Mit tehetnék? Most, hogy tudom, hogy várod a híreimet és főleg hogy megint itt csücsülök az ágy tetején egy szállodaszobában... Meg kell írnom ezt a levelet.
Nadehát, mivel is kezdjem? Mert ha körülnézek semmi kiemelnivalót nem látok ebben a szobában és ez a szag! Ez a tipikus szálloda-szag a világ bármelyik pontján egyformán megtalálható. Ha reggel felébredsz, és beleszagolsz a levegőbe máris tudod, hogy szállodában vagy. Jó, és melyikben, hol? Mert legalább a kontinenst lehetne megnevezni ettől a fertőtlenítő szagtól... vagy az országot, a várost... De nem! Kénytelen vagy más módszereket találni arra hogy rájőjj merre vetett a jósorsod. Mindezt azért, hogy lásd, milyen részletekre is kiterjed a szállodai globalizáció.
Az ablak előtt virító három kukát már nem is említem, egyértelmű, hogy a hátsó udvart nézzük. Azt is mondhatnám, hogy belátunk a szinfalak mögé :) Ami mindig izgalmas ugye, hisz ettől szokta bennfentesnek érezni magát az ember. Itt elég volt három kuka és máris meglett a hatás.
Nade, lépjünk már ki a szinfalak elé és nézzük végig azt az előadást, amit Dublin kínál az ideutazóknak. Bizony, előadást, mert Dublin készült műsoros előadással két fontos felvonásban a számtalan turista örömére.
Az első, mellyel már az első este találkoztunk, a pubok és a Guinness. Véletlenül vetődtünk be egy vacsorára és a pubban nagy örömünkre élő zene volt: egy szál gitáron ír dalokat játszott és énekelt egy srác. Népszerüeket, slágereket! Mindenki ismerte, dalolta, fújta a szöveget, akárcsak itthon ha előkerülnek a régi jó Fonográf, LGT vagy Omega dalok. És persze mi sem akartunk kimaradni és énekelj te is velünk, mert biztos hallottad már őket:
Nahát, oda és vissza voltunk az énekléstől! Vacsora után boldogan vonultunk vissza a "szinfalak mögé" aludni.
Másnap este már vártuk és kerestük az újabb lehetőséget az élőzenés vacsorához. És sikerült! Két helyen is jártunk és mindkét helyen gitároztak, énekeltek és fújták a szép Molly Mallone balladáját. Itt nem lehet kimaradni a jóból, Dublinban minden este buli van. Az utcák tele voltak néppel, időssel, fiatallal akik ki-be járkáltak a számtalan élőzenés pubból, itták a Guinnesst és harsogták, hogy "No, Ney, never!" Hát vidám emberek az írek, azt meg kell hagyni. Lehet, hogy ők találták fel a kocsmatúrát.
A másik "felvonást" fogadjunk, hogy nem találod ki! :) Na?!
Drága Magduskám, hát persze, hogy a whisky. Mert nem mintegy, hogy milyen gabonából készül, és hogy azt előre csíráztatják-e és a hordó, és a víz. Szóval ez egy kész tudomány melyet igen józan emberek műveltek mindig mert komoly világkarrieret futottak be. Vezetett túrákon lehet ismerkedni a híres lepárlókban a technológiával és kostolót is kap a végén az ember. A minőség garantált: a világon kapható összes ír whiskyt a dublini telephelyen állítják elő... ezt mondták!
Én remélem, hogy jól vagy és fel tudtalak vidítani a soraimmal. Igyekeztem olyanra faragni őket mint amilyenek az írek: szilajok és harsányak. Viking vérük túlsegítette őket a történelmi "bukfenceken" és csak dalolnak és koccintanak hol Guinnessel, hol whiskyvel.
Köszönöm, hogy írtál, hívtál és megigérem, hogy én is fogok, íme. Az első "levélnek" már a végére is értem.
Sok szeretettel ölellek,
Ildikó
Drága Ildi!
ReplyDeleteEzt a muzsikát nem lehet, kedvetlenül, megfáradtan és kiégve hallgatni, még az ember vére is átveszi ritmusát, még a vörösvérsejtek is egy két-két-há ütemben keringőznek végig az ereken.
Amíg nem olvastam leveledet, szinte semmit nem tudtam az írekről, a szokásos közhelyeken kívül, manókról és legendákról, az IRA-ról, a végtelen zöld mezőkről hallottam mindössze. A soraiddal már sokkal közelebb kerültek hozzám, mert vidámak és szeretnek énekelni és együtt lenni és megosztják egymással örömüket.
Régen mi is ilyenek voltunk, ha nem is kocsmákban énekeltünk, meg nem mindennapos esti kikapcsolódásként, de örültünk az együttléteknek és melengetett bennünket az összetartozás bizonyossága. Mindez megszűnt, magányos bolygók vagyunk a végtelenben, amit életnek nevezünk.Olyan jó tudni azt, hogy máshol, másképp élnek emberek. Ha lehetne, már költöznék is abba a daloló világba.
Köszönöm, hogy megosztottad velem ezt az élményt és felkerült még egy hely a feltétlenül megnézendők listájára.
Számomra a szállodai szobák, fertőtlenítő szagostól, kukástól is szerethetőek, mert a megvalósuló álmot testesítik meg és a beteljesülés örömét nem tudja elrontani a fertőtlenítő sem.
Sok szeretettel:
Magdi
P.S. Bocs, hogy Anonymust választottam a bejegyzésre, de nem volt türelmem regisztrálni.