Időzítés

Reggel mikor kinéztem az ablakon gyönyörű hóhullást láttam, végre! olyat amit már régóta várok ezen a télen. Fehéredni kezdtek a fák, a kertek, a háztetők és a táj kezdett téli gúnyát ölteni. Óriás pelyhek keringőztek lefele az égből és szinte súlytalanul, puhán telepedtek rá a kertre. Ilyenkor, ha kibámulok a melegből át az ablakon a táncoló hópelyhekre, mintha az egykori gyermek nézne ki belőlem újra, úgy bele tudok feledkezni az időbe. Micsoda jó "bevackolós idő"! Ettől még a méz is boldogabban oldódik a teában.

Ez a filozófikus révület csupán pár másodpercig tartott mert a világjáró bőröndünk már ott állt a szoba közepén bevetésre készen. Indulni kellett a reptérre, úgyhogy ment a majré ezerrel arról, hogy pont ma kell havazzon, ilyenkor minden késik, mert biztos késve indul, mert ha nem éri el a csatlakozást, ha nem érünk ki időben a reptérre mert a dugók és mindaz a kismilió dolog ami közbejöhet.. mert pont ma kell havazzon.

Háááát... az időzítés sokszor félrecsúszik valahol.