A lényeg a pénz!

 

A lényeg a pénz! 

Aztán hogy milyen pénz? Végülis kit érdekel ha fedezi a szolgáltatás árát? 

Szóval, indulok a Liszt Ferenc reptérre, megyek anyámhoz Marosvásárhelyre. Taxit kellett hívnom mert úgy alakult, hogy nem tudott kivinni az Emberem. Előtte viszont, gondosan ahogy szokta, kiosztotta az "apanázst": bőséggel mért az otthon megmaradt lejből és berakta az utazó pénztárcámba. Én mellé raktam forintból egy tízezrest és már indultam is! Kicsit késésben voltam. 

Érkezéskor a sofőr félig hátrafordulva bemonta az árat: 11 500 Ft. Kapom a pénztárcámat, már szinte kimondtam, hogy akkor bankkártya,  amikor! Nyílik a tárcám és leesik a tantusz, hogy kártya nincs! A másik pénztárcában maradt. Még időm sem volt megijedni, úgy mondtam fel a leckét: 

- Sajnos csak tízezer forint van nállam és lejben ugye nem lehet fizetni?!

Ekkor jött a meglepő csavar, a válasz: - DE LEHET! csak nem tudom mennyi lej ez az összeg... 

Ebben már jó voltam: 140 lej! És adtam 200-at. Még vissza is kaptam 57 lejt! És mellé a számlát már Ft-ban, természetesen.

Olyan pillanatok alatt zajlott le az egész, hogy csak utólag tudtam elcsodálkozni. Kikászálódtam az autóból és jó utat kívántunk egymásnak: a sofőröm nyáron készül hazamenni Sepsiszentgyörgyre. 

Musikverein

 Eszembe jutott az egykori jereváni rádió: 

KÉRDÉS: Igaz, hogy Béla aranyórát kapott a Moszkva téren? 

VÁLASZ: A hír igaz. De nem a Moszkva téren, hanem a Deák téren és nem kapta, hanem ellopták tőle. 

Most a kérdés így szól: Igaz, hogy Zsuzsi és Ildikó koncerten voltak a Musikvereinben? 

VÁLASZ: A hír igaz. De nem a nagyteremben, hanem a kisteremben, és nem január 1-én, hanem június 4-én, és a főbejáraton nem bejöttek, hanem csak kimentek rajta. 

Akár most is, a kérdésben mindig van valami igazság csak kell egy kis pontosítás. 

Mert mi jut eszünkbe Bécsről és a Musikvereinről? A január 1-i koncertek, a keringők, a ragyogó csillárok és a csodálatosan feldíszített nagyterem. Mert a Musikverein = Strauss és Újév! Libbenő tüllfodrok, keringőző párok és vastaps! Összességében a remény, az illúzió, hogy ilyen könnyedén keringőzzük át majd az új esztendő minden napját... 

De a hír mégis igaz: ott jártunk, és koncerten is voltunk! Viszont mire mi ideérkeztünk az év fele már eltelt és távolról sem volt olyan könnyed, mint egy keringő. A program Strauss helyett Mozart és Viváldi volt, és a helyünkre úgy jutottunk el, hogy átmásztunk egy széksoron az erkélyen. Nagy szerencse, hogy otthon hagytuk a nagyestélyit és egyszerű farmergatyában voltunk... 

Szünetben viszont a nagyterem és a kisterem ajtaja egy folyósóra nyílt és mi kihasználtuk a helyzetet. Beosontunk és bámultunk.  Mert akárhogyis alakult, meggyőződhettünk, hogy a hír igaz: a nagyterem gyünyürű és évközben is szórja szépséges káprázatát.