Kenyérsütés

Ugyanilyen meleg nyár volt mint most. Emlékszem, nagymamám nagyon készült, aznap kenyérsütés volt a komáéknál. Befűtötték a hatalmas kemencét ami nagy eseménynek számított és oda vittük mi is a kenyértésztát megsütni. A szakajtókban már keltek a kiszaggatott kenyerek miközben nagymama a vendégeléshez öltözött. Ott töltöttük a délutánt egészen addig, amíg kisült a kenyér.
Emlékszem, ahogy baktattunk a poros úton lefele, a Blanka néni boltja előtt és vittük a szakajtókat. Még ma is érzem bőrömön megütköző napsugarakat, a szandálamba bújt porszemeket és a várakozást, az életemben első kenyérsütés izgalmát. A levegőben izzott a gondoskodó aggódás: megkelt-e eléggé? Majd kisült-e eléggé? A kenyér, a mindenapi...
Sok-sok év után ismét kenyeret sütöttünk. A gyerekkori emlék hatalmas erővel tört be a múltból, tiszta volt és valóságos. Mikor az úton lefele vittük a szakajtókat, nagymamám nem lehetett sokkal idősebb mint én most.