanám, hogy haspók vagy, de biztos szereted a hasadat. Gondolom a skótok is, de őszintén, olyan kevés zöltség és gyümölcs terem meg ezeken a tájakon, hogy szabályosan hiányérzetünk lett a kirándulás végére.
6/ Ha ez jut eszedbe Skóciáról, akkor a zenei hallásod fejlett. Érzékeny vagy a hangokra és a harmóniákra. Az más kérdés, hogy azért figyeltél fel rá mert tetszett, vagy forditva: pont hogy nem tetszett...
August 3, 2018
Harry Potter iskolába megy
Skóciában, Glenfinnanben két atrakció van.
Az egyik egy emlékoszlop ami 1745 vesztes csatájára emlékeztet, és vele a Stuart ház bukására.
A másik egy egyszerű vasúti viadukt. Itt vezetett végig a vonat Harry Potter iskolája fele, itt filmezték ezeket a jeleneteket.
Gondolom nem kérdés, hol álltak többen. Családok, csoportok, magányos utazók filmező kameráikkal készen, hogy az elmenő vonatot megörökítsék. És mindezt honnan tudom? Onnan, hogy mi is ott voltunk.
Íme az én filmem:
Az egyik egy emlékoszlop ami 1745 vesztes csatájára emlékeztet, és vele a Stuart ház bukására.
A másik egy egyszerű vasúti viadukt. Itt vezetett végig a vonat Harry Potter iskolája fele, itt filmezték ezeket a jeleneteket.
Gondolom nem kérdés, hol álltak többen. Családok, csoportok, magányos utazók filmező kameráikkal készen, hogy az elmenő vonatot megörökítsék. És mindezt honnan tudom? Onnan, hogy mi is ott voltunk.
Íme az én filmem:
June 17, 2018
Hármas út
Bázelben szállt le a repülő. Semmi különlegesség, tényleg: sík vidék közepén szabályos hasáb alakú épület hosszan előrenyúló tetővel. A színei többnyire szürkék: a padlószőnyeg piszok-tűrő, eleve kopott színű és a kőburkolat sem különb. Még azt is mondhatnám hogy fantáziátlan, ámbár korrekt ahogy egy német, vagy svájcitól kitelik.
A kijáratnál következik viszont az igazi érdekesség, a nagy elágazás, a "hármas út". A három kijárat felett hatalmas táblák jelölik mindenik rendeltetését:
- Németország
- Svájc
- Franciaország.
Akár a mesében! :) Mint egy "Csongor" Tünde után jártában, három ország között választhat az ember. Melyik a célravezető? Merre a megoldás? Íme, Ilma sejtelmes útbaigazítása:
"Sík mezőben hármas út
Jobbra, balra szerte fut,
A középső célra jut.
Csongor úrfi, jó szerencsét."
May 27, 2018
Levél Magdinak
Drága Magdikám,
Mit tehetnék? Most, hogy tudom, hogy várod a híreimet és főleg hogy megint itt csücsülök az ágy tetején egy szállodaszobában... Meg kell írnom ezt a levelet.
Nadehát, mivel is kezdjem? Mert ha körülnézek semmi kiemelnivalót nem látok ebben a szobában és ez a szag! Ez a tipikus szálloda-szag a világ bármelyik pontján egyformán megtalálható. Ha reggel felébredsz, és beleszagolsz a levegőbe máris tudod, hogy szállodában vagy. Jó, és melyikben, hol? Mert legalább a kontinenst lehetne megnevezni ettől a fertőtlenítő szagtól... vagy az országot, a várost... De nem! Kénytelen vagy más módszereket találni arra hogy rájőjj merre vetett a jósorsod. Mindezt azért, hogy lásd, milyen részletekre is kiterjed a szállodai globalizáció.
Az ablak előtt virító három kukát már nem is említem, egyértelmű, hogy a hátsó udvart nézzük. Azt is mondhatnám, hogy belátunk a szinfalak mögé :) Ami mindig izgalmas ugye, hisz ettől szokta bennfentesnek érezni magát az ember. Itt elég volt három kuka és máris meglett a hatás.
Nade, lépjünk már ki a szinfalak elé és nézzük végig azt az előadást, amit Dublin kínál az ideutazóknak. Bizony, előadást, mert Dublin készült műsoros előadással két fontos felvonásban a számtalan turista örömére.
Az első, mellyel már az első este találkoztunk, a pubok és a Guinness. Véletlenül vetődtünk be egy vacsorára és a pubban nagy örömünkre élő zene volt: egy szál gitáron ír dalokat játszott és énekelt egy srác. Népszerüeket, slágereket! Mindenki ismerte, dalolta, fújta a szöveget, akárcsak itthon ha előkerülnek a régi jó Fonográf, LGT vagy Omega dalok. És persze mi sem akartunk kimaradni és énekelj te is velünk, mert biztos hallottad már őket:
Nahát, oda és vissza voltunk az énekléstől! Vacsora után boldogan vonultunk vissza a "szinfalak mögé" aludni.
Másnap este már vártuk és kerestük az újabb lehetőséget az élőzenés vacsorához. És sikerült! Két helyen is jártunk és mindkét helyen gitároztak, énekeltek és fújták a szép Molly Mallone balladáját. Itt nem lehet kimaradni a jóból, Dublinban minden este buli van. Az utcák tele voltak néppel, időssel, fiatallal akik ki-be járkáltak a számtalan élőzenés pubból, itták a Guinnesst és harsogták, hogy "No, Ney, never!" Hát vidám emberek az írek, azt meg kell hagyni. Lehet, hogy ők találták fel a kocsmatúrát.
