Utazom. Ülök a szobámban a kompjúter előtt miközben teljesen beszippant a látvány, a képernyőn játszó égi csoda. Beúszom az űrbe és megbámulom a Földet, a Napot és tovább, mind távolabb haladva a megszámlálhatatlan naprendszert, galaxist, nebulát és csillagbölcsőt. Bejárom mindazt amit a Hubble űrteleszkóp látni enged és ámulok. Ilyen fenségről beszéltek a költők akkor, mikor még sejteni sem lehetett, hogy mindez létezik...? Valós.
Erre gondolhatott Kosztolányi mikor a Hajnali részegség versét írta?
No comments:
Post a Comment