Automaták

Ferihegyen is bevezették a legújabb módit miszerint nem a pultnál, hanem automatáknál kell becsekkolni. Ezért kordonok és őrök állnak mindenhol akik visszairányítják az embert az automatákhoz ha netalán nem lenne beszállókártyája. Szóval irány vissza, lássuk a "medvét".

Az első gépen máris ott a papír, hogy üzemen kívül. Persze többnyelvű felirat, hiszen ez egy nemzetközi reptér. Jó. Probálkozom a következőnél és az azonosítással kezdem. Hozzáérintem a személyi kártyámat az üveglaphoz. Hozzádörzsölöm. Megfordítom és úgy is, még egyszer, kissé már erőből, de még mindig semmi. Mire egy egyenruhás hölgy diszkréten megkérdi, hogy van-e törzsutas kártyám mert talán azzal jobban megy. Nem nyert ez sem, hát más belépési módszert keresek.

Kiválasztom a légitársaságot. Mindenik kizárólag a saját nyelvén jelentkezik: a francia csak franciául, a holland csak hollandul... szerencsém van, mert az én gépemet a MALÉV üzemelteti mondja diszkréten a hölgy. Aztán segít megtalálni azt a számot amit be kell gépelnem és végre! Szezám tárulj: felismert a gép.
"Itt legyen szives megnyomni."
"Ja, előszőr itt kell beixelni és csak utána, persze."
"Ezt még le kell okézni."
"Itt is."
"Még ezt itt."
"Ezzel készen is vagyunk!"
És a beszállókártya kipöndörödik a gép hasából. Az egyenruhás hölgy, mint a gép diszkrét lelke, bíztatóan mosolyog.
"Most már be lehet állni a sorba, hogy feladja a poggyászát... "

Utána vettem csak észre, hogy minden automata mellett áll egy hasonló diszkrét "lélek", kivéve persze egyet, azt, amelyiken a papír volt. Lehet, hogy az pont "kilehelte" a saját "lelkét" valamerre kávézni és így került parkolópályára? Mert ahogy a dal is mondja: "egyedül nem megy..."