A másik "felvonást" fogadjunk, hogy nem találod ki! :) Na?!
Drága Magduskám, hát persze, hogy a whisky. Mert nem mintegy, hogy milyen gabonából készül, és hogy azt előre csíráztatják-e és a hordó, és a víz. Szóval ez egy kész tudomány melyet igen józan emberek műveltek mindig mert komoly világkarrieret futottak be. Vezetett túrákon lehet ismerkedni a híres lepárlókban a technológiával és kostolót is kap a végén az ember. A minőség garantált: a világon kapható összes ír whiskyt a dublini telephelyen állítják elő... ezt mondták!
Én remélem, hogy jól vagy és fel tudtalak vidítani a soraimmal. Igyekeztem olyanra faragni őket mint amilyenek az írek: szilajok és harsányak. Viking vérük túlsegítette őket a történelmi "bukfenceken" és csak dalolnak és koccintanak hol Guinnessel, hol whiskyvel.
Köszönöm, hogy írtál, hívtál és megigérem, hogy én is fogok, íme. Az első "levélnek" már a végére is értem.
Sok szeretettel ölellek,
Ildikó
Mit tehetnék? Most, hogy tudom, hogy várod a híreimet és főleg hogy megint itt csücsülök az ágy tetején egy szállodaszobában... Meg kell írnom ezt a levelet.
Nadehát, mivel is kezdjem? Mert ha körülnézek semmi kiemelnivalót nem látok ebben a szobában és ez a szag! Ez a tipikus szálloda-szag a világ bármelyik pontján egyformán megtalálható. Ha reggel felébredsz, és beleszagolsz a levegőbe máris tudod, hogy szállodában vagy. Jó, és melyikben, hol? Mert legalább a kontinenst lehetne megnevezni ettől a fertőtlenítő szagtól... vagy az országot, a várost... De nem! Kénytelen vagy más módszereket találni arra hogy rájőjj merre vetett a jósorsod. Mindezt azért, hogy lásd, milyen részletekre is kiterjed a szállodai globalizáció.
Az ablak előtt virító három kukát már nem is említem, egyértelmű, hogy a hátsó udvart nézzük. Azt is mondhatnám, hogy belátunk a szinfalak mögé :) Ami mindig izgalmas ugye, hisz ettől szokta bennfentesnek érezni magát az ember. Itt elég volt három kuka és máris meglett a hatás.
Nade, lépjünk már ki a szinfalak elé és nézzük végig azt az előadást, amit Dublin kínál az ideutazóknak. Bizony, előadást, mert Dublin készült műsoros előadással két fontos felvonásban a számtalan turista örömére.
Az első, mellyel már az első este találkoztunk, a pubok és a Guinness. Véletlenül vetődtünk be egy vacsorára és a pubban nagy örömünkre élő zene volt: egy szál gitáron ír dalokat játszott és énekelt egy srác. Népszerüeket, slágereket! Mindenki ismerte, dalolta, fújta a szöveget, akárcsak itthon ha előkerülnek a régi jó Fonográf, LGT vagy Omega dalok. És persze mi sem akartunk kimaradni és énekelj te is velünk, mert biztos hallottad már őket:
Nahát, oda és vissza voltunk az énekléstől! Vacsora után boldogan vonultunk vissza a "szinfalak mögé" aludni.
Másnap este már vártuk és kerestük az újabb lehetőséget az élőzenés vacsorához. És sikerült! Két helyen is jártunk és mindkét helyen gitároztak, énekeltek és fújták a szép Molly Mallone balladáját. Itt nem lehet kimaradni a jóból, Dublinban minden este buli van. Az utcák tele voltak néppel, időssel, fiatallal akik ki-be járkáltak a számtalan élőzenés pubból, itták a Guinnesst és harsogták, hogy "No, Ney, never!" Hát vidám emberek az írek, azt meg kell hagyni. Lehet, hogy ők találták fel a kocsmatúrát.
A másik "felvonást" fogadjunk, hogy nem találod ki! :) Na?!
Drága Magduskám, hát persze, hogy a whisky. Mert nem mintegy, hogy milyen gabonából készül, és hogy azt előre csíráztatják-e és a hordó, és a víz. Szóval ez egy kész tudomány melyet igen józan emberek műveltek mindig mert komoly világkarrieret futottak be. Vezetett túrákon lehet ismerkedni a híres lepárlókban a technológiával és kostolót is kap a végén az ember. A minőség garantált: a világon kapható összes ír whiskyt a dublini telephelyen állítják elő... ezt mondták!
Én remélem, hogy jól vagy és fel tudtalak vidítani a soraimmal. Igyekeztem olyanra faragni őket mint amilyenek az írek: szilajok és harsányak. Viking vérük túlsegítette őket a történelmi "bukfenceken" és csak dalolnak és koccintanak hol Guinnessel, hol whiskyvel.
Köszönöm, hogy írtál, hívtál és megigérem, hogy én is fogok, íme. Az első "levélnek" már a végére is értem.
Sok szeretettel ölellek,
Ildikó
Subscribe to:
Posts (Atom)