A lényeg a pénz!
Aztán hogy milyen pénz? Végülis kit érdekel ha fedezi a szolgáltatás árát?
Szóval, indulok a Liszt Ferenc reptérre, megyek anyámhoz Marosvásárhelyre. Taxit kellett hívnom mert úgy alakult, hogy nem tudott kivinni az Emberem. Előtte viszont, gondosan ahogy szokta, kiosztotta az "apanázst": bőséggel mért az otthon megmaradt lejből és berakta az utazó pénztárcámba. Én mellé raktam forintból egy tízezrest és már indultam is! Kicsit késésben voltam.
Érkezéskor a sofőr félig hátrafordulva bemonta az árat: 11 500 Ft. Kapom a pénztárcámat, már szinte kimondtam, hogy akkor bankkártya, amikor! Nyílik a tárcám és leesik a tantusz, hogy kártya nincs! A másik pénztárcában maradt. Még időm sem volt megijedni, úgy mondtam fel a leckét:
- Sajnos csak tízezer forint van nállam és lejben ugye nem lehet fizetni?!
Ekkor jött a meglepő csavar, a válasz: - DE LEHET! csak nem tudom mennyi lej ez az összeg...
Ebben már jó voltam: 140 lej! És adtam 200-at. Még vissza is kaptam 57 lejt! És mellé a számlát már Ft-ban, természetesen.
Olyan pillanatok alatt zajlott le az egész, hogy csak utólag tudtam elcsodálkozni. Kikászálódtam az autóból és jó utat kívántunk egymásnak: a sofőröm nyáron készül hazamenni Sepsiszentgyörgyre.
Nagyon jó történet! Egy novella is kisülhetne ebből
ReplyDelete