... és akkor váltunk repülőt Prágában, délután háromra már Madridban is vagyunk! Gondoltuk mi.
Prágán viszont nem lehet csak úgy "átmenni", áthajtani, átszállni, anélkül, hogy észre ne vegyed. Helyet követel az életedben, azt akarja, hogy felfigyelj rá és ehhez meg is vannak a sajátos eszközei. De mi ezt akkor még nem tudtuk. Megkerestük a megjelölt átszállókaput és vártuk a gépet ami továbbvisz minket Madridba. Az utazásunk addig teljesen símán ment, naiv gyanutlansággal várakoztunk.
Azt, hogy megváltozott a beszállókapu, csak véletlenül vettük észre. Összeszedtük hát a cókmókunkat és átballagtunk. A beszállópult mögött pár egyenruhás fiatal értetlenkedett az utasokkal és egymással. Többen voltak a megszokottnál, egyfolytában tettek-vettek miközben az idulási idő lassan eltelt anélkül, hogy hozzánk szólt volna valaki. Várutunk. Lassan gyűlt a spanyol beszéd körülöttünk, egyre többen jöhettek rá, hogy változott a kapu.
Prágán viszont nem lehet csak úgy "átmenni", áthajtani, átszállni, anélkül, hogy észre ne vegyed. Helyet követel az életedben, azt akarja, hogy felfigyelj rá és ehhez meg is vannak a sajátos eszközei. De mi ezt akkor még nem tudtuk. Megkerestük a megjelölt átszállókaput és vártuk a gépet ami továbbvisz minket Madridba. Az utazásunk addig teljesen símán ment, naiv gyanutlansággal várakoztunk.
Azt, hogy megváltozott a beszállókapu, csak véletlenül vettük észre. Összeszedtük hát a cókmókunkat és átballagtunk. A beszállópult mögött pár egyenruhás fiatal értetlenkedett az utasokkal és egymással. Többen voltak a megszokottnál, egyfolytában tettek-vettek miközben az idulási idő lassan eltelt anélkül, hogy hozzánk szólt volna valaki. Várutunk. Lassan gyűlt a spanyol beszéd körülöttünk, egyre többen jöhettek rá, hogy változott a kapu.
Kényszerüen vettük tudomásul hogy ezek szerint késik a gép, de hogy mennyit? Rejtély. Na, egyszercsak elindul a beszállás. Sorba állunk, jegyellenőrzés és indulás a csőbe. A repülőgép ajtaja nyitva, utaskísérők sehol. Azért bemegyünk és keressük a helyünket. Foglalt. Elővesszük a jegyeket, egyezkedünk, az ő jegyükön is ugyanez a hely van megjelölve. Furcsa... még sosem hallottam, hogy kétszer adták volna ki ugyanazt az ülést. Azért erősködünk ugye, de nehezen megy az egyezkedés mert oroszul nem tudunk: ők oroszok és Moszkvába mennek. Állítólag oda megy ez a gép! A jegyükön tényleg ott van, hogy Moszkva. Na most mi van?!
Vissza az egész. Ki a gépből, találunk egy lépcsőt ami levisz egy buszhoz ami állítólag a madridi géphez visz. Jó. Már kissé izgulok. A busz elindul és megáll egy másik gép előtt, beszállunk. Itt már légikisasszonyok fogadnak annak rendje és módja szerint. Ez bíztató és a légikisasszony mebnyugtatott, hogy tényleg Madridba fogunk menni, sőt, tökéletes spanyolsággal a mikrofonba is bemondta az útirányt. Hozzátette, hogy sajnos várni kell még a többi utasra. Én magamban azokra gondolok, akiknek a moszkvai járaton nem volt foglalt a helyük...
Tovább várakoztunk. Eltelt újabb negyven perc, közben bájos stewardesek vizet szolgáltak fel. Egyszercsak megszólal a hangosbemondó: a légikisasszony az egész csapat nevében elbúcsúzik, további jó utat kíván. Puff! Tájékoztat arról, hogy ők el fogják hagyni a gépet mivel lejárt a munkaidejük. Ez vicc? Jól hallottam, lejárt a munkaidejük? Igen, pontosan ezt mondta... Még maradnak addig amíg a váltás megérkezik de vizet már nem szolgálnak fel. Az abszúrd ezen a ponton érte el a csúcspontját, a teljes feszültséget. Innen már csak levezetés jöhet börleszk beütéssel, a fokozottabb oldódásért. És íme: hirtelen nagyobb csoport érkezik, teljesen fel vannak ajzva. A felpörgetett spanyol szóáradatban néha a Moscú szóra ismerek és ez mindent megmagyaráz. Ezzel vált felejthetetlenné az ő utazásuk is.
A befele áramló utasokkal szemben nyomultak közben kifele a légikisasszonyok a méretes bőröndjeikkel. Ők ugye azok, akiknek lejárt a munkaidejük és igyekeztek leszállni. Ez lett a végső "kóda", az utolsó nagy tömegjelenet ebben a történetben. Aztán lassan visszaállt a rend és mi végre elindulhattunk Madridba.
