Kistigris, a családtag

1997 tele volt és én egyedül ücsörögtem otthon.
Hirtelen motorzaj verte fel az egykedvüséget, mintha egy versenyautó állt volna meg az ablak alatt. Mi ez az izé? Néztem ki az erkélyen és két srácot láttam kiszállni egy feltuningolt Trabantból. Frissen festve, csillogott-villogott az egész autó, és harsányan burrogott a túlméretezett kipufpgójával. Egy kész ragadozó, gondoltam és lementem, hogy jobban szeműgyre vegyem.
"Eladó" toldották meg a srácok a bemutatót.
"Tényleg?" és még kiváncsibb lettem. "Mire jó az a két reflektor ott elől?"
"Az a két reflektor azért van, hogy ha éjjel tetszik menni az erődben és fel tetszik gyújtani, akkor mindent tetszik látni!" szólt a válasz.
Nyomós érv volt és meg is alkudtunk.  Ezután már a mi gondunk lett generáloztatni, cserélni a "beköpött" gyertyát, csavarni a benzinpumpát és ilyenek. A szerelőt nehezen tudtam visszatartani, hogy ne szedje le a két reflektort, ezért kompromisszumot kötöttünk: ő kiiktatja de én  dísznek megtarthatom. Így az éjjeli erdőjárásra soha nem került sor.

Notre Dame

A párizsi Notre Dame templomában azt szeretem a legjobban, amikor a vasárnapi mise végén felharsog az orgona. Az orgonista improvizálni kezd és a regiszterek fokozatosan harsognak fel.  Újabb és újabb sípok szólalnak meg, újabb szólamok csatlakoznak a bővülő, emelkedő, spirálokban terebélyesedő futakomokhoz és betöltik a temlomot. A boltívek mintha nyújtóznának az növekvő hangözönben ami egyre fenségesebben, tovább, tovább dagad, telítődve sokasodik hogy már feszül a tér mert nehezen bír el ezzel az áradással amikor! Szinte észrevétlenül, megnyílik a főbejárat két vaskos fatáblája és a templomot elönti a fény. A harsogó hangözön egyszerre összeolvad a világossággal...

Nem hiszem, hogy van ember, akit ez ne érintene meg. És ne várná, hogy újra része legyen benne.

FLUCTUAT NEC MERGITUR

Kereszteződés

Ma megállítottam egy vonatot.
Vagy inkább: megállítottam egy kocsisort.
Vagy inkább: megállítottam egy vonatot és két kocsisort.
... és most azon gondolkozom hogy egyáltalán volt-e szükség ehhez rám,  vagy csak képzelődöm.
Minden esetre, mikor a vonatkereszteződésben a sorompó felemelkedett, én, a gyalogos vettem észre a leghamarabb, hogy mégis jön egy tehervonat. Hirtelen hisztériás kiabálás - mutogatásba kezdtem.

Talán nem volt szükség rám. Csak valahogy meg kellett "háláljam" azt, ahogy engem mentettek meg hasonló helyzetben, pár nappal előtte. Az "őrangyalom", egy kis furgon sofőrje leállt és megakasztotta a forgalmat, hogy menekülő utat nyisson nekem a villamos elől.

Amin elbambultam a következő volt: a gyalogos úton egy tolószék gurult, benne egy fiatal lánnyal. Kevesebb volt mint harminc.  Arca csinos, fekete rövidre vágott frizurája és ápolt, pirosra festett körmei mint bármely fiatal lányé, aki örül az életnek és várja, hogy szeressék. Csak a tolószék ne lett volna...